Házasok vagy házasulandók! Ti mennyire látjátok vagy láttátok házasság előtt a párotok hibáit?

Nagyon nem mindegy mi a konkrét probléma.

Mi 1,5 év kapcsolat utàn hàzasodtunk össze bő 7 éve. Tisztàban voltunk egymàs hibàival. Ezek olyasmik amiket mindketten el tudunk fogadni és ezekkel együtt nagyon szeretjük egymàst. :) 33/N, 30/F

Tökéletes ember akinek semmi hibàja, nem létezik.

Azt, hogy ki mit tud toleràlni a màsiknak anélkül, hogy feladja önmagàt, anélkül, hogy rendszeresen egymàs képébe vàgnàtok az adott dolgokat, mindenki maga érzi.

Hát én már túl vagyok pár kapcsolaton, komolyan-komolytanaul, és így teljes lelki nyugalommal hiszem hogy a vőlegényem a nekem való férfi.

Igazi balhéink se voltak 3 év alatt, amin összeszólalkoztunk az tartott vagy 30 percig. Nem hiba nélküli ő se, én meg aztán pláne, de annyira hasonlóak vagyunk hogy a közös alap és az egymás iránti tisztelet, szeretet segít átjutni ezeken.

Nem tudom, mennyire lesz hasznos neked, amit én írok. Mi úgy szakítottunk, hogy el voltunk már jegyezve egy ideje. Nem mondanám azt, hogy rózsaszín ködben lettem volna egész végig, mert én mindig minden döntésemet ezerszer meggondolom és végiganalizálom, így amikor igent mondtam a lánykérésre, akkor már tisztában voltam a "dolgainak" a többségével. Az más kérdés, hogy olyan dolgok, amik kis mértékűnek tűntek, egyre intenzvebben mutatkoztak, és aztán elérték nálam azt a szintet, hogy pár számomra fontos dologban már annyira különbözünk, hogy ezen nem lehet segíteni... ebbe biztos belejátszik az, hogy a kapcsolat elején mindketten jobban próbáltunk alkalmazkodni, olyan dolgokban is, amikben a kompromisszum meghozása nem esett olyan "jól" és kérdés, hogy ezeknek a dolgoknak a változása szülte-e a szerelem elmúlását, vagy ráuntunk egymásra, és ebből jöttek a pronlémák.

Én amikor ilyesmiket éreztem vagy volt pár nagyobb vita, mindig leültem, és végigzongoráztam azt, hogy szeretem-e még, kívánom-e még, javíthatónak találom-e ezt a problémát mindkettőnk részéről. És eljutottam addig a pontig, hogy valszeg mindenre az a válasz, hogy "nem". De ez nyilván a gondok milyenségétől is függ, hogy ezeket mennyire lehet konstruktívan megbeszélni és javítani rajtuk, és hogy esetleg nem az elköteleződéstől vagy a házasságtól való félelmed vagy "parád" beszél-e belőled.