Szerintetek meg merjen így próbálni, hogy albérletbe költözünk a párommal? 26/N

Párom csak úgy költözne velem albérletbe ha először bejelentjük a szüleinek, hogy el akarunk menni és csak utána kezdünk el keresgélni. Azt mondta hogy az nem tetszik nekik ha tények elé vannak állítva. Na de én ebben az egészben azt érzem hogy nagyon ragaszkodik a szüleihez, és ad a véleményükre. Lassan másfél éve leszünk együtt de amióta elkezdtünk egy helyen dolgozni a szülei főleg anyukája eléggé megharagudott rám. Egyre kevesebbet megyek ki hozzájuk mivel nem tudom magam még mindig otthon érezni és az anyja sok beszólogatásai is rátettek erre. Ők mindig azt szerették volna hogy költözzek hozzájuk mert a tetőtérben elférnénk csak egy szoba kell apukájának így sokszor felmászkálnak. Anyuka teregetni meg párom ruháit mindig elrakja így a szobájába is bemegy. Konyha, mosógép közös lement így sose tudnánk önállósodni, főleg hogy anyuka főz mindig így kibontakozni se tudunk. Régebben azt mondta nagyon hülyék leszünk ha elmegyünk albérletbe, mert nem éri meg és itt is lehet lakni. Lakásra meg hitelt fizetni nem tudnánk mert az rengeteg pénz. Valószínű most is ki lennének akadva és attól félek engem hibáztatnának h a fiúkat el akarom húzni. Az anyja nagyon elkényesztette, mivel főz mos rá sőt még szendvicseket is csinàl neki amiket munkába elvisz. Ha én ott vagyok én csinálom de ritkán azért segít. Folyton hivogatja munka után h megyek e ki mit csinál mikor megy haza. Tényleg belefáradtam ebbe másfél év után és ezért nem megyek ki már sokszor hozzájuk csak egy két napot. Az igazság az h ott mindig szorongok nem tudok beilleszkedni mert nagyon zárkózott csendes természet vagyok. Párom pont az ellentétem a szüleivel együtt. Az én családom pedig visszafogottabb inkább. Nem tudom mit tegyek. Bevállaljam az összeköltözést így hogy a szüleivel nem alakult ki jó viszony ezáltal a mi kapcsolatunk is kezd labilis lenni vagy hagyjam az egészet és adjam fel? Párom velem szeretne jövőt tervezni.