Össze mernétek házasodni egy olyan emberrel akinek a foglalkozása életveszélyes? Nem félnétek attól, hogy egyszer nem jön majd haza?

Igen, valamennyire veszélyes, de ha ez az élete, akkor el kell fogadnod.

A gond inkább abban van, hogy kiszámíthatatlan az élete. Tudom miről beszélek, mert személyesen érintett vagyok benne. Nagyon-nagyon nehéz úgy élni az életet, hogy gyakorlatilag soha nem tervezhetsz, mert mindig, minden körülmények között első a hivatás, hiszen erre tesznek esküt.

Ha gyermeketek lesz, még bonyolultabbá és nehezebbé válnak a dolgok.

A sógorom évekig dolgozott hasonló veszélyes munkakörben, de amikor összeházasodtak a testvéremmel, akkor otthagyta, éppen emiatt. Elment az eredeti szakmájába dolgozni (kömüves) és balesetben meghalt más hanyagsága miatt (nem rendesen rögzitett munkaállvány), a testvérem meg itt maradt három gyerekkel egyedül.

Szóval OLYAN munkakör nincs, ahol nem lehetne váratlan baleset.

De nálatok két lehetöség van: VAGY elfogadod öt a munkájával együtt, VAGY különmentek. Azt követelni, hogy hagyja ott atz, amit csinál, nem jogos.

Azért annyira nem veszélyes. Megsérülhet, ez benne van a pakliban (ahogy máshol is), de annyira be vannak öltöztetve, hogy kicsi az esélye, hogy létfontosságú szerve sérülhetne. Fedezik egymást, fel vannak készülve váratlan helyzetekre.

Másrészt, a legtöbben már attól megijednek, hogy meglátnak egy csapat fekete ruhás fegyveres fickót, nem állnak le lövöldözni, vagy ilyenek. Ne a filmekből indulj ki.

A másik problémád, a nyaralás. Nagyon sokan amúgy is már januárban lefoglalják az időpontot, mert úgy olcsóbb. Vagy pl a bíróságon a törvénykezési szünetekben kell kivenniük a szabi nagy részét. Szóval azért ezzel együtt lehet élni. Ez olyan dolog, amit vagy elfogadsz, vagy nem. Ezt el kell döntened most, aztán ahhoz tartani magad, mert nem lehet úgy élni, hogy minden évben panaszkodsz, hogy már megint fél évre előre el kell dönteni a nyaralást.

Az én férjem is a TEK műveletnél dolgozik, de én egyáltalán nem aggódom, ez a legbiztosabb munkák egyike. Sokkal jobban félteném, ha mondjuk az építőiparban dolgozna, rozoga állványokon.

Mondjuk én is rendőr vagyok, korábban dolgoztam bevetési területen is, de mióta kisgyerekünk van, nyugisabbra váltottam. Szóval én máshogy -belülről- látom.

Azt mondjuk nem értem, honnan veszitek, hogy hamar elmehet nyugdíjba, hiszen ezt a jogszabályt tavaly eltörölték, már senki (rendőr, kommandós, katona, senki) nem mehet el korábban nyugdíjba! Illetve csak 5 évvel, mint a mindenkori nyugdíjkorhatár, az meg nem egy nagy könnyebbség.

Ezt hogyhogy nem tudjátok?!

Simán. Nem érdekelne, hogy most kommandós, tuzolto, rendor stb.

Mindenhol torténhet baleset, haláleset. Sok ilyet hallani, hogy a zebrán gázolják el a járókeloket.

16-os vagyok

A férjemnek nincs veszélyes foglalkozása. "Csak árukiszállító." Az sem jobb a tobbi munkahelynél. Hajnali egytol hatalmas autóban ul és vezet, pakol. Heti 6 napot. Vele is torténhet bármikor bármi az utakon, de nem kell az ordogot a falra festeni. Van egy kislányunk és most várjuk a második babánkat. Bízni kell az életben!

Na jól van, még nem teljesen hülyült meg a világ... Ezt azért mondom, mert az előző válaszomat jól lepontoztátok, ami nulladik közelítésben jogos is. De azért arról is árulkodik, hogy a pénzkezelésnek, biztosításoknak, befektetésnek nincs kultúrája Magyarországon. A pénzintézetek, biztosítók oldalán sem!

Na de miért beszélek életbiztosításról? Egy életbiztosítással nem lehet pótolni az elvesztett társat. Ez igaz. Viszont ha jól megválasztott a biztosítás, legalább az anyagi biztonság megmaradhat. Ezt pár éve még nem mertem volna leírni, nem régóta vannak olyan kockázati életbiztosítások, amik nem kifizethetetlenül magas havi díjért halálesetnél százmilliós nagyságrendben fizetnek, ami ugye olyan tőke már, hogy a kamataiból is meg lehet élni gyakorlatilag akármeddig.