Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Albérlet közösen, vagy egyenlőre még külön, de később saját lakás közösen?
Sziasztok. Nagy dilemmában vagyok. Tudom, hogy végül nekem kell meghoznom a döntést és nekem kell ezt megbeszélnem a párommal, de kíváncsi vagyok a véleményetekre.
A probléma a következő:
2,5 éve vagyunk együtt a barátnőmmel. 1 éve volt egy nagyon mély hullámvölgyünk, majdnem szét is mentünk, de sikerült megmenteni a kapcsolatunkat, nagyon szeretjük egymást. Barátnőm albérletben lakik, szobát bérel, én a szülőkkel lakok, és keményen félre teszek minden hónapban 150.000 Ft-ot. Barátnőm már többször említette, hogy össze szeretne velem költözni, mert belefáradt, hogy egyszer nála vagyunk, egyszer meg nálunk, szeretné ha albérletbe mennénk. Tudni kell, hogy ő világ életében albérletes és koleszos volt, így neki ez nem egy nagy érvágás. Én mindig a szüleimmel laktam és tudom, hogy ideje leválni, bár nagyon jól kijövünk, segítjük egymást, a hangulat is fantasztikus, tényleg olyan szüleim vannak, akikkel mindent meg tudok beszélni és nagyon jól kijövünk. Hogy őszinte legyek, azért is spórolok ennyire, mert megbeszéltem a szüleimmel, hogy ők így tudnak segíteni nekem, spóroljak és pár év múlva tudnék venni egy lakást. Barátnőmnek felvetettem az ötletet, hogy mi lenne ha pár év múlva vennék egy lakást és ott összeköltöznénk. Neki ez az ötlet nem tetszik, mert ha kiderül, hogy mégsem tudunk együtt élni és szétmegyünk, akkor neki kell onnan elköltöznie (ezt ő mondta, nem én), valamint nem akar éveket várni az összeköltözésre. Valahol igaza van, bár én másképp látom ezt. 1 éve szinte együtt lakunk, minden nap együtt alszunk, együtt töltjük a napokat, így szerintem nem sok újdonság érne minket. Ő nem tud félretenni, mert szobát bérel, így csak nekem van meg a lehetőségem, hogy lakásra spóroljak. Őszintén szólva félek, hogy a közös albérlet elvenné minden pénzünket és annyira minimális összeget tudnánk félre tenni, hogy abból még 10 év múlva sem lesz saját lakás. Kicsit pénz kidobásnak is tartom az albérletet, mert a bérleti díjból már majdhogynem hitelt lehetne törleszteni. Abban igazat adok a barátnőmnek, hogy ki kell próbálni, hogy együtt tudunk-e élni, és ha szakítunk, akkor az albérletből mind a ketten elmegyünk és ennyi. Míg ha én veszek egy lakást, akkor meg ő úgy érezné mindig, hogy neki kell egyszer elmennie, de ez hülyeség. Teljes szívemből szeretem és sokkal jobban otthon érezném magam egy közös/saját lakásban.
Szerintetek megéri albérletbe menni és "kidobni" a pénzt, csak azért, mert a barátnőm "türelmetlen", vagy jól gondolom, hogy félre kéne tenni, és pár éven belül lehetne saját lakás? Már egészen szép összeg gyűlt össze a kuporgatásomból. 2 éve van csak munkám, még nem nevezném stabilnak, összesen 290.000 Ft-ot keresünk. Én megértem a barátnőmet is, hogy nem tud félretenni most, mert albérletben van, de akkor nem kéne kihasználni a helyzetet, hogy én meg tudok félrerakni? Annyira feszülté tesz már ez az egész, hogy érzem, ő türelmetlen és szeretne összeköltözni, én meg máshogy gondolom. Én is szeretnék összeköltözni, csak nem így, azonban már nem bírom ezt a feszélyezett tempót amit érzek. Szerintetek érdemes közösen albérletbe menni és elkezdeni egy közös életet, adjam fel a gyűjtögetést a barátnőm miatt?
válasza:Nehez kerdes. Ha nem lenne jo a viszonyod a szulokkel azt tanacsolnam koltozz alberletbe es legyetek egyutt. De igy, hogy eleg szepen tudsz felretenni, es kesobb egy sajat lakast venni... hat elgondolkodnek en is. Mi a mas varosban levo 150km miatt elunk alberletbe. Havi 130euroval leszívják a vérunk de nem olyan sok viszont igy valoban keveset tudunk felrerakni. Meg 2ev az nem sok ido. Mert elottetek az elet. Majd utana mar egy hitelt is konnyebben fizetsz.
A baratnodhoz hasonloan en is turelmetlenkednek. De nekunk nem volt mas lehetosegunk. Ha nektek van, meg kicsit gyujtogess. Legalabb egy evet. Aztan meg ha emiatt hagyna el, elhagyna mas miatt is.
válasza:Én, nem adnám fel a terveim, de ez, csak én vagyok.
Mi is szerettünk volna összeköltözni jóval hamarabb, mint tettük, de minket is ez gátolt, ami téged.
Minek szórjuk ki a pénzt albérletre, ha spórolhatunk és pár év múlva saját lakásba/házba költözhetnénk?
Értelmét sem láttuk a korábbi összeköltözésnek, hisz én még tanultam is munka mellett, sok utazással járt, sok időnket emésztette fel. Volt, hogy kollégiumban éjszakáztam.
Így, mi úgy döntöttünk, hogy bármilyen nehéz is, de várunk. Megérte!
Igaz, 8 évet kellett várnunk (fiatalon ismerkedtünk meg), de saját házba költözhettünk. (Persze, vidéken.)
Most, a saját, közös házunkban élünk, a hitelből már csak 1 év van hátra és nem sokára gyerekszobával bővítjük a házat. (Reméljük! ;))
Én, azt mondom, hogy tarts ki az elképzelésed mellett. Próbáljátok megbeszélni, mivel, ha eddig gyűjtögettél, célod volt vele. Próbáljatok közös nevezőre jutni.
Ha, most, csak a barátnőd "türelmetlensége" miatt összeköltöztök és később, esetleg megbánod, ez, csak további viták forrása lesz és a kapcsolatotok megromlásához vezethet.
(Csak zárójelben jegyezném meg, ha a jövővel és célokkal kapcsolatban, nagyon ellentétes az elképzelésetek, akkor viszont, a kapcsolaton is el kellene gondolkodnotok.)
De! Remélem megtaláljátok a közös hangot és nem sokára a saját kis fészketekbe költözhettek be!
Sok sikert a terveitekhez!
válasza:Jól látod, az albérletezés pénzkidobás csupán. A csajodnak örülnie kellene, hogy egy felelősen gondolkodó pasija van, erre követelőzik... mondjuk más farkával könnyű verni a csalánt, végülis nem neki úszik el a pénze....
Tudod, pont az ilyen csajok azok, akik első körben kivergődik maguknak az összeköltözést, másodikban az idő előtti eljegyzést, azután a világraszóló lagzit (ha van rá keret, ha nincs, ha tud beleadni pénzt, ha nem), aztán egyszer csak azon veszed észre magad, hogy úton van a babóca, merthogy a szomszéd Julcsinak, meg a pénztáros Gizinek is van édes kis pocaklakója.
Szóval csak okosan! A pénz nem játék. Az ilyen ragacs típusú csajtól meg nem fogsz könnyen megszabadulni, ha esetleg egyszer véget ér a rózsaszín felhős időszak.
válasza:Na, az utolsó kommented alapján végképp nem tudlak sajnálni, csináld csak a saját kis hülyeségeidet, aztán egyszer majd csak rájössz, hogy az okos ember más hibáiból tanul, a hülye meg a sajátjaiból sem. :D
Amúgy nekem egyre zagyvább az érvelésed, mert először azt írod, hogy a havi 150 kilót lerakod ezután is, utána meg azt, hogy nem biztos... meg hogy a csajod fizeti majd a lakbért, te meg a rezsit, merthogy az a csaj, aki eddig egy szobát bérelt, az milyen jól fog járni az összeköltözéssel... konkrétan leírod, hogy feleannyit fog fizetni, ha egy komplett lakbért kifizet, mintha egy szobát venne ki... Mondjuk arról nem volt szó, hogy mrlyik bolygón éltek, de ha ott ilyen lehetőségek vannak, akkor oda én is akarok menni lakást venni.
Szerintem amúgy ti gyerekek vagytok még, akik felnőttesdik akarnak játszani.
Csináljátok, aztán majd tanultok a dologból. Vagy nem.
válasza:"Amúgy nekem egyre zagyvább az érvelésed, mert először azt írod, hogy a havi 150 kilót lerakod ezután is, utána meg azt, hogy nem biztos"
Sehol sem írtam azt, hogy a havi 150-et ezután is leteszem. Nem tudom te mit olvastál. Köszi, hogy lehülyézel. Normális kommentekre voltam kíváncsi, véleményekre, hogy vajon én gondolom-e rosszul. Nem kell ilyeneket belelátni, hogy rám akar akaszkodni, a pénzem kell neki, mert ez nem igaz. Biztos, hogy itt a kérdezők közül sokan ilyen kapcsolatban vannak, de én nem. De leegyszerűsítem a kérdést. Szeretjük egymást és szeretnénk közös megoldást találni. Nem az összeköltözéssel van bajom, mielőtt még valaki leírná, hogy kényelmes otthon lennem. Egyszerűen én sosem éltem albérletben és éppen ezrét kicsit tartok tőle, hogy másnak fizessek, amikor azt félre is tehetném.
válasza:Én akkor se fizetnék albérletet, ha ütnének :D kb annyi értelme van, mintha a kandallóba lapátolnád a pénzt.
Mi hasonló gondok miatt költöztünk össze a párom szüleihez arra a 2-3 évre, amíg sikerült saját házat venni. (Le leszek pontozva :D )
Utolsó, örülök, hogy nektek ez sikerült. Ez nálunk szerintem lehetetlen, barátnőm tuti nem akarna hozzánk költözni. Az a baj, úgy érzem, bizonyítanom kell, hogy egyedül is megállom a helyem és nincs szükségem a szülőkre. De nem akarok neki bizonyítani, mert felesleges, hisz én tudom, attól még, hogy a szülőkkel élek, független és önálló vagyok. Ő ezt nem így látja. Semmi kedvem bizonygatni az önállóságomat, mert fárasztó és frusztrál. Elmondtam ezt neki, ő azt mondta, hogy nem kell semmit sem bizonyítanom, azonban a hozzáállásából, a mondataiból nem ezt érzem sokszor.
Vhogy így zajlott le a párbeszéd:
Én: "Úgy érzem, folyamatosan bizonyítanom kell neked, hogy egyedül is boldogulok és önálló vagyok, de én ezt nem szeretném, mert tudom magamról, hogy önálló vagyok. Nem szeretném ezt senkinek sem bizonygatni, mert fárasztó".
Ő: "Akkor költözzünk össze"
Nem is értem. Miért azzal bizonyítom az önállóságomat, hogy összeköltözünk?
válasza:Én speciel ezt a mondatodat nem igazán értem:
"Míg ha én veszek egy lakást, akkor meg ő úgy érezné mindig, hogy neki kell egyszer elmennie,..."
Igen! Na és?
Ha jó a kapcsolat, akkor senki nem megy sehova, ha nem jó, akkor bizony ő megy. Veszíteni semmit nem veszít, mert most sincs semmije és szobát bérel, - kilátása sincs egyébre - utána folytatja, ahol abbahagyta.
Ha úgy ismerne meg valakit, hogy az illetőnek már van lakása, akkor el kellene adnia és vele albiban kuporognia, hogy ő ne érezze magát rosszul?
Ezért komolytalannak és nevetségesnek érzem a problémáját!
Így is sülve-főve együtt vagytok, te tudsz a közös jövőtök érdekében haladni, ne hagyd, hogy lehúzzon egy nincstelen szintre, hogy "egyenlőek" legyetek!
A szüleid nem ezért tartanak téged évek óta komoly áldozatok árán, hanem hogy megalapozd a majdani életedet, ami - ha normálisan gondolkodna - neki is csak hasznára válna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!