Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ekkora kételyekkel érdemes összeköltözni?
A barátommal a vitáink zöme az elmúlt fél évben az összeköltözés miatt van. Vagyis annak hiánya miatt.
Másfél éve vagyunk együtt. Ő össze akar költözni én pedig nem, és ennek több oka van: Én már laktam együtt az egyik exemmel, az első szerelmemmel, akit rajongásig imádtam, két és fél évig tartott vele a kapcsolatunk, ebből fél évet laktunk együtt és tönkre is ment minden. Tényleg lakva ismeri meg az ember úgy igazán a másikat. Ezt elmeséltem a jelenlegi páromnak is, elmondtam neki milyen problémák jelentkeztek annó az exemmel, milyen sok időbe tellett kihevernem, és még nem vagyok kész rá, hogy esélyt adjak annak, hogy talán újra átélhessem mindezt. Erre csak annyit válaszolt, hogy ő nem olyan mint az exem, és ne hasonlítsam őket össze. Ez a kérése jogos, de ha egy dologgal kapcsolatban csak egy tapasztalatom van, és az is rettenetes emlék, akkor nem szívesen vág bele az ember újra, nemde?
A másik ok amiért nem szeretném ezt az összeköltözést, az a párom személyisége. Hogy is mondjam? Elég nőies. Kettőnk közül ő az, aki 0-24-ben velem akar lenni, nincs szüksége térre vagy egyedüllétre, sorra lemondja a barátaival a közös esti programokat mert inkább velem akar lenni, nincs önálló véleménye, mindenben nekem ad igazat, csak a munkahelye van, meg én, és ezért a kettőért él, mást mindent hanyagol. Régen nem ilyen volt, volt szociális élete, és nekem is tudott nemet mondani aztán valami valahol megváltozott. A barátnőim nem értik mi bajom van ezzel, hiszen ők erre vágynak, de valahogy én soha nem igényeltem senkitől ezt a túlzott törődést. Néha már így is sok, pedig így simán azt tudom mondani, hogy ne jöjjön át hanem aludjunk inkább külön este, ha pedig összeköltözünk, akkor nem lesz ilyen lehetőségem. Nagyon önzőnek érzem magam emiatt, de tényleg szükségem van olykor egy kis egyedüllétre.
Aztán ott van azaz érv mellette, miszerint akár működne az együttélés, akár nem, jobb most rájönni, mint később. Emiatt talán mégis akarom, és talán mégis belemennék, hogy megpróbáljuk.
Volt már valaki hasonló helyzetben? Ti mit tennétek?
válasza:
válasza: válasza:nem érdemes
a kapcsolat ígyis-úgyis meg fog halni ha így folytatódik
mindenkinek szüksége van személyes térre
válasza: válasza:Minek vagy még együtt vele?
Nem szereted, nem vagy szerelmes, rád van telepedve mint egy kullancs energiavámpír.
Kell ez neked hosszútávon?
Közben esetleg elszalasztasz olyat, akivel örömmel lennél együtt.
válasza: válasza: válasza:#6 :) Nekem is volt ilyen pasim, tényleg idegesítő. A párkapcsolat ugye két felnőtt ember együttélése. Amikor a párod elkezd lemondani a saját személyiségéről és szükségleteiről, akkor hirtelen rád hárul a feladat, hogy figyeld az ő jólétét, ezért úgy érzed, hogy nem párod van, hanem gyereked. Mert látszólag ő tesz meg érted mindent (lemondja a saját programjait, lesi minden kívánságod), ugyanakkor rád hárítja a felelősséget. Ő ugyanis miattad nem boldog. Ha te elmész a barátnőiddel bulizni, ő egyedül ül otthon és szomorkodik. Ha te tanulni akarsz este, akkor ő egyedül érzi magát, mert nem foglalkozol vele. Ha te el akarsz menni sportolni, akkor jön ő is, miközben mondjuk tudod, hogy amúgy be se tenné a lábát a Zumba edzésre. El akarsz menni egyedül vásárolni? Vagy találkoznál egyedül a barátaiddal vagy a szüleiddel? Szeretnél külön karácsonyozni? Szeretnél kicsit egyedül lenni? Nem, nem lehet.
És még csak igazán számítani sem lehet rá, mert visszaredukálódik egy gyerek érzelmi szintjére. Ez nem igazán szeretet, hanem függőség és nem csak azt a felet őröli fel, akinek el kell viselnie, hanem aki csinálja azt is.
Szóval szerintem próbálj meg távolságot teremteni kettőtök között. Én együtt élek a barátommal, de ezt nem bírtam. Sok sikert!
válasza:A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy amint elkezdtem az egyetemet, odaköltöztem az albérletébe (lakótársakkal). Kollégium pl véletlenül sem jutott eszembe.
Nyilván voltak súrlódások, de durva dolgok (pl szakítás, szünet) soha. Bennem egy percig sem volt kétely, pedig 19 voltam. Most házasodunk pár hónap múlva.
Szerintem ha nem érzel hasonlóan, csak erőlködés.
válasza:"Szerintem ha nem érzel hasonlóan, csak erőlködés."
Épp ez az, hogy az érzések relatívak.
Ha hallgattam volna másokra,most nem lennék együtt a párommal, mert látszólag mindeki belelátott a fejembe, és megmondták, hogyha nem érzel így megígy akkor inkább hagyd...szerintem ennél károsabbat nem lehet mondani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!