A "mai világban" hogy működik a lánykérés? Mennyire hagyomány manapság az apától elkérni a lányt és az eljegyzés utáni ebéd v vacsora?

Apunak jól esett volna ha elkér tőle igy elkért:)

Vicces volt mert apu előre tudta mi következik, a férjem meg tiszta ideg volt.

Az elkérést nem szó szerint kell érteni,mint az aki úgy értelmezi hogy a menyaszony egy tárgy.Tulajdonképp apa áldását adja az egészre és kész.

Eléggé félreértelmezik itt a fogalmakat egyesek, ráadásul ezt rosszindulatúan tálalják, ami szintén kissé primitìvségre vall..

Szerintem ez egy olyan dolog, hogy mindenki döntse el, hogy szeretné, szokás kérdése.

Az eljegyzés két felnőtt ember döntése. Attól, hogy a vőlegény még elkéri a lányt az apjátó, még ez ugyanúgy szabad döntés, hiszen a lány mondhatja, hogy ő nem akarja... Ha a lány nem akar eljegyzést, akkor úgyis hiába kèrik el, ez nem kényszer.. Az apától való elkérést úgy hìvják, hogy gesztus. Èn is szeretném, ha ìgy lenne, de èn a ma divatos kövesgyűrűs meglepetés lánykérésnek se vagyok a hìve. Szerintem beszélje meg ezt a pár, aztán vegyék meg a karikagyűrűket és egy családi vacsora keretében ünnepeljék meg. Neken ez az ideális.

Nagyon komolynak tartok egy olyan kapcsolatot, ahol együttélés nélkül van eljegyzés. Persze az ilyenek mindig mondják nagy okosan, hogy ugyan, tök olyan, mintha együtt élnénk, mert heti x alkalommal együtt alszunk valamelyikünk szüleinél. Mert hát az ugyanaz, mint albérletben a magatok pénzén élni, igen...

Amíg valakik nem élnek együtt, az csak járás, nem párkapcsolat.

Amúgy a kérdésre válaszolva: nem tudom, mennyire hagyomány, de nálunk ilyen nem lesz. A szüleimnek semmi köze az én kapcsolatomhoz, és nekünk nem kell apám áldása az eljegyzéshez. Majd futólag megtudják, és ennyi. Biztos lesz sértődés, de a legkevésbé sem érdekel.

Ez nem arról szól, hogy az apa elengedi-e vagy sem a lányát, nem tárgyként kezelés, hanem egy szép gesztus. Annyira bírom, hogy a "mai világban" az egyenlőség és szabadság ál-zászlója alatt képesek vagyunk minden szép hagyományt sárba tiporni, mert "nem 200 évvel ezelőtt élünk"!

Nekünk is megvolt a "sima" meglepetésszerű lánykérés, miközben nyaraltunk külföldön. Szép volt, megható, romantikus stb. Hazajöttünk, és a párom mondta, hogy mielőtt bejelentjük, ő szeretne apukámmal beszélni. Nem elkérni tőle, csak leülni, mint két férfi, és elmondani, hogy mostantól szeretné, ha együtt alapítanánk családot, és az lenne most már a MI családunk, és ezzel "kikért" a szülői háztól. Szimbolikusan!!!

Apám nem várta volna ezt el, de látszott rajta, hogy meghatódik, és nagyon jól esik neki. Megittak egy pálinkát, megölelték egymást és ennyi. Rá pár hétre tartottunk egy kis összejövetelt nálunk, ahol találkozott a két család, mert addig nem volt arra példa.

Csináljátok úgy, ahogy jól esik, de ne azért, mert így KELL, vagy mert valaki ezt mondja, hanem azért, hogy legyen egy szép emlék róla, és mondjuk a saját örömötök mellett akár másnak is szerezhettek szép pillanatokat. Akárhogy is hangoztatja mindenki, ez NEM CSAK rólatok szól, hanem a családjaitokról is, akik felneveltek, és akik azt szeretnék, ha szép jövőtök/ felnőtt életetek legyen.

"Az eljegyzés két felnőtt ember döntése. Attól, hogy a vőlegény még elkéri a lányt az apjátó, még ez ugyanúgy szabad döntés, hiszen a lány mondhatja, hogy ő nem akarja... Ha a lány nem akar eljegyzést, akkor úgyis hiába kèrik el, ez nem kényszer.. Az apától való elkérést úgy hìvják, hogy gesztus."

- Na, gesztusokkal már Dunát lehetne rekeszteni... egy kérésnek akkor van értelme, ha van lehetőség nemet is mondani rá. Mi van, ha az apa nemet?

Na, pont ezért nem tőle kérek engedélyt.