Eljegyzés előtt ajánlatos beszélni ki mit vár a házasságól?

Egyértelműen!

Ne a házasságkötés után derüljön ki, hogy - csak egy példa - a férjnek a házasság egyenlő azzal, hogy kiszolgálják, és ő egy szalmaszálat nem tesz otthon keresztbe. Vagy akármelyik félnek egyenlő azzal, hogy nincsenek többé barátok, otthonülés van, stb. stb. Bármilyen téren akadhatnak konfliktusok, ezeket jobb előre megbeszélni.

Persze, erről a kapcsolat folyamán bármikor lehet beszélni.

egyébként, szinte mindegy mit mond ilyenkor a másik, úgyis akkor derül ki, miből hogyan veszi ki a részét, amikor már együtt éltek.

Persze az alapvető godolkodását ezügyben érdemes feltérképezni.

Akik tartós kapcsolatot akarnak, azok egyben jó barátok is legyenek! Ismerniük kell egymást. Nem minden derül ki "menet közben" egy ismerkedési folyamat alkalmával. Ha egy ideig együtt laknak, az jobb, de nem minden szituáció fog bekövetkezni ez idő alatt sem, amivel majd később találkoznak.

Tehát mindenképp jó, ha arra törekszünk, minél jobban megismerjük a másik embert. Ennek egyik módja az őszinte beszélgetés. Vannak más módok is: közös játék, sport, olyan időtöltések, ahol kijön az emberek valódi énje akkor is, ha amúgy titkolni szeretne valamit, akár maga előtt is.

A beszélgetés akkor jó, ha már megvan egy alap bizalom, vannak közös tervek, elképzelések, s akkor ezeket lehet kibontani, akár a mindennapok szintjére is. "Képzeld el, milyen lesz az életünk 5 év múlva! Meséld el nekem, mit látsz?" :)

Sok minden kiderülhet ebből, ami hasznos. Még ez sem ad megoldást mindenre, ezért én azt hiszem, a tartós párkapcsolat alapja a jó problémamegoldó képesség, az empátia és a jó/folyamatos kommunikáció. Akik képesek rá és meg is akarják oldani a felmerülő konfliktusaikat, azok sokkal egyszerűbben lehetnek boldogok, mint akik eltemetik, vagy magukkal hurcolják ezeket. (Legfeljebb összetörik közben néhány tányér, de az öregek tudják azt, hogy ez nem akkora baj, mint a fiatalok hiszik néha.) ;)

mi előtte 1 évre összeköltöztünk. kialakítottuk, hogy mi mit végez a házimunkában, közös kasszára váltottunk, kialakult a napi rutinunk, mikor hogyan hányszor ki megy a szülőkhöz, kinek mik a szokásai, ki mit hajlandó tolerálni vagy mit nem, ki hány gyereket akar, ki marad majd otthon a gyerekkel, ki mit gondol a megcsalásról, ki mit gondol arról, hogyha a másik tartósan beteg/munkanélküli lesz, hogyan fogjuk akkor fenntartni magunkat, ki hogyan aakar élni 10 év múlva: kell-e autó, saját ház, nyaraló, nyaralás, telelés, mittom; ki hogyan nevelné a gyereket - mit engedne meg, mit nem, mit tenne, ha a gyerek rossz lenne stb, ki hogyan old meg konfliktust, stb.

ilyen kérdések garmadája!

a másik egész életfelfogását meg kell ismernie a két embernek. a terveit.

Szerintem házasság után nem kellene semmi különösebb változásnak történnie kettőtök kapcsolatában. Ahogyan addig éltetek, addig szórakoztatok, osztottátok meg a munkát, törődtetek egymással, az menjen tovább ugyanúgy, hiszen addig is jól működött. Nem jósolok nagy jövőt az olyan kapcsolatoknak, ahol a felek az esküvőt afféle válaszvonalként emlegetik, amin túl nincsenek mondjuk haverok, nincsenek csajos estek.. Olyat pasi meg nem hiszem, hogy létezik, aki együttélés során kiveszi a részét a házimunkából, utána viszont jogosnak érzi csak a lábát lógatni.

Szóval szerintem eljegyzést vagy esküvőt akkor érdemes tartani, ha a kapcsolat amúgy tökéletes mindkét fél részéről, ilyen esetben viszont nem nagyon van mit átbeszélni.. hacsak nem az esküvői menüt:)

Egy dolog mégis eszembe jutott: gyerekvállalás téma. Később ebből még nagy problémák adódhatnak, ha nincs egyetértés!

sokminden változhat, utolsó, nem minden pár a nagy könyv szerint gondolkodik. lehet, hogy addig nem voltak közös kasszán, viszont valamelyiknek a házasság már azt jelentené. lehet, h addig nem akartak közös tervekre félrerakni, de a házasság már elég komoly, h ilyeneken is elgondolkodjanak. sok ember nem osztja meg az anyagi problémáit, a hiteljeit, amig nem házasodtak össze és a másik felet akkor éri utána meglepetés.

és még sorolhatnám.

ideális és felelős kapcsoaltnál úgy van, ahogy te mondod... de akkor a kérdező sem jött volna ide kérdezni, mert természetes lenne neki mindez...