Ez érdektelenség a másikkal szemben, vagy csak "felnőtt, megvan a magához való esze" gondolkodás?

Én mondjuk alapból nem kezdenék olyannal, aki nem foglalkozik a saját maga testi épségével, illetve az orvos előírásaival. 1: Ha valaki felnőtt lenne, annak pedig alapból nem kéne szólni, mint egy gyereknek. Ha valakit noszogatni kell, ott már nem kóser valami.

Felnőtt embert felnőtt emberként kell kezelni, nem pedig cseszegetni, emlékeztetni a saját dolgaira, anyáskodni felette, mintha valami retardált lenne. Ha nem tetszik ahogy a másik hozzááll a problémáihoz és ahogy kezeli a dolgait, akkor nem kell vele összejönni, de nem a partner dolga felnőtt embert megnevelni.

Nekem volt egy barátom, akinek egügyi gondjai voltak. Néha nagy nehezen sikerült rávennem, hogy menjen el orvoshoz. Aztán kitalálta hogy nem, ő azt jobban tudja mikor kell orvoshoz mennie, mint én. A vége az lett, hogy engem csesztetett ha noszogattam hogy menjem sürgősen orvoshoz. Nem hallgatott rám, mert ő azt tudja. Láttam hogy nagy a baj, de tehetetlen voltam. Későn ment magától orvoshoz, húzta halogatta a dolgot, és sajnos ez végzetesnek bizonyult. Menthetetlen állapotban került kórházba, és meghalt. Senkit sem riogatni akarok, de akik huzzák az orvoshoz menést, mert ők aztán felnőttek, sajnos járhatnak így is. Ahelyett hogy még időben elmentek volna orvoshoz, és hallgatnak másokra akik noszogatják hogy de igenis menjen orvoshoz az illető.