Introvertált vagyok és agyamra megy sokszor az extrovertált párom. Nagyon ki vagyok fáradva az együttélésbe. Mit tegyek?

Legyél mingli.

Heti pár alkalommal, néhány órára találkoztok.

Mindenki otthon alszik, kel, dolgozik.

Én nem értem, miért léteznek egyáltalán ilyen kapcsolatok. Nem érzed jól magad, panaszkodsz, nyafogsz. Miért nem lépsz le?

Ha én beleesek egy gödör szarba, nem állok neki nyafogni, hogy kényelmetlen, viszket, mennyivel jobb lenne, ha rózsaszín lenne és levendulaillatú. Kimászok, lezuhanyzok és továbbmegyek.

Azért ezeket ne fogjuk már az introvertáltságra. Napi 2 óra énidő pont elég... napi 6 órát hova, feltételezve azt, hogy alszol is eleget meg mondjuk nem otthon b...od a rezet, hanem tanulsz, dolgozol? Marad 2 óra együtt - az nem minőségi kapcsolat, már ne haragudj. Mondom ezt introvertáltként. Valószínű, hogy nem is kommunikáltok eleget (és ezt nem a felesleges csevegésre értem).

Szerintem neked nem való egy komoly párkapcsolat. Inkább szakítsatok, és tarts egy laza dugós-elmászkálós kapcsolatot.

Nálam intobb nem létezik, a barátom pedig extro, mégse érzem át ezeket a problémákat, amiket leírtál.

Egy kapcsolatban alkalmazkodni kell, de neked láthatóan nehezedre esik...

Szerintem itt sok ember elvérezne egy szövegértelmezéses feladatnál.

Az szerepel a kiírásban, hogy 2 óra énidő realizálódik, bár többre lenne szükség, de ebből csak 2 óra telik/telhet egyedül.

Nem értem, miért kell gúnyolódni, meg antiszociális vonásokról beszélni.

Ez ahhoz hasonló, mint amikor csak 6 órát tudsz aludni, de azt mondod, hogy legszívesebben 10-et aludnál.

Egy vágy, de nem a hétköznapok!

Másrészt nekem olybá tűnik, hogy itt elég kemény kompromisszumok vannak: aki intro, pontosan tudja, hogy mennyire kimerítők a családi hacacárék, az elcsászkálás különböző programokra, vagy hallgatni egy felhúzott ember tirádáit, mikor csöndet szeretnél.

Az egyedül alvásban sincs semmi kivetnivaló, egyénfüggő, vannak akik így tudják jobban kialudni magukat.

Akik itt oltagatnak, azoknak a nagy része vagy nem igazi intro, vagy fingjuk sincs az intróságról.

De szerintem itt az érzelmek fáradtak el, és azért kéne kilépni, nem feltétlenül az introvertáltság miatt.

Az ilyen és mély ilyenebb...

Ez nem lesz jobb.

Párodat biztasd, hogy töltsön több időt a barátaival, családjával, nélküled.

Az összeköltözésre feltétlenül szükség volt? Nem tudjátok visszacsinálni, úgy, hogy megmaradjon a kapcsolat is?

"Szerintem itt sok ember elvérezne egy szövegértelmezéses feladatnál.

Az szerepel a kiírásban, hogy 2 óra énidő realizálódik, bár többre lenne szükség, de ebből csak 2 óra telik/telhet egyedül."

Teljesen mindegy, mi szerepel a részletek között. A kérdező panaszkodik, hogy neki baromi szar ez a kapcsolat, mert ez sem működik, az sem működik, ezt sem kapja meg, azt sem.

Az az egy kérdés van, hogy miért van ebben a kapcsolatban. Ez nem működik. Ez szar. Pont. Ha nem működik, minek? Kényszerítik? Lusta azt mondani, hogy ennyi? Az ő döntése, hogy megy-e vagy marad. Ismeri a feltételeket, ismeri a körülményeket. Tudja, hogy szar. Tudja, hogy szar, mégis marad.

Számomra ez egy dolgot jelent: valójában élvezi, így jó neki, csak szeret panaszkodni és nyafogni. Mártír tipus, aki nem tud másképp élni.

Viszont ebben az esetben felesleges bármit tanácsolni, mert nem megoldást keres csak egy felületet ahol picsoghat - miközben pont így érzi jól magát.

Igazam van, kérdező?