Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az normális, ha valaki 35 évesen elégedett a távkapcsolattal úgy, hogy nincs kilátás arra, hogy a távoli jövőben változzon a helyzet?
Figyelt kérdés
Mármint ez a távkapcsolatosdi szerintem tizen-huszonegynéhány évesen még OK, de efölött az ember inkább olyan kapcsolatra vágyik, ami stabilabb, amiben rendszeresen érzed a másik közelségét. Az más dolog, ha ideiglenesen ki kell bírnod ilyen szituációban, és látod az alagút végét... De az nem furcsa ha valaki elégedett ezzel a helyzettel, és hosszú távon sem jelent neki gondot?2018. máj. 16. 14:32
1/19 anonim 
válasza:
válasza:Miért baj az? Mi a baj ezzel?
Én is ebben látom a jövőt. KIVÉVE ha a nő elfogadja, hogy félig őrült vagyok és szükségem van egy saját térre a közös lakáson belül ahol nem zargat és lehet egy kicsit egyedül (erre szükségem van, dögölj meg Asperger)
2/19 A kérdező kommentje:
Ha Aspergeres vagy, akkor tényleg semmi gond ezzel :)
2018. máj. 16. 14:35
3/19 anonim válasza:
válasza:Én nem vagyok Aspergeres, de így is szükségem van egy csomó saját térre és arra, hogy egyedül is legyek és a párom is pontosan ugyanilyen. Nálunk erre az volt a megoldás távkapcsolat után (ami egyébként tök jól működött), hogy kétszobás lakásban élünk és van bőven hely elvonulni ill. a külön programok is teljesen alapnak számítanak. Emberfüggő amúgy, van, aki nem keresi a stabilitást és a másik állandó közelségét. Szerintem ezzel addig nincs gond, amíg egyeznek a két fél igényei, nagy különbségek esetén a kompromisszummal csak szenvedés az egész.
4/19 anonim válasza:
válasza:Szerintem meg annyira szerelmes hogy nem zavarja. De egy tavkapcsolattal annyira hosszú távon szerintem nem lehet fenntartani a szerelmet, legalábbis én nem hiszek benne. Később biztos megbánja, ha tényleg nincs rá esély...
5/19 anonim válasza:
válasza:#4 Érdekes, mennyire másképp gondolkozik két ember ugyanarról a témáról :) Szerintem távkapcsolatban pont, hogy sokkal egyszerűbb fenntartani a szerelmet, hiszen akkor jellemzően a legjobb arcotokat mutatjátok egymásnak és a találkozókat is kreatívabbra, élménydúsabbra szervezik az emberek, ráadásul a hétköznapok rutinja se nyomja rá a bélyeget a dologra.. az intimitást valóban sokkal nehezebb elményíteni távkapcsolatban, de tapasztalataim szerint a gondok inkább akkor kezdődnek, amikor külön élés után összeköltözik a két fél :)
6/19 A kérdező kommentje:
Én is 4-essel értek egyet. Mondom ezt úgy, hogy nagyon introvertált vagyok, szeretem a függetlenséget és igénylem a saját teret. De azért az jó, amikor a másikat nemcsak hetente/kéthetente látod a távolság miatt, hanem ha hiányzik/vele szeretnél lenni, akkor ott vagytok egymásnak elérhető közelségben. És szeribtem ha egy kapcsolatnak van jöőve, erre azért a két félnek igénye van. Még akkor is, ha amúgy szeretik az egyedüllétet, és mondjuk csak nagyobb térben tudnak együttélni, ahol szeparálódni is tudnak egymástól.
2018. máj. 16. 15:07
7/19 anonim válasza:
válasza:Szerintem van ilyen akinek ez így megfelel.Ismerek párokat akiknél ez működik. Személy szerint én is inkább a kapcsolat elején tudom elképzelni.Ha komolyabb a kapcsolat akkor már nem.Kérdés mi a távolság,milyen gyakran találkoznak és hogyan kommunikálnak egymással?
8/19 anonim válasza:
válasza:#7
De akkor is max akkor lehet együttélni, ha van külön tér. Nekem az állandóan egy helyiségben levés maga a börtön, hiába a szerelem (vagyis inkább valami ahhoz hasonló). És nagyon sok nő nem tűri el a saját teret, mert "biztos valami rosszat csinál ott" (megcsalást terverz vagy ilyesmik, állítólag), holott csak kell a saját tér, ahol nem kell állandóan viselkednem. A "légy önmagad" viselkedésem pedig nem elviselhető mások számára.
Kétlem, hogy valaha is találkozom olyannal aki elvisel (és mellé nem extrém csúnya)
9/19 A kérdező kommentje:
Te megragadtad a másik végletet :) Nemcsak a két szélsőség (távkapcsolat meg egymás nyakában élés) létezik. Ha egy városban élünk mondjuk 3 km-re egymástól, az sem távkapcsolat, ott is közel vagy a másikhoz.. De szeribtem normális esetben egy idő után eleged lesz abból, hogy a párodad csak havonta pár alkalommal lázod, mert mondjuk az ország másik végében vagy még messzebb él. Ha látod ennek a végét (pl tudod h véges ideig tart ez az állapot), akkor érthető, hogy kibírod. De ha belátható időn belül nem várható a távkapcsolat befejezése, akkor nem tudom, hogy lehet bírni.
2018. máj. 16. 16:39
10/19 anonim válasza:
válasza:#9
Jó, hát ne lakjon az ország másik felében, de 10-20 km (kocsival 15, busszal 25 perc) bőven elég.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!