Miért van az, hogy a mai modern világban hiszünk a hagyományok egy részében, míg a másikban nem?

20.20.-hoz. 40-50 évvel ezelőtt sem a szülők választottak párt a gyerekeiknek,hanem saját maguk. Igaz,hogy ebben az időben már nem is volt vagyona senkinek.

A háború előtt volt szokás vagyon alapján házasodni,már akinek volt vagyona. De ott sem mindig a szülők választottak.

A kérdésre: Régen az eljegyzésre csak akkor került sor,ha valóban összeakartak házasodni. Nem volt divat az összeköltözés. Sőt,elítélték azokat,akik "vadházasságban" éltek. Egy esetben nézték el: ha egy gyerekes özvegy költözött össze házasság nélkül. Ennek anyagi oka volt. Az özvegy kapott a gyerekek után árvaellátást,családi-pótlékot,özvegyi nyugdíjat. Ha újra férjhez ment,akkor elveszítette az özvegyi nyugdíját,és választania kellett,hogy családi-pótlékot kap,vagy árvaellátást. A kettőt együtt már nem vehette igénybe.

Ma viszont már alig van pár,aki nem él együtt a házasságkötés előtt. A házasságot sokan csak egy papírnak tartják. Ha akarnak is esküvőt,sokszor azért nem lesz belőle semmi,mert nincs pénzük álomesküvőre!

Ezért a hagyományokat is feleslegesnek tartják. Sajnos,nem csak ezeket a hagyományokat. Ugyanakkor átveszik az amerikai hagyományokat.

Pl. eljegyzésre nem karikagyűrűt vesznek mindkettőjüknek,hanem csak a lánynak egy kövesgyűrűt. Ami a magyar hagyomány szerint csupán kísérőgyűrű a karikagyűrű mellett.

kedves Kérdező,

számomra egyetlen dolog volt fontos: a család. nálunk is volt lánykérés, és igen egy köves gyűrűt kaptam, ami gyönyörű, eljegyzést viszont nem szerettünk volna. kitűztük az esküvőnk dátumát, ami 1,5 évvel az első igen után volt. viszont (senki sem tudta) mi már a családalapításon dolgoztunk, ami elsőre össze is jött, így előbb lettünk az életben egy család, mint papíron. mi így szerettük volna, számunkra ez volt a legfontosabb!! az esküvőt a szülők szerették volna, Nekik okoztunk örömet azzal, hogy a család és a barátok előtt is kimondjuk az igent. fantasztikus nap volt, de nem homályosítja el a gyermekünk születése napját, ezért is hívjuk úgy, hogy a második nagy napunk :) mi is összeköltöztünk mindezek előtt, mert úgy gondoltam nem köthetem valakihez az életem a nélkül, hogy valójában ismerném. nem hinném, hogy a hétvégi találkák alatt kiderül valakiről milyen vele élni!! én is csak azt tudom mondani, amit előttem már többen, most már van választásunk, magunk irányítjuk ezeket a dolgokat és ezért igyekszünk ötvözni a hagyományokat a mi modernebb vágyainkkal!!

Ági

Egy kicsit minden eddigi válasszal egyet értek. Valóban sokat változott a világ az utóbbi évtizedekben. Ez talán nem is baj. Azt azonban elgondolkodtatónak tartom, hogy a szokásokból, hagyományokból sokan csak azokat vállalják fel szívesen, amelyek számunkra nem nehézséget, feladatot jelentenek, hanem csak pozitív élményt, örömteli eseményt. Én érzek egy kis ellentmondást: szabadon választhatunk párt, házasság nélkül lehet együtt élni, gyermeket vállalni - ezzel szemben egyre több házasság felbomlik és a "papír nélkül" együtt élők közt is elég nagy azok aránya, akik nem tudnak hosszú távon együtt maradni. Nagyon úgy tűnik, hogy új hagyomány teremtődött. A kapcsolatból- ha nehézség merül fel és nem csak öröm, maradéktalan egyetértés jellemzi, kilépni igyekszik mindkét fél.

A külsőségekre való törekvés nem hagyomány. Sok mindent átvettünk az amerikai esküvői szokásokból és közben a saját igazi, hagyományos szokásokat elfelejtjük, butaságnak, maradinak tituláljuk. Az igazi baj szerintem az, hogy a hagyományok elveszítésével a lényeget is elvesztettük. "Életünk legszebb napja" lett az esküvő, ami akkor tökéletes, ha minden a menyasszony kívánsága szerint történik. Ennél azonban ez jóval több. Az a nap arról szól, hogy két ember attól kezdve együtt, egymásért, a gyermekeikért közösen él és kitart jóban - rosszban, egészségben- betegségben, szegénységben-gazdagságban. Ehhez nem árt ismerni és talán egy kicsit tisztelni a hagyományokat is.