Nőtársaim! Ki mennyit küzdött, hogy megszerezze az élettársát/férjét magának? Könnyen ment?

Sosem küzdöttem férfiért, ahogyan azt sem díjaztam, ha egy férfi nagyon tepert. Ha erőltetni kell valamit, meg trükközni meg bármi, abból csak katasztrófa lesz a végeredmény.

A férjem is könnyedén "szereztem", eleve a találkozásunk kötetlen társas eseményen volt, nem kevés alkohol társaságában, így elég laza volt az ismerkedés. Az meg, hogy utána hogy alakultak a dolgok, szintén nem egy erőltetett téma volt, mindketten csak jól éreztük magunkat egymás társaságában, aztán egyszer csak hopp, már együtt is éltünk, pedig nem is beszéltük meg, aztán hopp, egy lánykérés, hopp, egy esküvő, hopp, egy baba. Valahogy egymás társaságában nekünk ezek természetesen jönnek, semmi küzdelem meg erőltetés meg manipuláció nincs benne. Szerintem az már régen rossz, ha küzdeni kell és szenvedni, hogy valami egyáltalán létrejöjjön, de utána a fenntartásért is.

LOL

A 7-es csak leírta, amit az első oldalon a másik kilenc válasz ott körülötte igazol is, erre le lett pontozva :D

Semennyit.

Ha alapvetően nincs meg a kémia, nem alakul ki a szimpátia, akkor megette a fene az egészet.

A vőlegényemmel a kezdetektől fogva élvezzük egymás társaságát, így természetesen jött a kapcsolat, nem erőltetve.

Nem tudom, mi ez a mánia egyes embereknél, főleg férfiaknál, hogy a párkapcsolatért küzdeni kell. Ha küzdeni kell valaki figyelméért és szeretetéért az már rég rossz. Természetesen egy kapcsolat törődést, odafigyelést és energiát és munkát igényel, de ha izzadságszagú, annak semmi értelme.

Szóval én nem küzdök férfiért, de szerintem férfi se küszködjön nőért. Randizzon mindenki olyan emberrel, akiért nem kell erőlködni.

"A 7-es csak leírta, amit az első oldalon a másik kilenc válasz ott körülötte igazol is, erre le lett pontozva"

Mert a "nők nem küzdenek férfiakért" azt az ezeréves sztereotípiát erősíti, amit a "romantikus" regények is, hogy ha egy nő százszor elutasítja, akkor a férfi dolga "küzdeni", és majd sokadjára sikerrel jár. A valóságban meg ezért normális helyen távoltartásit kap. Ha azt írta volna, hogy "nem küzdeni kell, hanem megismerni egymást", akkor felpontoznám.

Ami nem megy, nem kell erőltetni.

Én mindig önmagamat adom, a férjem is, egymàsba szerettünk, ennyi. 2,5 hónap utàn megkérte a kezem, 1 év kapcsolatban összeköltöztünk, 6 hónapra rà össze is hàzasodtunk. 10 éve vagyunk együtt:)))

Soha nem futottam pasi utàn , aki akart valamit, közeledett, soha nem erőszakoltam rà magam senkire. Nem küzdöttem, önmagam vagyok, megszeretett és kész.

Nekem inkàbb az volt nehéz, hogy igazàn hozzàm való férfit talàljak. Amint meglett, minden ment magàtól:)