Mi a véleményetek erről a kapcsolatról? Elbizonytalanodtam.

Fejlődni akar, élni a lehetőségekkel amik adódnak, minél több dolgot csinál (nyelvtanárként külföldön, nagyon jó porfólió) annál nagyobb az esélye egy jól fizetőre, normális munkahelyet akar, nem a miskolci kisebbségi gyerekeket tanítani... Én se mennék arra a környékre, sajnálom. A távkapcsolatnak pedig pont ez az előnye hogy van valakije de közben rengeteg ideje van magára.

Ha valakivel össze akarsz költözni akkor olyat kell keresni. Nem egyeztek így.

No, csak nem a Bosch? :D

Én megértem a lányt, hogy nem akarja elhagyni a várost, még ha most éppen nincs munkája, akkor sem. Más tervei vannak. Azért valljuk be Borsodba elég rosszak a lehetőségek, pest megyeiként én se jönnék pont Borsodba ez 100%. (Én Debreceni vagyok egyébként.) De Debrecenből is sok mérnök ment át Miskolcra az említett céghez. Ezt megértem, hogy ez jó meg nagyon oké, hozzánk nincs is túl messze, buszjárat is van közvetlenül...., de lásd be, hogy elég rossz a helyzet arra. A párod tanítóként ott? ....

Boschnak van pesten is telephelye nemde? Nem tudnád magad oda átkéretni? Nem hiszem el, hogy mérnökként pesten nem tudnál elhelyezkedni akár más cégnél is, jó fizetésért. A te szakmád piacképesebb és van rá kereslet. Én megértem a csajt.

Szerintem neked kell lépni, vagy el kell engedni ezt a kapcsolatot. Az autóval kapcsolatban igazad van. Üdv.

Én pesti vagyok, párom szabolcsi. A családom egy része Miskolcon lakik, így ismerem azt a környéket is.

Kegyetlenül hangzik, de ha a dupláját is keresném annak, mint itt, akkor is átgondolnám, hogy megéri-e lemenni - még így is, hogy van arra rokonság.

Teljesen más ott az életszínvonal, és egyébként a fizetések is. Fővárosiként én biztosan tudom, hogy nem tudnám megszokni, hiába nagyváros.

Laktam vidéken egyetem alatt-után, bár az csak 40 km volt Bp-től, de így is nagyon nehezen tudtam megszokni. Nehéz megmagyarázni, egyszerűen hozzászokik az ember. Ez ugyanez, mint amikor a falusi feljön, és meg van tőle őrülve, hogy mennyire bunkók az emberek, mindenki rohan, a város koszos, büdös, sose fogja otthon érezni magát. :) Érthető, de ugyanakkor mégse, hiszen én tök másképp látom úgy, hogy itt élek. És én soha nem tudnám megszokni azt, hogy pl. egy kis faluban éljek, megőrülnék attól, hogy mindenki tud mindent a másikról, és hétvégén/este megáll az élet.

(Nálatok azért szerencsésebb a helyzet, Miskolc nagyváros. Próbálj meg valami fokozatosságot esetleg: ha most úgysincs párodnak munkája, nálad tölthet egy-két hetet egyben akár kötöttségek nélkül. Hátha a végén rájön, hogy tetszik neki a dolog. :) Ismeretlen helyre azért nem szívesen költözik vaktában senki.)

Te miben is próbálsz alkalmazkodni?

Megnéztél pár álláslehetőséget, ennyi?

Az meg egyenesen nonszensz, hogy nem találnál Budapesten ugyanilyen jól fizető állást.

Megértem a barátnődet, mégis csak az a hely van tele lehetőségekkel minden téren, ahol ő lakik, nem pedig a te lakhelyed.

Ha nem akarsz odaköltözni hozzá, akkor hagy békén, ne rángasd el egy olyan helyről, ahol megannyi lehetősége lehet a fejlődésre (és ahol neked is millió meg egy lehetőséged lenne rá).

Szia. Párom Jászsági én jelenleg Pesten lakom. Hamarosan összeköltözünk hozzá, mert én onnan is be tudok járni oda, ahol dolgozom (nem Pest). De megbeszéltem vele, hogy nekem sokkal több lehetőségem lesz Pesten, ha megszerzem a diplomám jövő év elején (3 nyelv - csak a párod miatt írom le), és nem szeretném ezeket feladni, mert vidéken egyszerűen nem tudom kamatoztatni őket és számomra fontos az önmegvalósítás.

Párom válasza az volt, hogy akkor jövőre költözünk Pestre és egy darabig onnan ingázik majd, aztán keres Pesten állást (ő is mérnök).

Kompromisszumot kell találni, ha fontosak vagytok egymásnak, akkor megteszel dolgokat a másikért. Nyelvtanárként a párodnak sokkal több lehetősége van, sokkal jobb fizetésért Budapesten, mint vidéken, ezt neked is be kellene látnod. Te pedig, mint mérnök, bárhol találsz állást, és bárhol több fizetésért kb. mint BAZ megyében.

Gondolkozz, hogy neked mit éri meg "feláldozni" a szerelmetekért, boldogságotokért. A szerelemben a másik boldogsága a legfontosabb.