Mit tudtok arról a szokásról, hogy a násznép/menyasszony nem mehet kétszer ugyanazon az úton?

Templomi esküvő és babonaság? Hogy jön ez össze? :)

Nem kell és nem is szabad hinni semmilyen babonában, mert csak megkeserítik az ember életét. A hagyományok, népszokások az más kérdés, azokat érdemes és kell is tartani, de a szerencsétlenségtől való rettegés miatt elvégzett rítusok kifejezetten pogány eredetűek, egy hívő embernek még annyira sem szabadna velük foglalkoznia, mint egy nem hívőnek.

A lényeg: arra sétál a menyasszony, amerre akar! :)

Igen felénk is ez a szokás, Az útvonal egy része megegyezhet, de amerre megy az esküvőre, onnét hazafelé már más útvonal van,még ha csak részben is.

Itt tartják is ezt a szokást:)))))))

Igen a vidéki esküvőre jellemző. Ha már gyalog mentek és egy másik útvonal nem túl hosszú és megterhelő, akkor inkább válasszátok azt. Lehet a babona miatt is, meg azért is, mert ilyenkor sokan állnak a kapuban nekik is élmény. Jókívánságokat kiabálnak nektek, aztán megbeszélik a szomszédokkal, hogy milyen szép menyasszony voltál. Én már csak ezért is másik útvonalon mennék!

Sok boldogságot!

Régebben praktikus oka is volt annak, hogy a násznép nem ment kétszer ugyanazon az úton.

Faluhelyen a lakodalom különleges látványosságnak számított -mint előttem is írták:) egyben a faluközösség legnagyobb szórakozása is volt, mert nemigen adódott vidámságra, tréfálkozásra más lehetőség, leszámítva a csekélyszámú farsangi vagy szüreti mulatságot.

Szokás volt a sihederek, legények között, hogy kis csoportokba verődve megtréfálják a nászmenetet, ami leginkább kocsin, szekéren ülő emberekből állt. Vaskosabb tréfákat is elkövettek, pl. hamuval teli cserépfazekat vágtak a kocsikerékhez, a feketepor mindenkit összekormolt, ennek visítozás, sivalkodás lett a vége. Szalmaakadályokat helyeztek az útra, vagy farkashájjal kenték be a lovak útjába eső dolgokat, mitől azok megbokrosodtak és megugrasztották a kocsikat, ami a szemlélők számára szintén nagy mulatság volt, és az "elszenvedők" is sokáig beszélhettek róla. Nem volt ritka az ilyen esetekben a kisebb-nagyobb baleset sem.

Minderre számítani lehetett, és ezért a kocsis, aki megbízható, tapasztalt ember volt, előre megtervezte az utat, gyakran kacskaringós útvonalat választva, amit senkinek sem árult el, hogy ezzel is nehezítse a tréfacsinálók dolgát.

Később, mikor ez már kevésbé volt szokásban vagy eleve gyalogosan haladt a nászmenet, a látványosság, a "minél nagyobb körben történő megmutatás" játszott szerepet, egyben jó alkalmat nyújtott a vagyoni hovatartozás bemutatására, annak megerősítésére, -gondolok én itt az ágyvitelre, vagy a közösség összetartozásának erősítésére, jószándékának elnyerésére, mikoris a bámészkodókat, kapuban állókat is kínálták pálinkával, apró kalácsdarabokkal.