Szerintetek létezik olyan házasság, ahol pl. az egyik fél nem boldog, de titkolja?

Úgy értem, hogy úgy titkolja, hogy kitartóan másba menekül.

Pl. imádja a gyerekét és inkább vele van, vagy a munkájába menekül. Keres hobbit, leköti magát.

Engem speciel az érdekelne, hogy így el is hiteti néha magával az ember, hogy ő tulajdonképpen boldog?

Mert napközben munka, gyerek, utána pihenés, pároddal pont elvagytok.

De mikor egyedül maradsz néha, vagy éjszakánként, akkor beléd hasít, hogy nem a párod az igazi?

Most nem feltétlen arra gondolok, hogy találkoztál mással, de ez is érdekel persze.

Szóval, hogy kifelé évek óta mosolyogsz, senki nem mondaná meg, hogy te tulajdonképp csak elfogadod ezt így, és bár szereted a párod, nem bántanád meg, de rég nem őt érzed megfelelő társnak.

Pl. nincs sok közös beszéd téma, kevés szex, feszültségek, elhidegülés, vagy unalom.