Eljegyzés után gyakran előfordul, hogy szakítanak?

Nem gyakori szerintem.

De én is szemrebbenés nélkül bontanám a jegyességet, ha valami olyan van a dologban, amiért szakítanék is, ha csak járnánk.

Nem ritka a hosszú jegyesség manapság, mi is egy éve járunk jegyben és mivel nem akarok ócska esküvőt, még 1-2 évig így is leszünk, amíg be nem fejezem az egyetemet és tandíj helyett lagzira tudok végre félretenni. Akárhogy is nézem, ez 2-3 év egy kapcsolatban. Az hosszú idő, sokminden történhet, mint ahogy sokminden történik akkor is, ha ugyanennyi időt töltünk sima párkapcsolatban.

Nálunk nincs rózsaszín köd és ezt a legpozitívabb értelemben mondom. Imádom a párom, de egyrészt nem a kapcsolatunk elején kérte meg a kezem, szóval már összeszokott jó csapat vagyunk, nem olyanok, akik enni meg aludni sem tudnak a szerelemtől, másrészt amúgy sem fogok rózsaszín ködtől vakon, hülye fejjel belemenni egy házasságba, nincs kedvem válni pár év múlva.

Szerintem sem gyakori, viszont ha egy kapcsolatban nem 2-3 év után, hanem később kerül sor az eljegyzésre, akkor az eljegyzés időszaka már nem csak a rózsaszín ködről, meg a boldogságban úszásról szól, hanem gyakorlatilag már eleve ott tart a kapcsolat, mint amit te a házasság utánra írtál. Ebben a felállásban az eljegyzés-esküvő egy sokkal megfontoltabb, racionálisabb döntés, ahol az esküvő előtt - mivel már jól ismered a másikat - nagyon mélyen bele tudsz gondolni, hogy tényleg örökre ezt akarod-e. Ha a kapcsolat elején jártok, akkor könnyű rámondani a boldogságra, hogy igen, de ha már ismered a problémákat is, akkor nagyobb a "dilemma". Én azt hiszem 2 párt ismerek, akik felbontották az eljegyzésüket, mindkettő 7-10 éve volt együtt. Én egy 8 éves kapcsolatban vagyok, és azokat a gondolatokat jelenti számomra az eljegyzés és esküvő, mint amit leírtam. Férfiként persze ezt az egészet elvileg előre végiggondolod (bár akkor is lehet, hogy utólag mélyebben gondolsz bele) , nőként én az eljegyzés után kezdtem igazán gondolkozni ezeken. (Persze a konklúzióm az, hogy pont így szeretném életünk végéig megoldani az ügyes-bajos dolgainkat, mint ahogy látom, hogy tudjuk, ezért döntök a házasság mellett.)

Ezen kívül persze más oka is lehet, mint pl. bármilyen párkapcsolati probléma, vagy teljesen más hozzáállás esetén az, hogy eleve nem is jelentett semmi mélyet az eljegyzés.

Első eljegyzésem szülői nyomásra jött létre 4.5 éves kapcsolat után 21 éves koromban. 1.5 év múlva az ex vőlegényem egy igénytelen alkoholistává vált, aki azt hitte így is vonzó marad. Kiábrándultam belőle. Szakítottam. Nem bántam meg. Sokáig zaklatott utána, ez még jobban kiábrándított.

A második bepánikolt az esküvő előtt 2 héttel. Kiderült, hogy azért, mert az exével képtelen volt lezárni a kapcsolatot. Párhuzamosan hülyített mindkettőnket. Egy ideig külön voltunk. Aztán vissza könyörögte magát hozzám. Én hülye, újra kezdtem vele, sőt hozzá is mentem, gyerekünk is született. Aztán a gyerek 1.5 éves korában lelépett egy nőhöz. Utána szép sorban kiderültek a dolgai, miszerint az exével újra összejött a házasságkötés után kevés idővel és fel is csinálta. De a szülés előtt közvetlenül szakított vele, mert már képben volt az új nő. Beadtam a válókeresetet, nem vártam a csodára, hogy majd megjavul. Idióta voltam, hogy megbíztam benne annyira, hogy feleségül mentem hozzá az előzmények ismeretében. Tanulságos volt, azóta sem házasodtam össze senkivel sem. 50 leszek hamarosan, inkább egyedül, de nyugalomban élem le a hátralevő éveimet.

Nem túl gyakori de előfordul.

Sokan ilyenkor osztanak szoroznak, hogy egész biztos e, hogy végleg vele szeretnék e összekötni az életüket, valóban jó választás e teszem fel életük végéig.

Még akkor is elgondolkodnak ezen ha már 7-8 éve vannak együtt.

Általában sokan nyugodtabbak és lazábbak míg nincs gyűrű nincs esküvő...utána sokan már nagyobb felelősségnek tartják .

Mérlegelni kell, nem elég az, hogy jajj ő a mindenem az életem értelme , az egyetlen igaz nagy szerelmem...

Nem hinném, hogy túl gyakori, de előfordul. Mindenki tévedhet. Én 2x voltam eljegyezve.

20 évesen volt az első. Maga a kapcsolat 1 évig tartott, és az eljegyzés után kezdett kibukni az igazi énje az exvőlegényemnek. Teljesen màshogy kezdett viselkedni a lánykérés után. Túlzott féltékenység, irányításmánia, agresszió. A végèn a szakítás mellett döntöttem, de még mielőtt elmondhattam volna összevesztünk mert megint féltékenységi hisztirohamot kapott ( késtem, mert késett a vonatom, erre megcsalással vàdolt). Szóval összevesztünk, elment pár órára, leitta magát és részegen összefeküdt egy másik nővel. Ezek után szakítottam vele, erre felpofozott.

Nem volt kérdés hogy egy ilyen emberhez nem fogok hozzámenni, elhagytam.

4 évre rá jöttem össze a már férjemmel:) nálunk 2,5 hónap után volt eljegyzés, és most már 12 éve vagyunk együtt. :)szóval nekem összesen 2 jegyességem volt.

Az egyik baràtnőmet pl már 3 pasi is eljegyezte, de végül egyikből sem lett házasság.