Házasok vagy házasulandók! Ti mennyire látjátok vagy láttátok házasság előtt a párotok hibáit?

Az én pasimmal azt csinálta az exe, ha megsértődött napokig nem szólt hozzá, szex megvonással büntette stb.

Mikor összeköltöztünk, és ezt elmesélte nekem, és hogy nagyon rosszul élte meg , akkor elhatároztam, a legnagyobb dühömben se fogok ilyet vele tenni.

Az egy nagyon szemét húzás, mind nő- mind pasi részéről.Mert a sértődékenység ide is vezethet.

A lustaság se tetszene, hogy mindenert noszogatni kell.

Mindegy, csak leírtam. A házasság nem mentesít a rossz tulajdonságoktól , azt azért tudd.

Mi ket eve ismerjuk egymast es iden tervezunk osszehazasodni. En mar egy eve tudom es erzem, hogy ot szeretnem ferjemul. Szeretem az egesz lenyet, a hibaival egyutt. Mi annyira kulonbozoek vagyunk, de jol kiegeszitjuk egymast, es talan nem is neveznem hibaknak a hibait, inkabb csak van amiben nem illunk ossze? hiszen egy tulajdonsag, ami szamomra negativ, mas szamara meg lehet pozitiv.

Engem az emlitett tulajdonsaga, a csenddel buntetes, nagyon zavarna. Magam sem tudom, mit csinalnek, ha amugy tokeletes tars lenne, es szeretnem. Anyukam pont ilyen. Ha haragszik, csendben van. Napokig. Meg csak nem is koszon. Teljesen ignoral. Egesz gyerekkoromban ez volt, ha apura, vagy a tesomra haragudott, nem beszelt az egesz csaladdal, igy velem sem. Engem ez nagyon megviselt lelkileg, tesom ra se hederitett, en vegigbogtem a napokat. Evente egyszer-ketszer fordult elo ilyesmi. Meg ma is szornyu erzes fog el belul, ha ragondolok. Egyszer 2 hetig tartott, hogy nem beszelt senkivel, mert a tesom azt mondta neki, egy beszelgetes soran, hogy olyan, mint egy diktator.

Oszinten, pont ez egy olyan tulajdonsag, ami miatt nagyon orulok, hogy mar nem kell anyukammal elnem. Szeretem ot, de engem az ilyen helyzetek lelkileg gyotortek. De mondom, a tesom teljesen figyelmen kivul tudta hagyni.

Te tudod, mennyire nehez ezzel megbirkoznod. Mindenesetre ha nem vagy biztos benne, meg most atgondolhatod. Lehet, hogy megbeszelhetned egy pappal, vagy pszihologussal.

#2-es voltam.

Az hogy elfogadjuk a másikat a hibáival együtt,az nem jelenti azt hogy a másik úgy tökéletes ahogy van. És azt sem jelenti hogy senkinek sem kell semmit változnia,mert "ő már csak ilyen". Ezt azért nem árt szem előtt tartani.

Tehát ha nem tudtok kommunikálni,vagy a másiknak olyan tulajdonságai vannak,amik a kapcsolat rovására is mehetnek,akkor nyugodtan meg lehet ezeket beszélni,kiküszöbölni. Mindkettő fél érdeke hogy jobb emberek legyetek,fejlődjetek egymás által. Senki sem várhatja el a másiktól hogy fogadja el,és legyen boldog párja,ha ő tegyük fel alkoholista,depressziós,lehúz mindenkit,és nem fogad el segítséget,nem hajlandó változni.

Ugyanígy az ilyen passzív-agresszív viselkedésről is le lehet szokni. Nekem is volt sok hasonló személyiségből/neveltetésből adódó hiányosságom,amit mindig megbeszéltünk,és hajlandó voltam változtatni,mert a párom elmondta hogy őt ez hogy érinti,és nyilván nem tud egy olyan emberrel élni örökké aki hisztizik vagy duzzog. Én sem szerettem volna olyan ember lenni,ezért a sarkamra álltam. Neki is voltak dolgai amin változtatnia kellett,de gondolom ez természetes ahhoz hogy össze tudjunk csiszolódni,mert soha senkivel nem leszek tökéletes összhangban,csak úgy magától. Ezzel az erővel mindenkiben találhatnék kifogást.