Mit gondoltok a templomi esküvőről ha valaki nem hisz istenben?

9: kicsit pesszimista vagy, nem?

meg ez elég általánosítás

Nekem egyházi esküvőm lesz, mert hívő vagyok és amúgy is igyekszem gyakorolni a hitem és a párom is hívő.

Kicsit sértő nekem, ha valaki csak a díszletért megy a templomba és kb. fogalma sincs az egészről, aztán ott megfogad dolgokat, miközben tudja, hogy úgysem tartja majd be (pl. azt, hogy a gyermekét kereszténynek neveli).

Bírom az olyan szülőt is, aki ilyenkor az amúgy nem hívő gyerekével veszekszik, hogy miért nem akar templomit, de kérdem én, miért nem néz magába és miért nem nevelte vallásosan? Máskor nem volt fontos a vallás? Az ilyen emberek is elég felszínesek.

Az viszont más kérdés, és itt húznám meg a határt képmutatás és nem képmutatás között, mikor az egyik fél hívő, de a másik nem.

Az, hogy semmi értelme.

Azzal viszont nem értek egyet,hogy aki nem jár minden vasárnap templomba, akkor már az is képmutató lenne, ha templomi esküvőt is szeretne. Azt gondolom, az tartson templomi esküvőt is,aki hisz...és akinek fontos ez! Aki úgy érzi, ez ad valami pluszt! Ehhez pedig nincs köze ahhoz, hogy hányszor jár amúgy misére, templomba stb..viszont aki még csak nem is hisz...az minek akarna templomban esküdni? Csak azért,mert szebb? Vagy mert a rokonok elvárnák? Na annak semmi értelme.

Abszolút képmutatás. Szerencsére a párom is így gondolja, úgyhogy mi templom közelébe sem fogunk menni. Nem is értem, milyen megfontolásból járulnak az egyáltalán nem hívő párok az oltár elé, hogy aztán örök esküt tegyenek valaki előtt, akiben nem is hisznek. Színjáték az egész. És igen, el tudom képzelni, hogy ez zavarja azokat, akik tényleg vallásosak. A templomi esküvő az ő kiváltságuk kellene, hogy legyen.

Mi, ha esküvőnk lesz, más típusú "színjátékot" fogunk eljátszani, olyan környezetben, ami számunkra okoz örömet. Nem lesz semmiféle vallás benne, mert egyikünk sem érzi sajátjának.

Én meg se vagyok keresztelve, es azt gondolom senki kedvéért nem is fogok. Nem hiszek istenben, sőt a katolikus vallástól eleve idegenkedem is (márpedig a többség az). Engem kifejezetten zavarna is, ha életem legszebb napján istenről, és a vallásból adódó szigorú szabályokról beszélnének.

Más kérdés hogy mi lenne ha életem párja ragaszkodna hozzá. Az komromisszum kérdése. Viszont volt egy rokonom, ugyanígy volt, a menyasszonya ragaszkodott a templomihoz. A srác beadta a derekát, elment megkeresztelkedni, mire a pap közölte az árakat. Végül csak polgári lett nekik.

Aki nem hisz Istenben, az ne akarjon egyházi esküvőt...

Persze annak is igaza van, hogy ha az egyikük hisz, és szeretne, de a másikuk nem, akkor mi legyen? Ez szerintem helyzetfüggő, számít, hogy az, aki hisz, az mennyire mélyen hívő, és az, aki nem, az mennyire "elutasító" ezen a téren.

Én hiszek, bár nem járok templomba, és ha férjhez megyek, szeretnék egyházi áldást, mert úgy érzem, ez adja meg spirituális értelemben a "teljességet". Viszont protestánsként gondban lennék, ha a párom pl. katolikus lenne, mert azt nem akarnám megfogadni, hogy a gyerekeimet katolikus hitben nevelem fel.

Feleslegesnek tartom azoknál, akik nem hisznek.

Főleg manapság, amikor már a polgári is olyan, amilyennek szeretné a pár, ott, ahol szeretné, szóval az is lehet szép. Ha nem szép, akkor nem fordítottak rá figyelmet, hogy szépre szervezzék.