Aki 30 felett ment férjhez, leírná miárt alakult így?

30 vagyok, még nem mentem férjhez, de legalább már eljegyeztek:D (tavaly októberben, szóval elég friss).

Azért alakult így, mert az előző kapcsolataimban nem jutottunk el idáig, ami így utólag nem is baj. Pedig hosszú, komoly kapcsolatok voltak. 3 év, aztán majdnem 9, utána 2,5. Az után eléggé összetörtem, hogy macskákkal fogok megdögleni, de nem telt el egy hónap, és jött a vőlegényem:) Szóval fel a fejjel:P

Kell a papir a biztonsaghoz es a gyerekvallalashoz :))

Lehet hogy ez a felfogasod miatt nem tudtal egy normalis kapcsolatot talalni meg?

Sok barátnőm van így, ahogy te. A legtöbb hosszú kapcsolat után lett szingli és most mindent azonnal akar az új párjától.

A biológiai óra ketyeg, aki gyereket szeretne, nem ér rá örökké, így a 30-as nők általában nagyon gyakran sürgetik a házasságot. Nem egy 30-on felüli barátnőm vár babát 1 évnél fiatalabb kapcsolattal. Volt olyan, aki kerek perec kijelentette a párjának, hogy ha az első évfordulójukon még nem lesz feleség, akkor inkább ne is ismerkedjenek tovább. (Amúgy az lett :D )

A pasiknak ez a sürgetés nagyon ijesztő tud ám lenni, nehéz találni olyat, akinek ez fekszik.

24 évesen jegyeztek el. Akkor ősszel kezdtem a harmadik képzésem... 3 millió forint. Utána lakásra gyűjtöttünk évekig. 4-5 év volt, mire meglett a 10 millió forint és a lakáskasszából ki tudtuk venni a pénzt. Aztán utána pár milliót összehúztunk esküvőre, mert meg akartuk adni a módját a lagzinak meg az egésznek. Nem hajtott a tatár az csak egy papír volt, előtte is jó páros voltunk, utána meg amúgy is vagyonszerződést írtunk, nem osztott, nem szorzott, ezért nem az volt a fontos, hogy meglegyen a házasság, hanem hogy szép legyen az egész. Végül majdnem 6 év jegyesség után ejtettük meg a kellően szép ceremóniát. A házat már házaspárként vettük.

Eszünk ágában sincs gyereket vállalni, a legtöbb, ami telik tőlem, hogy majd 40 körül örökbefogadok egy gyereket, de a férjem azt sem kifejezetten szeretné, szóval jó ez így nekünk.

Igazából az előző kapcsataimban én sem éreztem, hogy ez most annyira komoly lenne, hogy feleségül mennék hozzá.

Közben meg lett egy olyan súlyos betegségem, hogy abba majdnem belehaltam. A lábadozás alatt, meg annyira örültem, hogy élek, hogy nekem ilyenek eszembe se jutottak! Csak örültem, hogy élek és úgy éreztem magam, mint 20 évesen, hogy előttem az élet és bármit kihozhatok belőle! Leélhetem ami van és ez hatalmas ajándék! És ebben az eufóriában ismertem meg a férjem (30 évem körül) és most meg várjuk a közös babánkat.

Tudom, hogy hiába mondanám azt, hogy semmiről nem késtél le, mert én is akkor értettem meg, hogy mennyi lehetőség áll előttem, amikor végre megszabadultam a halál gondolatától.

Ilyen helyzetben szerintem életkortól függetlenül azt érdemes átgondolni, hogy mi a közös az eddigi kapcsolataidban, mi okozhatta a hibát. Lehet akár a saját hozzáállásod vagy a kapcsolatbeli viselkedésed is, de lehet hogy egyszerűen nem jól, nem megfelelően választasz párt. De az is probléma lehet, ha túl alacsonyra teszed a mércét, mindenkinek esélyt adsz és akkor emiatt pazarolsz időt valakire, aki nem érdemli meg.

Mindenesetre ha ezt átgondolod és a következő kapcsolatodban odafigyelsz hogy ne kövesd el azt a hibát, amit eddig, akkor annak nagyobb eséllyel lesz jó vége.