Akinek fontos a házasság: miért olyan fontos, hogy akár a kapcsolatot is képes valaki emiatt felbontani, miközben még szereti a másikat, csak az nem akar házasodni?

Nem vagyok érdekelt a témában, csak úgy eszembe jutott a fordítottja.

Ha az egyik fél valami miatt ragaszkodik a házassághoz, a másik mi miatt fél azt megtenni? Mi több, ez miatt képes felbontani a kapcsolatot is. Mi az oka?

Minden ok megtámadható, a világon mindenről.:) Én nagyon szeretnék esküvőt, nekem gyerekkorom óta fontos. Te miért szereted a palacsintát? mert finom. Én miért érzem úgy, hogy azzal, hogy összeiratkozunk, teszünk egy nagy lépést a kapcsolatunkban? Mert úgy érzem.:)

És nem csak nők csinálják szerintem ezt, férfiak is, ha a másik mondjuk nem akar gyereket, vagy nem akar házasodni, de ők akarnának.

27N

Házasság, vallás, életmód, értékszemlélet.

Ez mind-mind olyan dolog, amit nem érdemes boncolgatni. Csak időben letisztázni, hogy ki hogy látja ezeket a dolgokat, és ha nincs egyetértés, akkor nem kell egymás idejét rabolni.

Ezeket hiába is magyarázza az ember, ha a másik nem úgy gondolja, úgysem érti meg soha. Az meg semmi jóra nem vezet.

Magyarázza meg a házasság ellenes fél, hogy miért nem, ha neki semmit se számít, mert csak egy papír. Nekem házasságpártiként számít, mert nem csak papírként tekintek rá, hanem egy elköteleződésre, hogy jóban rosszban, betegségben, egészségben amíg a halál el nem választ. És igen, szülői példából is kiindulva. Illetve a királylányos mesék gyerekkorból és a többi. Nekem ez az egyik álmom a sok közül, hogy lesz egy férjem, akivel esküvőnk lesz (a násznép mérete így felnőttként már annyira nem érdekes, maga a szertartás a vágyam) és utána férj és feleségként élünk.

És ez majdnem olyan fajsúlyú kérdés számomra, mint a szeretne gyereket a jövőben vagy sem, és ha igen hányat. A szerelem szép dolog, de ha ilyen alapvetőnek mondható dologban nem tudnak kompromisszumot kötni, akkor nehezebb és stresszesebb időszakban hogyan lehetne? Az nem kompromisszum, hogy az egyik kijelenti, hogy nem házasodik a másik pedig fogadja el. Ha meg tudja megfelelően indokolni miért nem szeretne soha, akkor van kiindulási alap, ahonnan indulhat a beszélgetés és nem tartom kizártnak, hogy a végére azt mondjam oké, akkor maradjunk élettársak.

Bocsi, de jogász vagyok és már a hajamat tépném az ilyen "miért kell a szerelemről papír" kérdésektől!

FONTOS! Bejegyzett élettársi kapcsolatot külön nemű pároknak nincs, csak azonos neműeknek! Külön neműek közjegyzőnél kérhetnek nyilvántartásba vételt, de az SEMMILYEN jogokat nem ad! (nem vehetik fel egymás nevét, nem fogadhatnak örökbe közösen, nem örökölnek egymás után törvényesen stb.)

Akinél jön a baba... Elhiheted sokkal egyszerűbb egy apaságit aláírni, mint egy esküvőt (legyen csak a pár ott + 2 tanú) leszervezni.

A válásról annyit, próbálj meg elválni egy közösen felvett lakáshitellel + gyerekekkel. Örülök, hogy neked ez egyszerű, van akinek annyira bonyolult, hogy évekig eltart és ebből élnek az ügyvédek :)

Konkrétan a kérdésre válaszolva, szerintem azért hagyja el a párját, mert érzi, hogy nem lesz boldog. Mivel a párja megadhatná neki amitől boldog lesz, de nem fontos neki. Szerintem ha a férfi annyira szeretné azt a nőt és elkötelezett lenne mellette, akkor azért venné el, mert a nőnek fontos...

(Különben én is házas vagyok és én ezt már az ismerkedések elején nem rejtettem véka alá, hogy majd szeretnék esküvőt meg gyerekeket. Úgy voltam vele, ha a másik fél nem szeretné és teljesen mások a terveink -pl: külföldön élni stb- akkor nem is kezdek bele a kapcsolatba, később ne legyen akkora szívfájdalom, ha mindenki a saját álmait szeretné követni.)

Jó kérdés. Mi házasok vagyunk 2 éve. Én nem hagytam volna el a páromat emiatt, az 100%, de lett volna pár sírós éjszakám, az tuti. Nyilván nem ezen múlik a kapcsolat minősége, de akinek fontos, az nehezen fog tudni ezen túllépni.

Nekem pl. nem teljes egy család, ha nincs házasság, valahogy olyan csonka az egész. Van apa-anya-gyerek és persze nem bántásnak szánom, nehogy bárki megsértődjön, csodaszép családokat ismerek, akik így élnek, tehát nincs vele bajom, de én szerettem volna mindig is férjhez menni.

Ha vizualizálnom kéne, úgy tudnám leírni, mint a kötőszavakat: Pl. megértem, odaad, leír / meg értem, oda ad, le ír. Tudod, hogy összetartoznak, mégcsincsenek egyben, hülyén is néz ki külön. Én így képzelem.