30 évesen igent mondjak, családot alapítsak és adjam fel, hogy megtalálom a szerelmet valaha is?

Ha eddig nem voltál még szerelmes, akkor szerintem ne várj tovább. Valószínűleg elég torz elképzeléseid lehetnek a szerelemről, a valóságban nem olyan, mint a filmekben.

Ha szereted ezt a pasit és érzel bármiféle vonzódást iránta, akkor nyugodtan menj hozzá.

Szerintem alapvetően az emberek vagy szerelmes típusok, vagy nem. Ha 30 évig nem voltál még szerelmes, esélyes, hogy nem is leszel. Mert nem túl valószínű, hogy 30 év alatt ne sodort volna eléd at univerzum egy minden szempontból tökéletesen megfelelő férfi példányt, akibe belezúghattál volna.

Az is lehet, hogy voltál már szerelmes, csak sokkal racionálisabban kezeled ezt, mint mások, és azt hiszed, nem.

Azt mondanám, a megalkuváshoz még fiatal vagy, ámbár nem tudhatod, 5 év múlva milyen lehetőségeid lesznek. Házasságot csak akkor köss, ha igazán akarod! Ebből a szempontból, mindegy mi az okod rá! Gyereketek persze lehet attól még, ha az a para, hogy kicsúszol az időből, de én házasságot csak akkor vállalnék, ha igazán akarnám. Ebből a szempontból a gyerek más tészta.

De mi a helyzet a szexszel? Az működik köztetek? Mert ha nem, akkor felejtős, ha még nem próbáltátok, itt az ideje :o)

Nem házasodtam volna megalkuvásból. Ha nem találtam volna meg, tovább keresném a szerelmet. Biztos nem 30 évesen adnám fel. Ehhez azért még fiatal vagy.

Ha pedig nem jön össze, inkább lennék egyedül, mint egy langyos semmilyen házasságban, olyan emberrel akit nem szeretek, és nem vonzódom hozzá.

Ha nem szereted azt akivel együtt élsz, a rossz szokásait is nehezebb elviseli:)

Ha racionálisan nézzük, a legtöbb házasság ma már így is úgyis válással végződik, tök függetlenül attól, hogy szerelmesek voltak-e. Sőt, a szerelemből házasodás az oka. Amíg a szülők választották a párt a fiataloknak, nem volt ilyen, megszokták, elfogadták (és természetesen félrementek gyakran). Nem azt mondom, hogy szerelemből házasodni rossz, ne érts félre. De mivel nagyobb az esélyed egy válásra egy ilyen kapcsolatban, mintha szerelemből mennél hozzá valakihez? És mi van, ha váltok? A szerelemből házasodott emberekre sokkal inkább jelelemző, hogy gyűlölettel válnak el. Ti sose voltatok szerelmesek, ha arra is fogtok jutni 10-15-20 év múlva, hogy külön úton folytatjátok, a gyerek kevésbé sérül, mivel továbbra is korrekten tudjátok kezelni egymást valószínűleg. Talán nem is váltok el, amíg a legfiatalabb gyerek is el nem költözik otthonról, mivel azért vagytok együtt, hogy lehessenek gyerekeitek, mindketten akartok velük időt tölteni, ha váltok, az egyikőtök veszít ebből. De addig el kell együtt töltenetek x+20 évet, akkor meg már ki tudja, lehet megszokásból együtt maradtok.

Az, hogy majd jön egy jobb, akibe szerelmes vagy és emiatt elválsz vagy csak szenvedsz, mert mégse az igazihoz mentél hozzá mindenki veszélyeztet manapság, azt is aki nagy szerelemből házasodik 2-3 év után. És nem hiszem hogy 30+ évesen te 5+ évet fogsz várni a megismerkedés és a babázás között, az meg kb a minimum hogy tudd, mire vállalkozol az illetővel. De még az sem biztosíték. Ha szerelmes vagy a másikba, sose fogod elviselni, ha félremegy. Ha nem, talán túlteszed magad rajta. De mostanában egyre több ember megy félre (vagy egyre több derül ki, ez nem egyértelmű), emiatt is nagyon sok válás van. Ti nem fogtok válni egy futó kaland miatt vagy akár egy fiatalabb szerető miatt sem, ha az aki félremegy nem tudja elképzelni az életét a másikkal, csak szívesen kalandozna vele akár egy-két évet is. Kit érdekel igazából? Nem nyitott kapcsolatról beszélek, de ha megtörténik, és valaki nem bírja megállni, racionálisan a gyerek érdekeit nézve meg lehet oldani. Ha szerelmes vagy, sokkal nehezebb.

Igazából én úgy gondolom, hogy nem vagy vele hátrébb. Ami viszont kell, hogy fizikailag vonzódj hozzá annyira, hogy le tudj vele feküdni, és nem csak a gyerekcsináláshoz, hanem azért gyakrabban. Vagy ha csak a gyerekgyártásig menne, akkor nyitott kapcsolatban egyezzetek ki, de ha már rögtön így indítjátok, akkor veszélyes lehet. Ha 10-15 év múlva jön valakinek egy "botlás", az már tolerálhatóbb. Vonzódsz hozzá eléggé fizikailag? Tényleg szeretnél gyerekeket? Szerintem érdemes átgondolni és esetleg meg is próbálni.

Én belemennék, ha úgy látnám, hogy tudnánk együtt élni. Szerintem egy ilyen kapcsolatban nagyon fontos letisztázni azt, hogy nem szerelemből kezdtétek, így előfordulhat, hogy valamelyikőtök még megtalálja az igazit és akkor bizony lépni fog.

Régen nagyon sok házasság kezdődött úgy, hogy a családok döntöttek a gyerekeik feje fölött, kit kihez adnak és kész. A dédnagyszüleim is pontosan így keveredtek egymás mellé. Számomra nincs náluk nagyobb bizonyosság arra, hogy így is lehet. 63 év házasság után is fogták egymás kezét a nehéz időkben. Lehet, hogy nem szerelemből indult, de nehéz annál nagyobb szeretetet elképzelnem, mint amit én láttam kettejük között.

Egy próbát megér, ha nem jön össze még mindig válthatsz. Én azt gondolom egyikőtök sem lesz fiatalabb. Úgy kell belemenni ebbe, hogy mindkettőtök érdekei ezt diktálják akkor is, ha ez hülyén hangzik. Tisztában kell lennie mindkettőtöknek azzal, hogy elképzelhető, hogy nem élitek le együtt az életeteket, ettől függetlenül közös anyagi javakat teremtetek, gyerekeitek lesznek, akik örökre összekötnek benneteket. Ha ezt eltudjátok fogadni én nem látnám akadályát.

Inkább vállalnék így gyermeket egy szerető apával, minthogy utódok nélkül öregedjek meg.