18 évesen igent mondanátok, ha megkérné a barátotok a kezeteket?

Én nem valószínű.... Fiatalnak érezném magam hozzá.

Egyetlen párról tudok, akik kisgyerek koruk óta barátok voltak, elválaszthatatlanok. Fősuli után volt az esküvőjük, azóta is boldogan élnek, már a kisfiukkal együtt. Házasok több, mint tíz éve.

De én úgy veszem észre, hogy ez a példa egy nagyon ritka és végtelenül szerencsés eset :)

Hány éves a "vőlegény-jelölt"? Mióta vagytok együtt???

Nagyon, nagyon korai. Még abban az esetben se mennék ilyenbe bele, ha többéves kapcsolat van, és szilárd alapokon nyugszik. Mivel eddig te gyerek voltál (jogilag mindenképp), ezért én a helyedben most, hogy nagykorú lettél, összeköltöznék a pasival(ez is rettentő nagy lépés, de nincs jogkövetkezménye, nem kell mindent azonnal közösre tenni tulajdonjogilag, az összeköltözéshez meg bőven elég egy albérleti kecó), aztán ha a szürke hétköznapok éveken át működnek(és közben már nem 18 leszel, amikor még brutál korai ilyen markáns, hatalmas döntéseket meghozni), hanem mondjuk 25,26 vagy 27, akkor házasodnék.

Megjegyzem, én 32 vagyok, és még nem vagyok nős. Sőt, az igazit se találtam meg.

Nem, az eszemre hallgatnék, bár azzal számolni kell, lehet, hogy többé már nem lehet élni az adott lehetőséggel... (Más kérdés, hogy lehet, hogy ha nem él meg a kapcsolat (részben) emiatt pár plusz évet, akkor nem is érdemes...)

Nagyon egyén- és helyzetfüggő. Az ész érvek ellenére érdemes alaposan átgondolni / átbeszélni.