Vallási ellentét a barátnőmmel! Nagyon kiakadtam! Hogy kezeljem ezt az egészet?

Nem a hites táborban kellett volna barátnőt szerezned... amúgy én is teljesen betegesnek tartom ezt az egészet. És meglepően látom, hogy fiatalok ezrei, mikor jönnek a hites táborba, mint a homály zóna, látszik rajtuk, hogy agymosott banda az egész. Pedig szép lányok is vannak benne tömegesen, de próbáltam szóba elegyedni velük és az első 1-2 értelmes szó után megakartak téríteni, mikor mondtam nekik engem ez nem érdekel ők, mintha megse hallották volna és folytatták a térítést. Komolyan, mint a zombi hadsereg. Mondtam nekik én meg se vagyok keresztelve erre jött a válasz az jó , mert akkor én még eldönthetem felnőtt fejjel melyik vallást veszem fel. Hiába mondom, hogy engem nem érdekel az egész ők erőltetik .

Szóval én azt mondom egy kapcsolatban, ha ennyire rád akarja erőltetni ezt a dolgot azt ne vállald be semmikép, legyen neked is szabad akaratod.

Fuss haver. Komolyan.

Volt vallásos párom. Akkoriban szorongásos rohamaim voltak néha, és képes volt azzal nyugtatni, hogy Isten majd segít. Meg persze ment a hiszti folyamatosan, hogy szexelünk. Mert ez tilos, és fújj, és jajj. Nem velem vesztette el a szüzességét, sőt, nagyon sok durva bulis sztorija volt, azzal nem volt gond, de azzal, hogy tartós kapcsolatban szexel, azzal igen. Nem beszélve az egész jelenség kétszínűségéről, a szembe jópofizásról, aztán a felebaráti szeretet hirtelen elpárolgásáról, ha elfordultam.

Az olyanokkal nincs baj, akik nagy ünnepekkor elmennek egy istentiszteletre, vagy úgy gondolják, hogy persze, van Isten, de ezzel le is zárják a témát.

Viszont akik ennyire komolyan veszik, mint barátnőd, vagy az exem, azok inkább maradjanak egymás közt. Nem rosszindulat, csak egyszerűen ekkora különbséggel nem működik egy kapcsolat.

Ezen mi is sokat vitáztunk, de most jó fél éve csend van erről. Próbálja elfogadni hogy én nemigazán hiszek, és főleg nem foglalkozok vele. Ez nálam kb a legutolsó dolog amivel foglalkozok, viszont teljesen elfogadom őt, az én szememben a vallás az magánügy. Ezzel persze ő nem így van, mondott már olyanokat hogy nem tudtam hogy röhögjek vagy fussak (vagy a röhögéstől nem tudtam elfutni, pedig nem szoktam senkit emiatt megvetni, de azért van egy határ).

Lényeg hogy úgy tűnik ő is próbálja ezt elfogadni. A legjobban én is attól félek hogy mi lesz ha lesz gyerekünk... Én nem akarom hogy hívő legyen, ő viszont biztosan nem akarja majd hogy olyan "ördögi" (= ateista) legyen mint én...

Még kitartok, lehet aztán én is megszívom. Sok hívő valóban nagyon nagy homályban él, amiből nem is akar kitörni, mert szerinte ő tudja az igazságot.

Mondjuk nálatok ez hogy ő "megsérti istent ha hozzádmegy", ez nagyon súlyos, talán még rosszabb mint az hogy bennem ördög van, azért nem hiszek :D Bár az én szemszögemből mindkettő nevetséges.

Az első egy évben exem be se vallotta, hogy hisz bármiben. És drogozott is, meg azt a mai napig is csinálja. A káromkodás sem állt messze tőle. Templomba sem járt, csak "haverokkal találkozni", ami valójában hitgyüli volt, csak egy évig nem mondta el, ha még vele tartottam, más társasággal találkoztunk. A szex is rendben volt az első évben, utána kattant meg, és lett egyre rosszabb, mert biztonságban érezte magát, és elszabadult kb. És mint mondtam, elég durva szex sztorijai voltak, egyetemi bulik, házi bulik... Az ottani haverjainak, akiket ismerek a mai napig fogalmuk sincs róla, hogy mekkora egy szektás.

De te tudod. Ha ez csak arról szól, hogy megkapja, amit akar, akkor add meg neki, persze, elhiszed, persze, hívő vagy. Csinálj meg minden baromságot, amit kitalál, aztán majd elfelejti. Vagy nem, aztán majd pislogsz, hogy nem hajlandó válni, mikor neked eleged lett, mert az bűn.

Fiatalok vagytok még, nagyon nem kapkodnám még el ezt a házasságot...