Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meddig érdemes várni az eljegyzésre?
Tudom, sok hasonló kérdés volt már, elnézést érte.
Alapszitu, én házasságpárti, őt nem érdekli a dolog. Sokat beszélgettünk erről a kapcsolat elején, meg azóta is. Egyszer poénkodik vele, hogy majd 80 évesen elvesz, máskor meg tök komolyan tervezi, hogy hol milyen esküvő stb.
Gyereket amúgy akar, de neki nem előfeltétel ehhez a házasság, nekem igen, és ezzel nem ért egyet.
Abban egyetértettünk, hogy együttélés nélkül nem. Anno ő maga mondta azt, hogy legalább egy fél évig éljünk együtt, ez nekem is reális.
Sok beszélgetés volt erről az évek folyamán. Megmondtam már azt is, hogy nem ezen múlik a kapcsolatunk, csak ne hitegessen, hogy elvesz, aztán mégse. A viselkedése változatlan: egyszer természetes módon beszél a dologról, máskor "poénkodik", hogy majd 25 év múlva, meg nem is tudom.
A baj az (nekem), hogy ketyeg az a bizonyos óra. Mindig fiatalon akartam családot, erről már lecsúsztam. 30 alatt szerettem volna gyereket, legalább az elsőt. Hormonális gondjaim vannak, nekem ez nem lesz egyszerű. És ha belevesszük, hogy eljegyez, utána házasság az fél-egy év legalább, meg amíg próbálkozunk, mind telik az idő... szóval már a 30 sem feltétlen reális kilátás.
A fentieket párom úgy értelmezi, hogy én beosztom az ő életét, mikor mit kell, holott nem erről van szó. Csak tisztában vagyok vele, hogy ezek nem mennek egyik napról a másikra, és ő sem lesz már fiatalabb.
Persze, más nők szülnek 40 évesen is. Engem nem vigasztal.
Vannak egyéb gondjaink is, albérletben élünk, családok nem támogatnak, nem jutunk egyről a kettőre. Nyilván ez is benne van, hogy ilyen helyzetben minek akarok bármit. Ezt én is tudom...
Magamban határidőt szabtam. Lassan öt éve vagyunk együtt, ebből két éve együtt is élünk. Úgy voltam vele, hogyha 28 éves koromig nem vesz el, akkor nem erőlködöm tovább. Ha ennyi idő alatt nem tudta eldönteni, kellek-e, akkor nincs mire várni. Viszont mindkettőnknek jár az esély - nekem, hogy házasságpárti kedvesem legyen, neki, hogy legyen olyan, akinek elég a barinőség.
A kitűzött határidő jött és el is múlt.
És most egyrészről bennem van, hogy lépnem kéne, hiszen egy ilyen kapcsolatban nem haladunk semerre.
Másfelől viszont ott a "kisördög", hogy én vagyok a hülye, minek akarok én gyűrűt, ha semmink sincs.
A kapcsolatunk nem tökéletes, de ragaszkodunk egymáshoz. Nyilván nem akar elveszíteni.
Ha felvázolom ezt neki, akkor lehet, hogy muszájból vesz egy gyűrűt, de annak nem látom értelmét. "Kihisztizett" házasság nem kell, annak nem lesz jó a vége.
Ti mit tennétek a helyemben? Mennétek? Még várnátok? Mégis meddig?
Beszéltünk, egyelőre nem a szakításról, nem mondtam el neki ezt a határidőt sem. Csak hogy ő hogy tervezi a jövőnket. Mások a prioritások. Neki valahol a lista végén van a házasság, nekem elöl. Próbáltam elmagyarázni az én szempontjaimat, nem vagyok benne biztos, hogy közös nevezőre jutottunk.
Kaptam egy nagy adag gondolkodnivalót, a válaszokból is és a tegnapi beszélgetésből is. Átrágom magamban, aztán döntök.
Köszönöm a válaszokat!
válasza:Már bocsi, de ezt te szúrtad el. Az elejétől fogva tudtad, hogy őt nem érdekli a házasság, inkább zárkózik el tőle mint enged neki. Lásd gyereket akar, a házasságot meg kikerüli. Ez egy intő jel.
Sosem fog elvenni, mert nem veled tervezi az életét, csak mellőled várja az igazit, aki ha megvan, lelép vele és 1-2-3 év múlva simán elveszi, te meg pislogsz mint hal a szatyorban, hogy 5 évet vártál a nagy büdös semmiért, a fiatal éveidnek jó része pedig oda.
Van nem egy barátnőm aki hasonló helyzetben volt. 4-5-8 de még 10 éves kapcsolat is volt ahol a nő várt és elhitte az estimesét, hogy majd elveszlek ha ez lesz meg az lesz, majd ha eljön az ideje stb stb. Aztán mindegyik pasija lelépett másik nővel akit 3 éven belül feleségül vettek, hármuknál már gyerek is van, 1 esetben nincs mert ők nem akarnak gyereket. Egy olyan ismerősöm is van, aki 7 év után unta meg a kamudumát, és ő hagyta el a pasiját. Azóta már 3 éves kapcsolata van, boldog menyasszony és idén lesz az esküvője.
Sosem értettem az ilyen nőket. Mit nem lehet azon észrevenni 1-2 év alatt, ha a pasi hülyére vesz és hiteget???? Annyira egyértelmű!
válasza:A kérdésedre válaszolva (bocsi, csak utólag láttam), előző vagyok, én 1 évnél többet nem várnék erre, bár nem is volt rá szükségem, jóval hamarabb volt meg a lánykérés.
Én úgy vagyok vele, hogy ha 1 év nem elég arra, hogy eldöntse én kellek -e neki egy életen át akkor nem én kellek, és lépek. Ennyi. Se időm, se kedvem, se energiám nem volt jövőtlen kapcsolatokban tengődni. Értelmetlennek tartottam mindig is.
válasza:Szerintem nagyon nehéz helyzetben vagy, körülbelül ugyanez a helyzetem csak nekem meg több év után. Ő nem akarja én nagyon szeretném, egyszer olyat is mondott hogy már gondolkodott rajta, de aztán osszevesztunk és meggondolta magát.
Nekem is van a fejembe egy sorrend, és megértelek, hogy neked is.
Nem tudom miért van ez, lehet tényleg nem mi vagyunk az “igaziak” számukra, de lehet hogy egy olyan időszak kell nekik amikor minden rendben és stabilnak érzik az egész életüket.
Mindenhol azt olvasni, hogy egy férfi akkor kéri meg a no kezet, ha biztosra tudja hogy vele akarja leélni az egész életét, ezek szerint a párod meg nem ezt érzi, szerintem ha őszintén veled akar lenni örökké, akkor nem lenne kérdés hogy hazassagparti-e vagy sem, a férfiak többsége nem azért nősül, mert ez minden vágya (ez a ritkább), hanem mert kimondatlanul tiszteletben tartja elete nőjének a vágyait.
Szerintem turelemmel várj, de ha már teljesen e körül forog minden gondolatod, és ő nem teszi meg, akkor emiatt el fogsz hidegulni tőle, és valoszínüleg ő is tőled, mert kényszernek fogja érezni.
válasza: válasza:Hasonló szituban vagyok én is!
Veletek azóta mi a helyzet?
válasza:Sziasztok!
Hú, nem gondoltam, hogy valakit még érdekel a kérdésem.
Nos... nem hepiend. Csak elfogadtam, hogy ennyi jutott.
Azóta sem lettem sem menyasszony, sem feleség. Gyanítom, már nem is leszek.
Sokminden történt az eltelt évek alatt, volt, hogy totál azt hittem, meg fog kérni, de csak magamat hülyítettem :), volt egy nagy szakításunk-békülésünk (más okból), és azzal párhuzamosan egy nagyon komoly beszélgetésünk is - én legalábbis nagyon őszinte voltam. A fenti témában is, amiket itt anno leírtam, mind elhangzottak, meg egy csomó más is, hogy mennyire fáj, mikor mások körülöttünk, meg mikor én magyarázkodok helyette az anyjának, hogy jaaaaj, még nem alkalmas, meg ilyenek. Akkor azt hittem, megértette, legalábbis a válaszaiból úgy tűnt. Ez majdnem két éve volt. Azóta se történt semmi.
(Korábban volt kifogás a lagzi-téma is, hogy drága meg sok vendég. Itt lett volna az ideális helyzet a Covid alatt, mikor nem is lehetett nagy banzájt tartani.)
Én kicsit beletörődtem, azt hiszem. Már nem tudnék őszintén örülni, ha hirtelen eszébe jutna, nem is tudom, akarnék-e még igent mondani. Ennyi várakozás után már hova. Már nem várom.
Én lettem a kényelmes bútordarab. :) Még mindig szeretem, meg ragaszkodom hozzá. Nem éri meg szakítani, mert van egy közösen felépített életünk, amit felesleges lenne eldobni. Megszokás, ragaszkodás, ezt tart össze. Neki úgy látszik, ez elég, én meg mostanra beletörődtem.
Szóval, ez van. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!