Kedves menyasszonyok, mielőtt megkérték a kezeteket, volt hogy szóba hoztátok párotoknak a dolgot, céloztatok, utaltatok rá? 26/L

nem rinyáltam megkért elvett lett két gyerekünk és elváltunk

semmire nincs garancia

A rinyálós és nem rinyálós megkérés között talán az a külömbség mint a merci meg a lada között: mindkettővel célba ér az ember csak az egyikkel sokkal elegánsabban:-)

Én sziklaszilárdan elhatároztam, hogy sose hozom szóba a dolgot, mert mit ér a lánykérés, ha kierőszakolom.

De ahogy teltek az évek egyre több olyan kiborulásom volt, amit már nem lehetett szőnyeg alá söpörni. Elértem a harmadik X-et és még mindig semmi, 33 évesen már komoly gondot okozott a gondolat, hogy ha még sokáig tö...köl, túl öreg leszek gyereket szülni, mert én nem akartam olyannak szülni, aki nem venne feleségül, ő meg nagy gyerekpárti és amikor a szülei célozgattak, én az ő füle hallatára is megmondtam, nincs férjem akinek szülnék.

Aztán volt idő amikor már kertelés nélkül megkérdeztem, hogy tényleg ennyire nem kellek neki? Azt mondta, de igen, csak várja a megfelelő időt, mert akkor voltunk túl egy elég krízises időszakon. Valójában igaza volt, nem egyszer álltam elé azzal, hogy lehet hogy jobb lenne feladnunk. Aztán jött a Valentin nap, és titokban gyűrűre számítottam, ehelyett amikor reggel összetört a parfümöm, azt mondta vegyek magamnak egyet, úgyse volt még ideje a Valentin-nappal foglalkozni. Na, akkor robbantam, írtam neki egy szép levelet, hogy keressen magának másik lányt. Na, erre jött az sms, hogy akár hiszem, akár nem, ő nem akar senki mást rajtam kívül, mert bár tudja hogy én azt hiszem, neki jobb kell, de neki nem kell más, csak én, mert engem szeret. Na ez volt a szerencséje, mert rettentő közel voltam akkor már a szakításhoz. A legszörnyűbb az egészben az volt, ha idejében megkéri a kezem, ha tudja velem éreztetni azt, mennyire szeret, sose válok ilyen kierőszakolós hisztis hü...lyévé. De ő meg pont azért halogatta a lánykérést, mert egyre több volt a hiszti. Nem kaptam tőle semmiféle megnyugtató jelzést, hogy akar engem igazán, csak magába fordult mert nem tudta hogy oldhatná meg a köztünk gyűlő feszültséget, én meg csak annyit szerettem volna: vállalja fel, hogy mennyire szeret mások előtt is és ne csak a 4 fal közt ajnározzon.

Elhatároztam, ha ezek után sem kéri meg a kezem, elhagyom. Minek áltassam magam tovább? Kitűztem a következő Valentin napot határidőnek. Ha akkor se kér meg, úgyis kiszaladok a gyerekvállalás idejéből, amire pedig ő vágyik annyira, egyáltalán nem én...Akkor úgyis el fog hagyni, ha rájön, nem lehet gyerekem már. Most még nem vagyok öreg, van bennem szépség, amit más fiú észrevehet, hagyjon engem békén.

Amikor eljött az ősz és garázst akart építeni, azt mondtam neki, hagyjuk azt a garázst, hiszen nem akar ő mellettem lehorgonyozni, akkor meg ne vágjunk ekkora közös beruházásba. Erre csak legyintett, és megrendelte a garázst.

Aztán kb. 2 hónap múlva a névnapomon elémállt egy gyűrűvel. Már előző napokban célzott rá, hogy már mindent kitervelt és az volt a fura, hogy nem kérdezte meg, mit kérek névnapra, pedig ezt mindig megkérdezte előtte. Meg mi az, hogy kitervelt? Egyből arra gondoltam, most talán tényleg gyűrűt kapok. Reggel nagy puszival és egy szív alakú bombonnal ébresztett és azt mondta, este kapom a többit.

Este apámtól virágot kaptam, és a még furább az volt, hogy tőle semmit. Ekkor már mérget vettem volna a gyűrűre, és hogy azért nem adta oda apám előtt. De utána nekiállt javítani a számítógépemet, én meg csak álltam mellette, gyomromban a növekvő csalódottsággal, hogy hiszen már megint felspannoltam magam hiába. Utólag visszagondolva feltűnően csöndes, elfogódott volt. Aztán bement a szobába, behívott és elővette a kis dobozt. Azt mondta, tudja hogy nem így képzeltem, de hozzá megyek-e feleségül? És én igent mondtam, pedig addig már 500-szor elképzeltem, hogyan fogom kivágni az ablakon a gyűrűt.

Azóta volt egy nagyon szép esküvőnk. Hiába volt kicsit kirinyált ez a lánykérés, a párom amikor a kikérésnél meglátott menyasszonyi ruhában, majdnem elbőgte magát és még sosem láttam ilyennek, mert amúgy nem egy sírós fajta:) És azóta is állandóan az esküvőnket emlegeti, úgyhogy úgy tűnik nem bánta meg. Én meg lenyugodtam és esküszöm, az esküvőnk óta, május 26. óta egyetlen egyszer sem voltam hisztis. Ránk nagyon jó hatással volt a házasság. Állandóan emlékeztet rá, hogy a felesége vagyok, úgyhogy biztosan tudom, nem kényszerből vett el.

Nem ilyen lánykérésről álmodtam, de már rég rájöttem, Ő nem egy romantikus fajta. A rádiót azonnal továbbtekeri, ha valami romantikus zene megy. Sok félreértésen vagyok túl amiatt, hogy Ő ilyen.

Nekem erről a témáról az a véleményem, hogy egy kapcsolatban kell haladni, fejlődni. Én nem látom értelmét, hogy 5-10 évig járjak valakivel...szeretem tudni, hogy hova tartunk, és szeretem tisztázni az elején, hogy mik a céljaink az életben. Meg ezt a meglepi részét sem kedvelem, hiszen ez hatalmas, következetes döntés, amit együtt kell meghozni...

Mi egyébként decemberben leszünk 2 éve együtt, 1.5 éve együtt élünk és már 2-3 hét után elkezdtük beszélgetni a témáról, meg ábrándozni róla. És fontos, hogy MINDKETTEN.

Egy felé haladunk és ettől jó a kapcsolatunk. végül e hónap elején jelentettük be a családnak, hogy jövő év ősszel összeházasodunk. Onnantól jegyben járunk és szervezzük az esküvőt.

Nálunk így volt. :)

24N és 31F

Én még nem vagyok eljegyezve, de nem is idegeskedek rajta. Párommal gyakran beszélgetünk esküvőről, házasságról, gyerekekről, de mindennek eljön majd a maga ideje.

Sztem az,hogy valaki beszél róla nem egyenlő azzal, hogy kierőszakolja a gyűrűt. Soha,egyetlen egyszer sem mondtam a páromnak, hogy de most bizony meg kell kérned a kezem. Majd ha ő úgy érzi, hogy itt az ideje, akkor megteszi. Amúgy én nem magáról a gyűrűről szoktam ábrándozni, hanem arról a tudatról, hogy milyen jó lehet Hozzá tartozni, hogy majd milyen büszke leszek, ha a feleségeként fog bemutatni.