Egy kapcsolatban mikor jön el az az idő, amikor egyik félként szeretnék valamit (venni, eladni, bővíteni) és a másik balhé nélkül támogat?

Normális esetben a kapcsolat nulladik percétől kezdve balhé nélkül meg lehet beszélni mindent. Ugyanakkor ha együtt éltek, akkor ezek az ügyek közösek: a második kutya után is takarítani kell, helyet, időt, pénzt igényel. Vagyis mindkét félnek lehet véleménye, ezt elmondhatja és kompromisszumra kéne jutniuk.

Nálunk a lakásra költött nagyobb összegeket egyértelműen automatikusan megbeszéljük, általában mindketten ésszerűnek és szükségesnek találtuk a dolgot. Amit ő szeretne és nagyobb kiadás, azt elmondja, én is elmondom a véleményem, de balhé nincs, akkor sem, ha a saját pénzén olyasmit vesz, amit én fölöslegesnek ítélek. Esztelen költekezést egyikünk se művel, szóval nincs miért balhézni.

Csajtól függ. Aki alapból ilyen, az sose változik.

Pasiban is van olyan, aki jobban érzi magát függetlenként, mint kapcsolatban.

Kompromisszum: kicsit mindketten engedtek. Ha ez nem működik, nem biztos hogy erőltetned kell hogy párkapcsolatod legyen.

Ritka az olyan nő, aki úgy boldog, ha mindent ràdhagy, az ő szava nem számít.

"Igazából, férfiként szeretek olyan dolgokban önállóan gondolkodni, amik javarészt nekem kellenek. Pl egy motorra ne mondja hogy veszélyes, és emiatt nem engedné megvenni"

Egyrészt nem engedni valamit nevetséges, elvégre felnőttek vagytok. Másrészt azért ha nagyon sok mindenben ütköztök így, akkor gyanús, hogy nem vagytok összevalók, bármennyire is szerelmesek vagytok, ha az értékrendetek nagyon különbözik. És ha mindig az a felállás, hogy te kitalálsz valami méregdrága vackot, ami "kell" (Mire kell? Munkába járni? Gondolom nem...),ő meg ezen hisztizik, mert nincs más eszköze, mert te már eldöntötted, hogy úgyis megveszed, akkor ez elég destruktív. Nekem azt sugallja, hogy egyikőtök sincs igazán tekintettel a másikra.

Eleve olyan társat választottam, akivel hasonló az értékrendünk, életmódunk, tehát nem jellemző, hogy egyikünk olyan dolgot akarna, amit a másik nagyon nem.

A kapcsolat első percétől kezdve támogatjuk egymás elképzeléseit, ha valami zavar, azt pedig kulturált, érett módon meg tudjuk beszélni (így nincs szükség hisztire, zsarolásra, stb.)

Még nem élünk együtt, de már most egyeztetünk minden, a lakással kapcsolatos tervet (bővítés, átalakítás), a párom érdemben is támogat benne, hiszen a közeljövőben együtt tervezünk élni, és akkor már célszerű úgy alakítani a leendő közös életteret, hogy az mindkettőnknek megfeleljen. Valahogy ebből még nem volt soha súrlódás, egyeznek az elképzeléseink, örülünk egymás ötleteinek és beépítjük a sajátjainkba.

kerdezo kepzeld el sajat magad noben ugyanolyan otletekkel es ertekrendel mint te Na lesz ott vita azt hiszem

ergo nem vagy erett egy parkapcsolatra

egy par szo segitsegul : kompromisszum onzetlenseg lemondas oszinte szeretet tamogatas ezek mind reszedrol

szeressd baratnmod jobban mint sajat magad

"

Igazából, férfiként szeretek olyan dolgokban önállóan gondolkodni, amik javarészt nekem kellenek. Pl egy motorra ne mondja hogy veszélyes, és emiatt nem engedné megvenni, illetve zsarolna hogy elköltözik."

Egyszerűen hülye és primitív vagy, ha nem fogod fel, hogy egy motor veszélyes. Ha felfognád, és normálisan motoroznál, lehet, hogy nem aggódna így, és nem fenyegetőzne. Egyébként nem fair az ő hozzáállása sem, de ha ilyen alapvető dolgokban nem értetek egyet, talán nincs egymás mellett keresnivalótok.

A férjem 10, én 4 éve motorozok, 2 motor is van itthon. De teljes mértékben tisztában vagyunk vele, hogy a motor igenis veszélyes szenvedély, és ésszel kell űzni. Majdnem mindenki ismer olyat - közelebbről vagy távolabbról - aki sajnos motorbalesetben hunyt el. Nagyon igaz, hogy egy motoron szinte semmi védelem nincs egy baleset esetén, de ugyanolyan gyorsan száguldasz, illetve még gyorsabban, mint egy autóval. Aki erről nem fogja fel, hogy veszélyes, az bolond. Nagyon nagy felelősség egy motor, és igenis különös odafigyelést igényel, mert a legkissebb hiba,megcsúszás, beláthatatlan előzés is az életedbe kerülhet. Amíg olyan szinten vagy, hogy játéknak tekinted, megértem, hogy a barátnőd ki van akadva, mert nem felelősségteljes hozzáállás a tiéd.

Mindezek ellenére pár dolgot tisztázni kellene:

- miért gondolod azt, hogy egy új autó vagy motor vásárlása csak téged érint, amikor egy együttélésnél egyértelműen mindkettőtök pénze rámegy - ha indirekt módon is, mert te akkor pl. kevesebbet adsz más közös dolgokba?

- miért gondolod, hogy egy ekkora, nagyobb pénzügyi döntés vagy elköteleződés (hitelre vásárolt esetén) a magánügyed, ha egyszer kettőtöket érint?

- miért gondolod, hogy akivel együtt élsz, annak nem lehet véleménye a te saját ügyeidről? A legtöbb esetben egy együttélésben a párnak fontos a másik, így ha nem is az ő személyes ügyéről van szó, továbbra is kifejezheti aggodalmát vagy adhat tanácsot.

- miért gondolod, hogy egy együttélésben a szellemi-jogi egyenlőség attól függ, hogy kinek a tulajdonjoga a ház, amiben éltek? Szerinted az reális, hogy "enyém a ház, te ne szólj bele mire költjük a KÖZÖS pénzünket és hogy megy tovább a KÖZÖS életünk?" Mert szerintem nem.

és végsősoron:

- miért akarsz együtt élni valakivel, akinek a véleményére nem vagy kíváncsi, az aggodalmai/félelmei nem érdekelnek, és nem akarod bevonni igazából a magánéletedbe?