Hölgyek/Lányok. Van közöttetek olyan, akit vonz a társadalomtól való elszakadás és mondjuk a hegyekben való élet és érdekli, hogy milyen lehet egy férfival kettesben élni, távol másoktól?

Engem vonz, csak nem könnyű. Mármint anyagilag megvalósítani. Mert azt a faházat meg kell venni, vagy felépíteni. Valamiből élned kell. Könnyű azt mondani, hogy "majd megtermelem magamnak". Mert szántani kell, locsolni kell, ha a jószág beteg, gyógyszerezni kell, később levágni (tyúkot jól van, na de pl. disznót), feldolgozni. Ma már sem a növények, sem az állatok nem olyan ellenállóak.

Falun élek és a kint legelésző tyúkokat féregteleníteni kell rendszeresen, mert egyikben egyszer galandférget találtam.

Fűteni kell valamiből (nem vághatod ki az erdőt).

Mivel világítanál pl., ha nem lenne áram?

Kellene kutat fúratni is (márpedig nem mindenütt lehet), aztán állandóan vödrökkel hordani a vizet, melegíteni, ha normálisan, tisztán akartok járni. Beszerezni egy sparhelt-et (nyáron, 40 fokban fával tüzelni és főzni rajta)

Takarítanád, lapátolnád a kerti budiból a kaksikat?

De ez talán még tizede sincs annak, amivel szembe kell nézned.

Ha mentőt kell hívni hirtelen, hogy megy ki hozzátok?

Tényleg alaposan átgondoltad?

Én szívesen élnék így a férjemmel. Németországban élünk, az Alpoktól nem messze, itt teljesen normális ez az életforma.

Bár a házak nem kicsik, hanem nagyok. Van áram, internet bevezetve (igaz, nem hipergyors, de a mindennapi élethez elég), a legtöbben állatokat tartanak. Fűteni fával vagy olajjal szokás. Elszigetelve nincsenek, mert max. fél óra egy kisebb város, de azért elég csendes, nyugodt az élet az ilyen helyeken.

Amikor túrázunk vagy síelünk gyakran szállunk meg ilyen helyeken éjszakára, ahol van kiadó szoba. SOkan egyébként ebből is élnek.

En nagyon szeretnek igy elni, rengeteget gondoltam mar ra. Az lenne a legcsodasabb dolog :)

Eltoltenem az idot szivesen a kertben, stb :)