Mi az, ami még belefér az együttélésbe két fiatal, huszonéves egyetemista között?

Minden háztartásnak ki kell alakulnia egy "bioritmusának", de nem elvárások alapján.

Nálunk pl. úgy van: hogy a főzés az én dolgom. Ezzel nekem nincs semmi bajom én vagyok a nő. A mosógépbe bepakolok és általában rendet rakok a dolog végén.

Bevásárlást felesbe szoktuk megoldani, de általában én vezetem a listát, hogy mit kell venni és vagy listával indítom el az úriembert vagy csak beszaladok azért, ami épp a fejembe van.

A mosás az ő reszortja, először idegenkedett tőle, de most már jobban csinálja mint én. Kiválogat, bepakol, kipakol, kitereget, beszed, vasal, hajtogat.

A takarításnál felezzük a dolgokat, az egyszerűbbeket mint porszívózás,felmosás, letörölgetés simán megoldja, ami kicsit több tapasztalatot igényel a wc-fürdő takarítás, ablakpuculás az rám marad.

Mi mind a ketten dolgozunk, de míg tanultam és ő dolgozott is így volt.

Senki sem hercegkisasszony, és nincs ott anyu sem, hogy megcsinálja helyette. Nem basáskodunk a másik felett és nem utasítgatunk, hiszen van, hogy fáradt vagy vagy éppen aznap rohadtul nem fűnik a fogad hozzá. Szerintem ez idő kérdése, hogy kialakuljon, de azt semmiképpen se vállald, hogy ő mindent te semmit vagy te mindent és ő semmit, mert abba hamar belefásulsz. :)

Mind a ketten "dolgoztok", mind a kettőtöknek megy el a szabadidejéből, mind kettőtöknek épp olyan fárasztó. :)