Elköltöznétek a helyemben?

Megpróbálom tömören összefoglalni, mert hosszadalmas kicsit.

Szóval van egy vőlegényem, akivel együtt élünk, gyakorlatilag az ő családjával is együtt, bár "csak" a kert a közös, amúgy mindenkinek saját házrésze van.

Ez még régebben alakult ki náluk, rábeszélték mind a két gyereküket, hogy vegyék meg maguknak és újítsák fel, miután kihaltak a régi szomszédok, hogy milyen jó lesz majd.

Van egy nagymama, és a szülei, külön a tesója és a párja, és külön mi. Eleinte minden tök jó volt, még csodálkoztam is, hogy milyen kedves a családja, meg hogy befogadtak, bár voltak fenntartásaim velük szemben néha, mert időnként furcsák voltak. Ha nem a kedvesemmel voltam, akkor beszólogattak, de pont úgy, hogy nem is értettem, most akkor beszóltak-e vagy csak beképzelem. (Pl. tudják mi a munkám, vittem át abból, amit sütöttem és leültettek és hivatkoztak valamire a tv-ből, hogy a hírben szereplő pasasnak is ez a munkája és elkezdték mondani, hogy milyen emberek, akik ezt csinálják, hogy egy csöpp gerinc sincs bennük, hogy lehet ezt csinálni, hát fujj stb. (nem ribanc vagyok, csak a rosszindulatúak kedvéért :) )

Aztán egyre jobban elromlottak a dolgok, megjegyzéseket tesznek, beleszólnak mindenfélébe, (hova teregetek, mikor húzom fel a redőnyt, miért nincs rend BENT a lakásunkban, mit adok enni a macskának stb.) Összességében olyan dolgokkal kapcsolatban éreztetik velem, hogy hülyének néznek, amit már ezerszer megcsináltam, szépen és jól és róluk ezt nem lehet elmondani. Elég bosszantó. A másik kényes pont a kert, ami borzasztó, de mi nem nyúlhatunk, hozzá, mert a nagymama "nem engedi", olyan igazi mini-zsarnok.

Aztán, egyszer nem tudta a nagymama, hogy én is kint vagyok a kertben, és volt szerencsém végig hallgatni, hogy miket mond a szomszédnak az unokái választásáról, aztán láttam, hogy oda megy az ablakunkhoz és szinte odanyomta az orrát úgy nézett befelé. Mikor meg meglátott kint akkor elkezdett ilyen negédesen beszélni, hozzám, hogy jaj, Esztikém, azt hittem bent vaaaagy. Hát mondom, épp kint voltam. Erre bement.

A vőlegényem azt mondta, hogy nem kell foglalkozni vele miket mond(anak), de hát könnyű neki. Meg azt is mondta, hogy majd ő kiosztja a nagyanyját, amivel csak az a baj, hogy én jönnék ki abból is rosszul, hogy én hallgatózok stb. és nem hiszem, hogy jobban érezném itt magam tőle.

A vőlegényemmel nagyon jól megvoltunk, de az, hogy utálok itt lenni, meg a famíliája, egyre inkább rányomja a bélyegét az egészre és nem tudom mit csináljak. Együtt elköltözni hova/minek, mert ugye neki itt van ez, akkor minek albérletezzen, mikor van sajátja, az én szüleimnél is meg lehetne ezt csinálni, de az meg nagyon messze van, és őt szerződés köti stb. Én meg egyre többet gondolok rá, hogy hazaköltözök, mert teljesen kikészülök tőlük, csak akkor meg mi lesz a kapcsolatunkkal?