Mennyire "fair" elmondani a véleményemet ez esetben?

Szívesen lebeszéllek róla,mert szerintem is hülyeség.

A lánykérés az én olvasatomban azt jelenti,hogy a nő igent mond arra,hogy az illető férfival egy ÉLETEN keresztül együtt akar lenni.

Ha még nem laktatok együtt csak találkozgattatok,akkor elég nagy bátorság igent mondani egy lánykérés,hisz még egy csomó mindent nem tudsz illetőről,egy csomó alapvető hétköznapi szituációt még nem oldottatok meg együtt.

Az összeköltözésről pedig nem tudom,hogy mik az elképzeléseid,de egy lánykérés,ha valóban két szerelmes ember között történik meg,akkor hogy lehet szürke? Az egy gyönyörű pillanat,csak épp előbb megtapasztaltad,hogy tudsz-e az emberkével élni.

Elmondhatod a véleményed, de nincs igazad, mi évek óta együtt élünk, a közeljövőben várható, hogy megkér, és egyáltalán nem érzem beszürkültnek a dolgot.

Megalapozottnak viszont igen. Úgy adhatok neki választ, hogy pontosan tudom, ki az az ember, aki megkért. És ezt nem tudtam összeköltözés előtt. Még az első fél évben sem. Utána derült ki rengeteg dolog.

Én azt javaslom, hogy jobb lenne, ha várnál, ne valami szentimentális elképzelés alapján jegyezzétek el egymást, hanem az legyen egy tényleg megalapozott döntés. Így ugyanis sokkal nagyobb az esélye, hogy jó döntést hoztok.

Én nem értek egyet azzal, hogy csak együttélés után lehet boldog egy házasság, a szüleimé is tök boldog, pedig házasság előtt még csak nem is egy városban laktak. Pontos arányokat nem tudok, de érzésem szerint nagyjából egyforma arányban mennek szét az együttélések, a házasságok meg az együttélésből létrejövő házasságok. Szerintem nyugodtan említsd meg a párodnak, hogy csak eljegyzés után szeretnél együtt élni.

Én ugyan papírnélküli együttéléspárti vagyok, de ha eljegyzést akarnék, én is úgy csinálnám, ahogy te, mert az összeköltözést 100%, hogy nagyobb eseménynek fogod érezni, mint az eljegyzést, és ha az eljegyzésre akarsz jelentős eseményként visszaemlékezni, akkor nem árt összekötni a kettőt.