Kedves menyasszonyok, mielőtt megkérték a kezeteket, volt hogy szóba hoztátok párotoknak a dolgot, céloztatok, utaltatok rá? 26/L

Hát én biztos nem fogom kizsarolni a gyereket, mert úgy hiányzik egy állandóan rajtam lógó, követelőző gyerek, mint púp a hátamra. Épphogy a párom akar évek óta gyereket, bár szerintem fogalma sincs mivel jár majd, nekem van, ezért is nem akarom igazán. Nem teszek semmit ellene, mert eleve úgy kezdtük a kapcsolatot, hogy neki ez fontos, bár jeleztem, hogy nekem kevésbé. De nem jön össze és örülök neki, csak az idegesít, hogy ha nem lesz gyerekünk, el kell tőle váljak, mert tudom neki ez milyen fontos, és nem akarom megfosztani.

De egyszerűen képtelen lennék orvosokhoz mászkálni olyasmi miatt, amire nem is vágyok igazán. Menjen ő, ha annyira akar gyereket. Az Elevitet is állandóan elfelejtem szedni, annyira nem érdekel.

Ennyit a gyerek kizsarolásáról:)

(Akinek a párja meghatódott az esküvőn.)

Bocsánat, hogy beleszólok úgy, hogy nem vagyok menyasszony, de egy-két mondatot nem tudtam figyelmen kívül hagyni. (Nem olvastam el minden választ, mert túl hosszúak.)Kicsit hosszú leszek, csak a saját tapasztalatomat fogom leírni.

Én csak azt szeretném megcáfolni, hogy ha 10 év együtt járás után sem kerül szóba az eljegyzés, akkor nem bírja ki az adott nő, hogy ne hozza fel a témát.(Talán a kérdező írta ezt). Ugyanis itt vagyok én, több, mint 9 éve kapcsolatban, gyűrű nélkül.(Közel 10 éves kapcsolattal a hátam mögött pedig mindenki gondolhatja, hogy nem vagyok már 18.:) Tehát a véleményem nem abból adódik, hogy pisis vagyok még és nem nőttem fel a dolgokhoz.)Nah tehát, ennek ellenére én soha, mái napig nem mondtam a páromnak,hogy mégis mikor akar már eljegyezni, vagy hogy gondolt-e már rá és hasonló. Persze,szeretném, ha egyszer nem csak a barátnőjeként állhatnék mellette. Én teljesen egyetértek azzal a válaszadóval, aki azt írta,hogy ezt tényleg 100%-ban a férfinak kell eldöntenie. Mégpedig azért, mert a világ tudja, hogy a nők 99%-a szeretne eljegyzést és házasságot, tehát ha rajtunk múlna, már minden férfi nős lenne. A férfiak viszont nagyon sok idő elteltével gondolkoznak el ezen(persze nem mind, vannak olyan férfiak is, akik tényleg szeretnének házasságban élni már 1 év után), nekik több idő kell ehhez, teljesen másképpen gondolkoznak erről, mint mi,nők. Én úgy gondolom, hogy ezt mindig a pár férfi tagjának kell először felhoznia. Persze most mondhatnánk, hogy de mi van, ha 20 évig nem hozza fel? Ha szeretné a nőt eljegyezni, el fogja, ha nem, akkor hiába nyavalyog a női tag a párkapcsolatban, vagy nem kap gyűrűt, vagy kap azért, hogy ne legyen hiszti, aztán pedig egy idő után rádöbben a férfi, hogy nem is akarta ezt az egészet és szépen elmegy. És miért jó az bárkinek is, ha a sok hiszti, könyörgés és fejhez vágás után (ahogy írta itt valaki, hogy vita közben odavágta, hogy el sem jegyeztél még, aztán kapott egy gyűrűt...ezen tényleg nem gondolkoztok el, hogy mennyire rosszat tesztek a kapcsolatnak?)kap valamit? Hát persze, hogy megkapod így a gyűrűt, ha folyton azt hangoztatod. Mint mikor a bevásárlóközpontban az 5 éves kisgyerek másfél órája bömböl a cukorért: az első fél órában az anyuka nemet mond, 1 óra elteltével már azt, hogy talán, majd később megkapja a gyerek a cukrot, csak legyen végre csend. Csak nem biztos, hogy a párod is annyira örül ennek, még ha azt is mondja. Szerintem nem kellene ezzel dobálózni, főleg ha azt mondjátok, ez egy nagyon fontos dolog, és mindkét félnek akarnia kell!Hát akkor miért vágjátok a férfi fejéhez? Alap, hogy a nő akarja, azt pedig ki kell várni, mikor a férfi is. Döntse el mindenki, mi a fontos számára: egy ékszer vagy a boldog élete a párjával?

Most mondhatnátok, hogy azért beszélek így, mert féltékeny vagyok, hogy 9 év után nem jegyeztek el, de nem, nem vagyok, mert anélkül, hogy én a 9 év alatt megkérdeztem volna, tervez-e valamit,a párom többször mondta, hogy mindent szeretne megadni nekem és azért dolgozik éjjel-nappal, hogy ezt megtehesse.És nekem ez mindennél jobb érzés.Maximalista ember, és tudom, hogy nem akar úgy élni, hogy majd lesz valami x év múlva, most házasodjunk össze, aztán majd megélünk valahogy, hiába most nem bővelkedünk a pénzben. Mert sokan abba sem gondolnak bele, hogy a házasság, a gyerekvállalás nem csak egy hú de jó ötlet, meg kell teremteni hozzá a megfelelő körülményeket.Összeházasodtok,van egy buli,2 gyűrű. De másnap ha felkeltek, minden ugyanolyan lesz. A világ nem fog megváltozni csak azért, mert házasságkötés történt.Utána ugyanúgy meg kell élni mindent, minden nap. Ha majd minden szó nélkül eljegyeznek engem is, én nem fogok azon aggódni(mint ahogy teszik itt páran), hogy ez a gyűrű most a szerelmünk jele, vagy csak vette, hogy ne sírjak?Mert 100%, hogy az a szerelem miatt lesz. Ezért nekem nem számít, ha majd a tizenvalahanyadik év után jegyez el. Sokan vannak itt, akik 2 év után már teljesen ki vannak készülve, hogy mi az, hogy nincs semmi előrelépés? Higgyétek már el, az a 2 év annyira semmi!Azt hiszitek 2 év alatt már minden megtörtént, ami csak lehetett a kapcsolatban, most már haladjunk. De nem! 2 év, nagyon kevés, tapasztalatból mondom.

Nem vagyok sem 18 éves, sem 35, hosszú, komoly kapcsolatban élek, nem vagyok menyasszony,pedig világ életemben kellemes érzéssel gondoltam a házasságra és hasonlóakra, de boldog vagyok!Mit számít, mikor lesz eljegyzés, ha van egy ember melletted, aki szeret, segít a bajban, és Veled nevet ha boldogok vagytok? Házasságkötéskor ugyanezt mondjátok el, de mégis, miért nem örültök előtte is annak, hogy vagytok egymásnak?Én hálát adok az égnek, hogy olyan párom van,aki ennyi év alatt soha nem hagyott el,ha baj volt, együtt álltunk a probléma előtt, hogy leküzdjük, ha boldogok voltunk, együtt fogtuk a hasunkat a nevetéstől. Most mégis miért ordítanám rá, hogy én ezt gyűrűvel az ujjamon akarom csinálni? Annyira hülyeség lenne. Másoknak ott a gyűrű a kezén, de mégsem mindig tartanak össze jóban-rosszban, látom a környezetemben. Jó sokszor kaptam a fejemre, hogy úristen, hogy lehet, hogy ennyi év után a párom nem jegyzett el?Én pedig csak mosolygok az emberekre, hogy mégis boldogabb vagyok, mint Te, hiába vagy menyasszony.:)

Sokan nem tudják, mi a szép,boldog,hosszú kapcsolat titka és dobálóznak mindennel, aztán sírnak, hogy vége. Pedig csak el kellene gondolkozni, mekkora hülyeségeket csinálnak sokszor a nők.

Mondom ezt nő létemre.:)

Jaj és még annyi, hogy az, hogy valaki azért akar szakítani, mert a párja nem hajlandó elvenni feleségül. Ez egyenesen felháborít. Volt itt, aki azt írta, hogy amiatt lett hisztis, mert a párja nem éreztette, hogy tényleg szereti, nem kérte meg a kezét. Jah, mert a szeretet csak így lehet kimutatni? De mikor megkérte, mégsem örült annyira.Hát meg is érdemli, már bocsánat. Érdekes gondolatai vannak egyeseknek. Jól néznénk már ki, akkor most én is felháborodok, hogy 9 éve nem jegyeztek el, nah, ma szakítok is a párommal, milyen dolog ez, hogy nem vesz nekem gyűrűt??? Kész röhej...:) Sokaknak elmegy az esze, úgy látom, ha eljegyzésről van. Nem számít, hogy évek során milyen boldoggá tett a párom, hogy bármit megtett, amit kértem, ha bajban voltam és hívtam, 1 perc múlva már ott volt, hogy sírt, ha nekem valami problémám volt, annyira szeret és nem akarja, hogy rossz legyen nekem. Ez nem számít! Nincs gyűrűm??? Mehet a francba!

Komolyan lányok, kicsit szálljatok magatokba.

Elég érdekes dolog lenne, ha a közös jövőről való döntés csak egyik fél kezében lenne. Ha valakinek megfelel évtizedekig a barátnő szerepben élni, csak tessék. De nehogy már az legyen fura, ha többen vannak, akik egy kapcsolatban nem elégednek meg ennyivel...szerintem azért az az egészséges, ha nem stagnál évtizedekig egy kapcsolat. De mégsem gondolom, hogy magába kéne szállnia annak, aki ezzel meg van elégedve.

24N

Én pedig nem hinném, hogy az előrelépést csak az eljegyzés jelenti. Ez egy nagy baromság. Az én kapcsolatom egyáltalán nem stagnál, gyönyörű dolgok történnek velünk, és boldog vagyok minden egyes nap.Ha a páromról egy új dolgot tudok meg, ami nagyon bizalmas, és ő a fülembe súgja a titkát, nekem az hatalmas előrelépés. Írtam is, hogy boldogabb vagyok még azoknál is, akik kihisztizik a gyűrűt. A véleményem azoknak szól, akik már-már szakítanánk, csak mert nincs gyűrű.

"Barátnő szerepben tetszelegni évtizedekig?" Olyan férfi mellett, aki nekem van, szívesen tetszelegnék akár életem végéig "barátnő szerepben", míg az itt rinyáló csajok majd a bíróságra járnak a válási papírtokért, mert nem jött össze amit akartak.(Tisztelet a kivételnek)

Sok igazság van abban, amit leírt a mindenkinél mindent jobban tudó nem feleség.

Lehet, nem is érted a lényegét annak amit írunk:

nekünk sem az a lényeg, hogy gyűrűt kapjunk.

Van egy pont, amikor csak azt szeretnénk tudni, meddig kellünk még annak, aki évek óta álltat minket.

Ha pontosan tudod a párodról, hogy el sem tudja képzelni az életét gyerek nélkül, te viszont nem tudod elképzelni azt, hogy házasságon kívül szülj gyereket és szolgáltasd ki magad kismamaként ebben az országban, és a párod tisztában van vele, hogy te nem vagy az a fajta nő, aki minden jöttmentnek elpottyant a gyereket csak azért hogy megtartsa a pasit; akkor egy idő után elkezdesz rájönni, hogy ha ez így folyik tovább, kifuttok az időből. Ő még baromira ráér, de későn fog rájönni, hogy már nem vagy képes gyereket szülni. És mi lesz a sorsod: egyedül maradsz, mert akkor fog lelépni persze, amikor 40 körül már a kutyának se kellesz. De ő akkor fog csak ráébredni, hogy el kell hagynia ahhoz, hogy gyereke lehessen.

Tehát azt gondolom, ha a nő ezen elgondolkozik, akkor jogosan várja el a férfitól, hogy nyilatkozzon végre: csak átmenetileg parkol nálad, amíg nem talál jobbat vagy tényleg annyira szeret, hogy veled képzeli az egész életét?

Könnyű azzal hitegetni egy nőt, hogy drágám szeretlek és majd gyereket is akarok tőled, miközben esetleg tényleg csak azért tö...köl, mert tudat alatt szebbre, jobbra vágyik.

És az embernek egy idő után elege van, és nem elsősorban gyűrűt és nem elsősorban házasságot akar, hanem az igazságot: kellek neked vagy sem? Meddig kellek neked?

Mert ha bevallatlanul is csak addig amíg nem lesz jobb, akkor hagy legyen még egy esélyem változtatni az életemen és hagy lehessek én valaki másnak ló és nem egy szamár a ló helyett.

És bár úgymond elvetettem magam, nekem is meggyőződésem, és biztos hogy igaz, egy igazán szerelmes férfi feleségül akarja venni a párját. De még egy igazán szerelmes embert is megtántoríthatnak a kapcsolatban fellépő krízisek, ami miatt halogat.

Szerencsés az, aki krízis nélkül megússza.

Én tudni akartam, kellek-e neki feleségként, és továbbléptem volna ha nem. Pont azért, mert engem NEM KÖTELEZŐ feleségül venni, viszont igényt tartok arra, hogy megbecsüljenek. Ha ő igényt tart arra, hogy gyereket szüljek neki és kiszolgáltassam ezzel magam egy életre, akkor azt hiszem ennyi a minimum.

Én sohasem beszéltem róla sohasem kértem nem jött szóba, mert tökéletes kapcsolatban élünk és nem számított nekem hogy megkér vagy nem....

1 hónapja járunk jegyben , megkérte a kezem, de időpont még most sem került szóba....