Van itt más olyan is aki mikor összeköltözött a párjával nem tudott főzni? N/21

Azt nem mondom, hogy egyáltalán nem tudtam főzni, de azért bőven voltak hiányosságok. :)

A pasim sem az a típus volt, aki beáll a tűzhely mellé: neki igénye volt a főtt ételre minden nap. Sok más lehetőség nem maradt, mint megtanulni főzni.

Aki olvasni tud, az főzni is. Ezt kell megjegyezni!

Kell egy jó szakácskönyv kezdőknek, amiben alap kaják vannak. (Pelle Józsefné: Főzőiskola. Életmentő!)

Először rájöttem, hogy a túrós tésztát is el lehet rontani. :D

Aztán jöttek a félkész kaják, aztán a bonyolultabbak. A videós receptek nagyon sokat segítenek, tele van már velük az internet.

Ha pedig valamivel elakadsz, ne szégyellj telefonos segítséget kérni anyutól. :) Valahol mindenkinek el kell kezdeni.

Egy év után éreztem azt, hogy tudok főzni. Most így 10 év távlatából visszagondolva kicsit vicces. :D

Ma már nincs olyan egzotikus étel, ami kifogna rajtam, és bátran főzök akár 20-30 fős vendégseregnek is.

Én hapsi vagyok, de sosem volt igényem rá, hogy főzzenek rám, ha meg mégis, akkor olyan lett, amilyen, nekem mindegyik jó volt, ami nem volt szénné égetve.

Amikor életemben először főztem szakácskönyvből, jobban sikerült, mint a barátnőm gombapörköltje. Hú de ideges lett emiatt. :)

Végül az volt a szakítás oka, hogy nem voltak igényeim, de a főztje az meg borzalom volt(nekem nem számított amúgy)

Amikor hozzám költözött a későbbi férjem, egyáltalán nem tudtam főzni. Anyám addigra már nem élt, és gyerekkoromban sem tudtam tőle megtanulni főzni, mert már akkor nagyon beteg volt. Képzeld el, hogy az alapokat a férjemtől tanultam meg, hogy kell panírozni, pörkölt alapot csinálni, rizst főzni. Aztán vettem egy szakácskönyvet (net még nem létezett akkoriban), és apránként mindent megtanultam. Nem ördöngösség, hidd el!

Ha valamit elrontasz, ne keseredj el, a tanulópénzt mindenkinek meg kell fizetni, próbálkozz bátran. Sok sikert!