Kedves menyasszonyok, mielőtt megkérték a kezeteket, volt hogy szóba hoztátok párotoknak a dolgot, céloztatok, utaltatok rá? 26/L

Én igen, utaltam rá, hogy szeretném, vágyom rá, de sosem úgy, hogy erőltetem. Ekkor már rég téma volt az, hogy összeköltözünk, esküvő, gyerekek.

Azért nem volt hamarabb, mert még egyetemre jártam. Most nyáron kérte meg a kezem, egyáltalán nem számítottam rá, meg is lepődtem annyira, hogy alig bírtam kimondani, hogy igen :)

Egyébként 5 éve vagyunk együtt.

Szia! Az én sztorim kicsit másabb, nem zökkenő mentes :)

A párommal mikor elkezdtünk úgymond beszélgetni ismerkedni már látásból ismertük egymást, kb 10 éve. Be kell vallanom mindig is tetszett, amolyan elérhetetlen álompasinak tűnt. :)

Egyszer csak írt, hogy miújság velem régen látott. Beszélgetésből kapcsolat lett, ami már 3 éve tart.

Ő az elején elmondta nekem, hogy van egy örökletes betegsége, amit nagy valószínűséggel ha gyereke lenne örökölheti. Műtétje is volt ez miatt(kivették a vastagbelének egy nagyobb részét), de ez nem látványos mások számára, semmiben nincs hátrányára csak többet kell wc-re mennie mint másoknak :)

Én belementem így is a kapcsolatba mert nagyon szerelmes lettem és vagyok a mai napig.

Szóval úgy volt, hogy nem biztos, hogy szeretne gyereket. Hozzáteszem én nagyon szeretnék majd :)

Visszatérve az eljegyzéshez. :)

Én mondogattam neki, hogy szeretném, valahogy megnyugtatna, hogy tényleg kellek neki. (tudom ez csak az én "dilim" de jól esik ha menyasszonyomként mutat be vkinek minthogy barátnő.)

Barátnőmékhez voltunk hivatalosak, vacsi kis borozgatás beszélgetés.

Egyszer csak elém állt gyűrűvel a kezében(mindenki előtt), hogy : "veled szeretném leélni az életem, leszel a feleségem?"

Köpni nyelni nem tudtam :) Mikor hazaértünk (mert szüleimnél lakunk) még akkor este szüleimtől is megkérdezte, hogy "adnak e engedélyt rá" :)

Még el is pityeregtem magam, hogy fontos neki az, hogy szeretnék a menyasszonya majd a felesége lenni.

Hozzáteszem, nem nyaggattam vele, csak néha mondtam, hogy milyen jó érzés lenne.

Azóta szorosabb lett a kapcsolatunk, megmagyarázni nem tudom, hogy hogyan de valami megváltozott.

Most lesz vasárnap a családi "hivatalos" eljegyzés, és ha összeszedjük a pénzt esküvő is lesz, de nem mostanában :)

És a betegség ellenére már szeretne gyereket ( de nem most persze, mert még nincs meg az anyagi háttér hozzá)

Hozzátenném, hogy voltunk genetikusnál aki azt mondta, hogy igen örökölheti a gyerkőc, de ezt két évesen egy sima szemvizsgálattal ki lehet mutatni és gyógyszeres kezeléssel lehet megelőzni. Pláne ha a gyerkőc nem azt a mutálódott gént "építi be" hanem mástól örökli akinek nincs ilyen baja akkor semmi baja nem lehet. :)

Párom 27 én 26 évesek vagyunk. És nagyon boldogok :)

Hát mi csak beszélgettünk róla, erről-arról mindig előkerült, hogy szeretnénk később is közös életet, gyerekeket, családot, hol élnénk, mint csinálnánk stb, és az már természetesen jött vele, hogy eljegyezzük egymást, igen egymást.

Nálunk ugyanis nem úgy volt, hogy a párom megkért, vagy titkosan megvette a gyűrűt stb. Beszélgettünk róla, és egy alkalmas napon elmentünk együtt megvásárolni a gyűrűinket. Nem tudtuk a méreteinket, hiszen egyikőnknek sem volt korábban gyűrűje. Próbálgattuk, megvettük. Nagy anyagi keretek híján egy pofon egyszerű minta nélküli sima ezüst gyűrűpárról van szó.

Utána még megbeszéltük a szüleinkkel is persze. Nem volt eljegyzési parti, nem volt ünnepség, nem kerítettünk nagy feneket neki, mert nem is az a lényeg. Viszont mi abban egyet értettünk, hogy a család feltétele, gyerekek feltétele a házasság. Szóval így pedig már elég egyértelmű volt, hogy eljegyezzük egymást és összeházasodunk.