Hogyan viselkedjek, hogy eljegyezzen?

Jah, el akar venni majd...persze hogyne. Na tudod kinek kéne ilyen pasi...

Egyébként meg ha 5 év alatt még eljegyezni se volt képes, nem tudom ezek után miért tenné meg, ha minden kifogást elhiszel neki, amit mond.

Nem tudom együtt éltek e. De ha igen, szerintem túl kényelmes neki a dolog, nem akar elköteleződni, hisz van kit meghágni, és van aki mossa a koszos gatyáit....netán ha még főzöl is neki, az egy igazi földi paradicsom egy pasinak... úgy hogy el se kell vennie. Akkor minek kérne meg? Minek venne el? Miért ne hagyna egy kiskaput, hátha jön jobb nő? És akkor gond nélkül leléphet.

Ha meg nem éltek együtt, felmerül a kérdés, hogy mire vártok? Mi értelme a legszebb éveidet járogatásra pazarolni, ahelyett hogy tényleges komoly kapcsolatot alakítasz ki, és rendesen megismered a párod, hogy van e értelme húzni egymás idejét vagy nincs....

Csak aztán nehogy úgy járj, mint az egyik barátnőm... 26 éves fejjel jött ki egy 5,5 éves kapcsolatból. A srác eljegyezte, de összeköltözni nem volt hajlandó, mert kényelmes volt neki otthon anyucival aki kiszolgálta, apucival aki pénzelte.

Az utolsó fél évben volt hajlandó elmenni dolgozni. Akkor meg nagyképű lett...Nem törődött már a csajjal. Fél év alatt valami 2-3x találkoztak, mondván a pasi nem ér rá, mert dolgozik. Mellesleg olyan volt a munkája, hogy akkor csinált szabadnapot amikor ő akart...Aztán a csaj csak akkor kapott észbe, hogy már rég nem kéne ezzel a pasival lennie, amikor kiderült hogy a pasi megcsalta. Szakítottak is.

Azóta a szakítás után a lány összefeküdt egy nős pasival. És ennyi. 28 éves már, és nem volt azóta senkije....nem jön neki össze. Több pasi is azt mondta neki, hogy biztos van vele valami baj, azért nincs 28 évesen férje vagy barátja...pedig amúgy már az esküvőjét tervezgette, meg 30 évesen gyereket akart a lány. Most meg még pasi sincs kilátásban sem...

Nem tudom, lehet én gondolkodom rosszul, de én sose akartam volna évekig egy ilyen jövőtlen kapcsolatban élni, várni a semmire...a legszebb éveimet eldobni olyasvalakiért akinek eszében sincs elvenni....

pl a férjem nagyon hamar megkérte a kezem, és kilátásba helyeztük azt is, nagyjából hogy legyenek a dolgaink.

1 hónap járás után kért meg amúgy. 1 évig jártunk együtt, majd fél évig együtt éltünk, és utána házasodtunk össze.

És nem volt az hogy az ember hülyíti a másikat hogy majd elveszlek, majd majd....és elrepülnek a fiatal évek....

Nagyon szar kifogás volt ez a pasid részéről, hogy majd ha te készen állsz rá:D AMúgy csak annyit jelent, hogy hagyj ezzel békén, eszemben sincs elvenni, csak jó hogy anélkül is megkapom a szexet....és ehhez hasonlók.

27N

Bocs, nem olvastam el mind, de…

Ha "5 éve vagyunk együtt, nekem is ő volt az első, és fordítva is" akkor nem kellene belemenni házasságba, mert - főleg mostanában - sok a válás. De ti tudjátok, csak nehogy koppanjon valamelyikőtök. Szerintem, "élni" kellene kicsit, aztán jöhet a házasság. Válás? Sajnos mindenhol azt látom, hogy hullanak szét a párok. Olyanoknál döbbbbbbenek le, akikről nem hittem volna soha, h szétmennek, 1-2 gyerek után…

ahhoz hogy kiélje magát valaki, nem kell a fél várossal összefeküdni...

Tapasztalatból mondom.

Én 5 évig ismerkedtem, randiztam, volt hosszabb és rövidebb kapcsolatom is, de nem éltem meg annyi dolgot ez idő alatt , mint azóta hogy a férjemmel együtt vagyunk. Majdnem 4 éve. És ő mégiscsak 1 ember...

Szóval a kiéléshez nem kell sok különböző partner.

Az viszont fontos hogy a kérdező eldöntse képes e tovább várni egy számára jövőtlen kapcsolatban úgy hogy valószínűleg sosem fogja elvenni a párja, mert kifogásokat keres, (mert 5 év után ezek csak kifogások) vagy belevág, felépíti újra az életét, és olyan társat keres akivel azonos a jövőképük.

Ha nem ezt teszi, és nem lesz házasság a dologból, folyton azt fogja érezni, hogy nem teljesen boldog, mert valami hiányzik.

27/N

Nekem pl senki nem mesélt be semmit:) Vannak önálló gondolataim, saját személyiségem, és saját magamtól gondoltam úgy, hogy nekem fontos a házasság.

Nem hiszem hogy ezzel egyedül lennék.

Én fontosnak tartottam, hogy az a férfi akivel szeretjük egymást, ne csak az élettársam legyen, hanem jogilag egymás családtagjai legyünk. pl ha kórházba kerül a feleséget egyből beengedik, de az élettárs nem számít törvényes kapcsolatnak.

Van ismerősöm akit azért nem engedtek be a párjához, mert azt mondta hogy a menyasszonya: azt mondták neki hogy mondani bármit lehet, és csak családtagok mehetnek be.

Ha esetleg később gyerekünk lenne, ne kelljen apasági nyilatkozattal bajlódni...szerettem volna a nevét a sajátom mellé, egy karikagyűrűt stb. És még mielőtt az jönne, nem volt szaloncukor esküvőm. Nem ez volt a lényeg. Hanem a házasság. De teljesen felesleges magyaráznom az ellentábor képviselőjének azt hogy igen is más, hogy valaki nem az élettársam, hanem a férjem.