Kapuzárási pánik 34 évesen?

Gyerekem születése utáni stressz miatt (2 éves) elkezdett leromlani a fizikai állapotom. Mindig nagyon adtam magamra, csak maximálisan léptem ki az utcára, sportoltam, izmos voltam, hetente jártam fodrászhoz. Mostanra 2 év alatt kihullott elöl a hajam teljesen, a fejtetöm közepéig ér. Sportolni nem nagyon engedett el a feleségem, veszekedett miatta, így teljesen le is fogytam (hajlamos vagyok rá), viszont gyomros lettem. Teljesen lerobbantam. Egy ideig észre se vettem, de a feleségem a fejemhez vágta, hogy már egy roncs vagyok. Ami sziven ütött még, hogy azok a nök akik eddig örömmel néztek rám, flörtölni próbáltak velem ami mindig jól esett a férfiasságomnak, most Jó napot kívánokkal, söt fiatalabb lányok Csókolommal köszönnek nekem mint valami bácsinak.

Emiatt teljesen lelki beteg lettem. Egy lúzernek érzem magam. A feleségem rá is játszik a dologra, míg régen féltett, féltékeny volt, most már kutyául bánik velem és meg is jegyzi, hogy már vége a szép idöknek és örüljek, hogy ö nem hagy el, mert másnak már úgyse kellenék.

Normális érzés ez? El fog múlni? Vegyek egy sportkocsit? Kicsit sztereotipia ez, de tényleg el kezdtem nézegetni a 3 ajtós 2-es BMW-t. Nem megcsalni akarnám a feleségem, mert soha nem csináltam olyat, nem fiatal barátnö kellene, csak hiányzik az a külsö okozta magabiztosság amit a nöi visszajelzések adtak nekem. Van/volt más is ilyen helyzetben? Mi a megoldás? Köszi elöre is!