Egyetértetek azzal, hogy hosszú idő után kevesebb az esély a házasságra?

Az első vagyok, és mi is fél év után házasodtunk össze. Már 10 éve vagyunk házasok. A harmadik évben én is éreztem olyat, mint a második válaszoló. Sőt, mostanában is érzek olyat.

De az a helyzet, hogy a baráti társaságomban szétnézve mindenki érez olyat. A házasság nem sétagalopp. Ez van. Jó lett volna a királyfit kifogni fehér lovon - csak hát sajnos nincs olyan.:) Én az egész házasságot egyfajta küzdelemként élek meg, nem lehet elhagyni magad. Nőként meg tudnod kell - és meg kell tanulnod kezelni ezt a kérdést, hogy az egész család hangulata rajtad múlik. Szar ügy.

ma 08:01!

Második válaszoló vagyok. nagyon egyetértek veled. Ha többen gondolkoznának így, talán a válások száma is kevesebb lenne. Anyu mindig azzal nyugtat, hogy a szerelem idővel szeretetté alakul át. Ők már 30 éve élnek együtt apuval. Azt mondja, hogy ez sok idő ahhoz, hogy végig lángolj mint az elején. Az élet és a mindennapok hoznak problémát, amit meg kell oldani. A megoldáshoz vezető út pedig nem mindig sima.

Hát én is azt állítom, hogy akik 5-6 év után házasodnak, több esély van arra, hogy együtt maradnak, mint akik csak 1-2 éve járnak.Pont azért mert már megismerték egymást.

Mindkét esetre vannak példák, szóval egyik esetben sem mondanám, hogy itt ennél több esély van vagy a másiknál kevesebb.A szüleim 7 év együttjárás után házasodtak és még együtt vannak, a kolléganöm(aki még csak 33 éves),6 év együtt járás után ment férhez, a másik kollégám 1-2 év(de ott jött a baba).Én a párommal 2 éve vagyok együtt, mi is beszéltünk a házasságról,de nekünk nincs rá pénzük, így tuti nem lesz semmi egy ideig

Én egyetértek.

Az első 1,5 évünk volt a legszebb, totál ki voltam virulva, gyönyörű, boldog menyasszony lettem volna. Most, 3,5 év után csak kerülgetjük a témát. Már belefáradtam abba a várakozásba, hogy hátha feleségül kér. Olyan kínkeservvel szánja rá magát, hogy tulajdonképpen már elvette előre az örömömet. Nem is biztos, hogy így szeretnék esküvőt. Ha ennyire nehezére esik, nem kell engem feleségül venni.

Mondta már, hogy jól van, ha annyira akarom, tűzzük ki az időpontot - ezt kaptam lánykérés helyett. Mondtam neki, hogy felejtse el, hagyjuk az egészet. Csak azért mondtam el, hogy bánt amiért nem akar elvenni, mert rákérdezett mi bánt. Azt mondta, ő is el akar venni, csak várt valami nyugisabb időszakra.

Hát arra várhat. Szóval valószínű soha nem fogunk összeházasodni már.

Amúgy elhatároztam, ha jövő év Valentin napig nem kér feleségül, szakítok vele. Csak azért ezt a dátumot, mert tavaly akkor került szóba először köztünk ez a dolog, azóta tudja jól, mennyire vártam egy gyűrűre. Ha 1 év alatt nem bírja rászánni magát a lánykérésre, el fogom hagyni. 1 év után szembe kell majd néznem azzal, hogy tulajdonképpen nem érek neki annyit, hogy megtiszteltetésnek vegye, hogy elvehet.

Úgyhogy érik a kis szakításunk, amiből ő nem sejt semmit, most is olyan terveket szövöget, ami arra utal, hogy hosszú távra tervez velem, és amúgy meg jó a viszonyunk. Pont ezért fogom elhagyni, mert eddig a feszültségekre hivatkozva nem kért feleségül, de már lassan fél éve én vagyok a legtündibündibb feszültségmentes kis asszonyka, ha így se kellek neki, elhagyom örökre.