Csak én érzem azt, hogy manapság ciki a kis esküvő?

Az első esküvőmön nagy dzsembori volt, rá 1 évre elváltunk.

A második olyan mint a tied lesz, ez 10 éve volt, 16 éve vagyunk együtt. A 2. esküvőnket jobban viseltem el emberileg és anyagilag is.

Introvertálként bele stresszelnétek magatokat egy ilyen nagy buliba.

Nem éri meg, az hogy más mit szól hozzá, kit érdekel.

A nagy esküvők után gyakran van igen hamar válás is. Azért kidobni egy vagyont felesleges.

Szia! Szerintem az arany középút megtalálása az optimális ilyenkor, és fontos mérlegelni, nem pedig elnyomni a valódi, fontos igényeinket. Mi így tettünk, és te is jó úton jársz.

Mi például a minőséget helyeztük előnybe a mennyiség helyett. Számba vettük, kinek mi a fontos, és mi az, ami annyira nem számít. Nem a közösségi médiában, hanem odabent néztünk szét kicsit, és a következőre jutottunk:

- kevés ember (50), de ők érezzék magukat VIP-nak. Az esküvők árát sok helyen ft/fő áron mérik, a miénk is ilyen volt. Nagyon közeli család, közeli jó barátok voltak jelen, de volt minden: olyan helyszínünk volt, ahol egyben volt minden: csak a miénk volt, szállás helyben, ceremónia helyben, felszolgálók, reális árak, igényes környezet, stb. Volt ceremóniamester és DJ (utóbbi nélkül nem is tudom, spotifyról ment volna a zene vagy mi...? Óriási hangulatot csinált! Előbbi pedig MINDENT intézett, hogy mi is jól tudjuk érezni magunkat, még azt is észrevette, hogy elfelejtettem inni és hozta a vizet jéggel...). Plusz dekor és virágok. Ezeket te magad is elkészítheted, csak be kell röffenteni a Pinterestet - a kész terméket pedig simán el tudod adni, akár magasabb áron. Komolyan, a helyszín + kaja + ital vitte el a legtöbbet, de így sem olyan sokat, mint vártuk, az alacsony létszám miatt. Mint introvertáltak, többet nem is tudtunk volna kezelni, így viszont mindenki barátkozott mindenkivel, családias volt a hangulat és a mai napig emlegetik, mint a legjobb esküvőt amin valaha részt vettek. Egy jó esküvő tehát nem 100 főtől kezdődik.

- magunkra pedig a következőt költöttük: fodrász (aki egyben vendég is volt, így baráti áron vállalta a frizurák helyszíni elkészítését), sminkes (a vőlegénynek, örömanyáknak is), és minőségi ruhák (klasszikus abroncsos esküvői ruha, szabó által varrott öltöny). Nem is gondolnák sokan, hogy varratni mennyivel olcsóbb, és ha akarod, utána eladod a ruhákat, ezen is lehet takarékoskodni. A fotós szintén baráti körből került ki, nem csak hogy nagyobb átéléssel örökített meg mindent, de nem is hagytuk ott mindenünket. A meghívón spóroltunk, személyesen hívtuk meg az embereket, papírok nélkül.

- egy dolgon flancoltunk, az pedig a jegygyűrű pár. Úgy voltunk vele, hogy életünk végéig viseljük, legyen minőségi darab. Nem értük be acéllal meg hasonlókkal.

Tehát a következő kompromisszumokat vállaltuk:

- néhány dolog akkoriban hazavágott minket anyagilag. Nem sikerült belőle talpra állni hamar. Amit tudtunk menet közben, azt kifizetgettük (pl menyasszonyi ruhát, gyűrűkre is kaptunk részletfizetést, a napi fizuból tettünk félre sminkesre stb.). Tudtuk, hogy nem szabad ezt anyagi okok miatt a végtelenségig halasztgatni, és a fele költséget hitelből fedeztük. Nem roppantunk bele.

- Kizárólag az volt fontos, ami megmarad. Jó fotók, szép ruhák (amik a fotókon látszanak), a gyűrű ami egész életünkben elkísér. A többi esetében minden spórolási lehetőségre rábólintottunk, például elfogadtuk a helyszín által ajánlott menüsort, mert a kaja számunkra nem volt lényeges. Nem a legdrágább borok és pezsgők voltak. Nem a fullextrás, 18 ezer forintos fényképtartós homokceremóniaszett került a szertartási asztalra (ami egyébként nem is tetszett). A csokor nem a legdrágább virágokból állt és nem húszféle, tiritarka volt, inkább letisztult. És így tovább.

- Barátságosak voltunk a szolgáltatókkal végig, és természetesen vendégül láttuk őket vacsorára stb. Hihetetlen, de azonnal vékonyabban fog a ceruza kb mindenkinél, amint jó fej vagy. Egy-egy őszinte, hálás szó világokat vált meg, például visszakapod a kauciót akkor is, ha keletkezett kár valamiben. Vagy kapsz nászajándékot a szolgáltatóktól (például rész-szolgáltatásokat nem kell kifizetned, mert közlik, hogy az ajándék volt, vagy kifejezetten adnak valamit: mi több ilyet is kaptunk, pl. gyűrűpárnát, nászutas szállást, ajándékcsomagot, meglepetés fotókat stb.). Az is rendkívül jó hatással van az együttműködésre, ha a szakember véleményét kikéred, segítségét kéred. Ezzel elkezd ügyfél helyett partnerként tekinteni rád.

Az eredmény egy felejthetetlen esküvő lett, mert igazad van abban, hogy ez a nap egyszer van, és nem jön vissza (ha újraházasodnál valamiért, akkor sem). Még most is emlegetik, az egész hangulatát, szépségét (ami pl ceremóniamester és a helyszín nélkül nem olyan lett volna).

Tehát azt javaslom, pároddal írjátok össze a 3 legfontosabb dolgot, és abból sose engedjetek. Inkább jöjjön a hitel, ha kell.

Hát nekem azért meredek, hogy valaki egy esküvőre képes hitelt felvenni….

Szerintem ez tényleg annyira luxus dolog, hogy az ember addig nyújtozkodjon, ameddig a takarója ér.

Szerintem manapság pont csomóan tartanak kis esküvőt. Legalábbis az én baráti körömben. Aztán sokan mondják, hogy majd lesz egyszer valamikor utána egy nagy lagzi, de szerintem a páron kívül már akkor mindenki tudja, hogy az ilyenek 99%-ból soha nem lesz semmi, mert mindig kell másra a pénz.

Nekünk átmenet volt, mert kb 70-en voltunk, de maga az esemény laza volt, nem hagyományos lagzi. 1 db fotós volt, a vőlegény haverja, de ő is csak a szertartást fotózta, utána a bulin mondtuk, hogy már nem kell egyáltalán.