A párom apja meglátott meztelenül. Hova süllyedjek szégyenemben? 19/L

A barátommal nemrég estünk túl a szülőknek bemutatás dolgon. Én most voltam náluk harmadszor. Nagyon rendesek voltak velem egy szavam sem lehet. Az apukája különösen kedves volt velem eddig még mindig és sokat beszéltetett, viccelődött velem, de dicsért is, hogy milyen szép vagyok milyen okos lány örül, hogy ilyen barátnője van a fiának. Szóval minden nagyon jól alakult náluk.

Viszont tegnap, amikor otthon voltunk náluk akkor éppen induláshoz készülődtünk délután én bementem a fürdőszobába lezuhanyozni és utána felöltözni. A ruháimat persze kint hagytam szóval fürdés után egy szál törölközőbe kinéztem és láttam ,hogy tiszta a terep nincs ott senki. Elfutottam a szobába előkerestem a ruháimat megint kinéztem, megint senki (amit én nem tudtam, hogy közbe a párom apja valószínűleg bement az ő szobájukba) visszamentem a fürdőbe megtörölközni és átöltözni. Utólag verem a fejem a falba, hogy miért nem öltöztem át meg törölköztem már akkor a szobába miért kellett nekem visszamennem?

Szóval éppen öltözködöm (konkrétan semmi nem volt rajtam, a bugyimat készültem felhúzni) amikor a párom apja benyitott. Majd egyből Úristen bocsánat és becsapta az ajtót... Gondolom azt hitte nincs senki a fürdőbe és hogy én már végeztem, talán meg is nézte amíg a szobába pakoltam nemtudom. Konkrétan látott teljesen meztelenül.

Nem tudom mikor fogom ezen túltenni magam egyszerűen annyira bánt... Miért kellett ennek így történnie? Úgy szégyenlem magam, nem merek az apja szemébe nézni és ő sem néz rám azóta. Az ebédnél még be is szólt (persze kedvesen) az anyukája, hogy "na mivan összevesztetek?" mert hogy előtte annyit beszélgetett velem. Persze csak vigyorogtam, hogy dehogy is és elképesztően elvörösödtem. Meg pluszba még az is szóba jött, hogy nekem milyen jó alakom van és akkor is csak égtem, mert ugye az apukájának már volt alkalma ezt "megcsodálni".

Már szerencsére eljöttünk tőlük de nemtudom legközelebb mi lesz. Remélem majd ő mond valami olyasmit, hogy "nem történt semmi, felejtsük el" vagy ilyesmi már azzal is beérném. A barátomnak még nem mondtam, nemtudom elmondjam e. Kérdezgeti azóta is, hogy valami bajom van az apjával? Csinált valamit? Én meg persze mondtam, hogy dehogy nincs semmi baj.

Ilyenkor mi a teendő? Legközelebb nekem kell bocsánatot kérnem? Egyáltalán szóba kell hoznom ezt bárkinek is vagy egyszerűen felejtsem el magamban? Annyira kínos, ha rá gondolok is elvörösödök.