Te mit gondolsz a házasságról? Csak egy papír vagy több annál?

"sokak szerint csak egy papír, és felborítja a "családi idillt"."

Elégé ellentmondásos mert ha csak egy papír és nincs jelentősége akkor nem tud hatni az életemre nem?

Igen elég nagy köztetek a korkülönbség én megértem, hogy te nem akarsz, én sem akarnék 20. évesen de 32 évesen azt is megértem, hogy ő akar.

Nem kell semmit sem elsietni, mert abból van a válás.

A kérdésedre válaszolva:

A házasság nekem egy szép ceremóniába foglalt eskütétele annak, hogy egymás mellett akarunk megöregedni. Az együtt megöregedés mehet persze enélkül a ceremónia nélkül is, de nem hiszem hogy ez rontana el egy jó kapcsolatot. Szerintem ez egy nagyon szép formája az összetartozás megmutatásának, illetve jogilag is tisztább ezután.

Nem a kérdésedre válaszolva:

ha távkapcsolatban éltek milyen családi idillt borít fel? Amúgy nem ártana az esküvő előtt együtt lakni 1 évig, hogy megismerjétek egymást rendesen, ne csak felszínesen. Ha ezután is boldogok vagytok együtt, egy papír és egy ceremónia nem borítja fel az idilleteket.

Az számít, hogy nektek mit jelent. Ne aggódj, mindent vissza lehet csinálni, ha nem működik, majd elváltok.

Persze az anyagiakra nem árt odafigyelni, ki mit visz a kapcsolatba, akár összeházasodtok, akár nem.

nekem is csak az. macera, megfelelés, illem, sok hülye rokonnal bájvigyorogni,elviselni oylat is akit nem birsz, mondjuk ha a párod igen,(ez most az esküvö rész)

és a legtöbb házasság az esküvö után megromlik. nem gondolnám h átok de ez mostanság igy van. talán mert az emberek tul hamar házasodnak,nem is ismerik egymást.utána meg nehéz elválni a papirok miatt és ha nincs közös megegyezés.én tuti nem...

Számomra kicsit több, mint egy papír. Valahogy az élettárs olyan hideg, rossz dolog nálam. Mindig a hírek jutnak eszembe: leszúrta az élettársa... az "élettárs" szóról nekem egy cigiző, piáló, igénytelen, alkalmi munkákból megélő műveletlen ember jut eszembe. Tudom, hogy ez nem így van, férj is és feleség is lehet a fenti, és élettárs is lehet normális ember, de mégis...

Szóval a házasság egyfajta biztonság számomra. Ugyanakkor azt vallom, hogy nem fontos. Ha egy kapcsolat jól működik, az jól működik papír nélkül is, és a gyereknek úgy is lesz családja, hogy a szülei nem házasok. De valahogy mégis úgy kerek a család.

Engem maga az esküvő nem vonz... totálisan eltérnek az igényeim és az elképzeléseim az esküvőmről a családométól, márpedig ők csak hatalmas lagzit tudnak elképzelni, annak minden hozzávalójával. Én meg ezt semmiképpen nem akarom. Egy polgári esküvő, majd egy vacsora a szűk családdal, ennyi. Nekem több nem kell. Vágynék a templomi esküvőre is, mert nagyon szép tud lenni, viszont nem vagyok hívő, nem fogok egy olyan lény előtt esküt tenni, aminek a létezésében nem hiszek. Épp ezért keresztelő sem lesz a gyerekeknek, egyikünk sem hívő, és nem teszek esküt olyanra, amit nem tartok majd be.

Tehát nálam vegyesfelvágott a dolog. Nem fontos egyáltalán, de mégis valamiféle biztonságérzetet ad.

Erről a volt sógornőm jut az eszembe. Pont így érzett, mint Te most. Az esküvője napján arról beszélgettünk, hogy nem akarja megbántani a rokonságot, meg a vőlegényét, meg ilyesmik. Aztán 5-6 év után elváltak, és nagyon sokat bántották egymást.

Szóval, ha nem akarod őt megbántani, akkor ne tedd. Szerintem, ha hozzá mész ez a "nem akarom bántani őt" dolog eleve halott ügy. Bántani fogod, és kölcsönösen fogjátok bántani egymást.

Amikor férjhez mentem az esküvő napján azon gondolkoztam, hogy bárcsak megmondaná valaki, hogy miért is nem kéne hozzá mennem ahhoz a férfihoz, akihez épp hozzámenni készülők. Utáltam magam ezért. A legokosabb dolog lett volna a részemről, ha akkor ott NEM-et mondok. Az ár, amit fizettem érte, sajnos sok részletből áll. Mondhatni, életfogytiglan, és a fiaim is fizetik a részleteket. Én átgondolnám. 16 éve váltunk el. Van két fiunk, és most épp olyan élethelyzetben vagyok, amikor a fiammal kapcsolatban fontos döntéseket kéne hoznunk, és sajnos nem értünk egyet. Ennek az árát a fiam fizeti, mert fogalma sincs, hogy kire hallgasson...Én meg azt nem tudom, hogy azt tegyem amit az eszem diktál, vagy azt, amit a volt férjem, és melyik a józan ész útja?....