Mennyire számít az eljegyzésnél, hogy a nőnek legyen munkája?

Én ezzel úgy vagyok, hogy az esküvő közös kiadás legyen, ezért megbeszéltem a párommal, hogy csak akkor jegyezzen el, ha már anyagilag is készen állunk rá, ehhez pedig szerintem szükséges az, hogy a nő dolgozzon.

De persze nem kell mindenkinek ez legyen a véleménye, mindenki akkor jegyzi el a párját amikor készen áll rá.

Számomra az eljegyzésnek egy hosszú távú kapcsolatban van helye, akkor amikor már ismered a másikat és a kapcsolatotok a stabil bázist jelenti az életetekben. Ilyen szempontból pedig lényegtelenek a változó tényezők, mert az eljegyzéskor pont arról nyilatkozol, hogy minden ezutáni még nem ismert helyzetben is mellette akarsz lenni.

Hogyha a munkához való hozzáállása nem tetszik neked, akkor nem is akarod eljegyezni, és örülsz, hogy legalább kiderült, de ha ismered és bízol benne, akkor meg mindegy, hogy most épp nincs munkája.

Szerintem a kapcsolatban számít, hogy van-e munkája a nőnek. Az eljegyzés az csak a kapcsolat egy másik lépcsője.

Egyébként ettől függetlenül nőként számomra jobb érzés úgy menyasszonynak lenni, hogy rendben van a szakmai előrehaladásom, így értékesebbnek, magabiztosabbnak, megbízhatóbb opciónak látom magam, és jobban át tudom élni a boldogságot. Ha rosszabbul állok, azt érzem, nem is érdemlem meg, nem vagyok elég komoly. De ez valószínűleg csak a saját belső bizonytalanságom, nem általános érzések.

Párom is megkérte a kezem egy gyönyörű, drága gyűrűvel úgy hogy én még soha se dolgoztam, egyetemen tanulok.

Nem ez számít a párkapcsolatban, hogy dolgozik e valaki vagy sem.

21/L

Nekem számítana. Komolytalan, gyerekes baromkodásnak éreztem volna, ha egyetem alatt eljegyez, mikor se fix állásom, se normális megtakarításom. Én nem szerettem volna kitartott nő lenni, meg szerintem az eljegyzésnek akkor van értelme, ha legkésőbb 1 év múlva meg is esküsznek a felek. Röhejes és megalázó, ha mindent a férfi fizet, a nő meg csak a fenekét teszi bele a készbe, vagy anyuci-apuci fizeti a lagzit.

Hogy más mit csinál, az nem érdekel, maximum röhögök egyet rajta, aztán továbblépek.