Plátói szerelem a házasság mellett, mennyire tisztességes?

3 Goldmund73 ***** válasza:

100%

"mondtam, a feleségemnek, hogy egy kihűlt kapcsolatban nem lehet élni, úgy érzem"

"Erre akkor konkrétan mit reagált a feleséged?"

Szerinte ez az anyai elkényeztetés az oka, hogy olyan mintha ebben is kiszolgáltatnám magamat. Véleménye szerint vannak szexuális igényeim, azokat rajta akarom kitölteni, puszta ösztönösségből és önzőségből :(.

Természetesen a szex is hiányzik, de egy érintés, egy csók, egy mosoly is nagyon nem az életünk velejárója, sajnos! Itt nem a közterületen való magamutogatásra gondolok(az sem, mindenkire igaz aki kint megöleli vagy megcsókolj a kedvesét), hanem amikor magunk vagyunk, akkor sem érzem azt a kötődést, hogy lenne az a szeretet vibrálás, ami egy hosszú távú kapcsolat mozgatórugója.

Amikor éljük a mindennapjainkat, akkor is van egy kicsi házsártosság a részéről, ha valami nem úgy áll ahogy Ő elképzeli, ha másképpen csinálom.

Ő el van úgy mintha csak szomszédok, ismerősök lennénk, semmi közelebbi, amikor haza jön a munkából akkor szívélyesen elmeséli mi volt a munkahelyén, mintha az intimitás nélkül teljesen normális az élet! Lehet, hogy frigid és érzéketlen, de ezt nagyon nehezen viselem!

Olyan ez, mintha azt mondaná, szültem neked két gyereket, most már akár mit meg tehetek, ezt is, hogy így szeretet és intimitás nélkül élünk. Nem arról van szó, hogy pl. nem teszi bele a mosógépbe a ruhámat, de ez kölcsönös dolog.

Tudom, hogy most, én sem vagyok teljesen jó döntéshozatali képességben, mert nagyon rózsaszínű szemüvegen keresztül nézem a világot.

4 anonim ***** válasza:

100%

"Először a házasságot kellene megmenteni (ha menthető), a plátói szerelem már csak az egésznek a következménye, "tünete".

Nyilván nem tisztességes, ugyanakkor látni kell, miért alakulhatott ki, és valamilyen szinten nagyon meg tudlak érteni."

Azt érzem, hogy amikor felhozom a témát(az életünk boldogságának a hiányát) azzal csak a feszültséget generálok, ha nem szólok erről, akkor általában rendben vagyunk, kisebb idegeskedéseket leszámítva, nincs látszólag nagy baj.

Áltathatom, magam azzal, hogy boldog vagyok, mert egész családként neveljük a gyerekeket, pedig a feszültség ott van a mélyben közöttünk. Rámehet egy élet úgy egy rossz házasságban, hogy élünk egymás mellett mint a kutyák marakodva, mert összetart a család gazdasági egysége, a család vérösszekötő egysége a gyerekek által.

Láttam már ilyet családon belül is, a gyerekeket is lehet házasságban valamelyik fél mellé állítani, a szülők halála utána is szembenállók maradtak, mint testvérek!

Mi a jobb?! -Egy rossz házasság, ahol a gyerekek mint felruházott bírák kiállnak az egyik vagy másik fél mellett(ez egy félelmem, itt még nem tartunk, szerencsére), vagy lehet olyan, hogy elválás után a két fél megbékél és nem szidja a gyerekek előtt a másik felet.

Abban egyet értek a feleségemmel, hogy a gyerekvállalás is gyökeresen átszervezte az életünket, de ez egy régi hozadék lehet, nem hinném, hogy szégyellni kellene azt a gyerekek előtt, hogy van intim életünk.

5 anonim ***** válasza:

100%

"Ilyen rossz házasság mellett veszélyes találkozni szerelmed tárgyával. Szerintem ebbe a találkozásdiba csak akkor gabalyodj bele, ha egy esetleges válásra is fel vagy készülve."

A jó házasság két ember megállapodása, tehát, ha mind a két házas fél arról dönt, vagy úgy cselekszik(közös megegyezés alapján), hogy élnek egymás mellett, mint ahogy mi állunk, az is lehet "jó házasság" mert mind a két fél boldog a házasságban, ha nem is az a klasszikus. A mi esetünkben valóban rossznak nevezhető a házasságunk, mert az egyik fél szomorú, még ha a másik akkor elégedett is, ha nincs semmi a kapcsolatban. Más elvárásaink vannak egymással szemben dűlőre nem nagyon jutunk.

A boldogság lehetőségét látom a volt kollegina és köztem lévő vonzódásunkból, ez is rámutat arra hogy a házastársi kapcsolatunk válságban van, hiányzik belőle egy fontos eszencia.

6 anonim ***** válasza:

100%

"

Na jó hosszú felmentő beszédet írtál magadról. Félre ne érts, nem az zavar, hogy megérintette a szívedet valaki, de nekem nem szimpatikus ez a mindenáron bizonygatom, hogy én vagyok az erkölcs megtestesítője. Igaz, a hajam szála is égnek áll a nőtől, akivel élek, de én nem csalom őt meg, mert akkor mit gondolnának mások, meg hova lenne az erkölcs mintaszobra. Nem azért nem csalod meg, mert szereted, hanem mert meg akarsz felelni egy magadról idealizált hamis képnek. Nem megfelelő az indokod a hűségre és ezért hiteltelen." Az érzéseimet írtam le, nem az ördögöt festettem le a falra a feleségem személyben, mert vannak jó tulajdonságai is bőven. Csak ezt a mostani helyzetet nem tudom kiheverni, azt próbáltam érzékeltetni, hogy nem vagyok boldog a házasságunkban! Te mit tennél hasonló helyzetben? (Nem a példakövetés miatt kérdezem, csak kíváncsiságból).

Az pedig, ilyen negatív hangulatúra sikeredett a bemutatása a jelenlegi kapcsolatunkból amit hiányolok az által látszik ennyira leírónak a részemről, a személyiségének többi jegye a témához nem tartozik.

Nem vagyok az erkölcs megtestesítője, félre ne érts, nekem is megvannak a saját háklijaim, a jelenlegi esetben a plátói szerelem is felfogható egyfajta megcsalásnak a részemről, ami nem sokkal jobb mint a tényleges fizikailag elkövetett hűtlenség, persze, akkor más szempontból a szerelem, szeretet vagy az intimitás hiánya/ megvonása is egyfajta hűtlenség! Ami két ember szövetségét ássa alá.

Valahogy saját magammal nem tudnék szembe nézni, ha más ágyába járnék boldogságot keresni, két kapcsolatból egyet gyúrni, gondolom sok hasonló helyzetben lévő fél csinálja, vagy pusztán passzióból. Számít az, hogy mit gondolnak mások erről?! Ha még ez is jött le neked amit írtam, nem erről van szó, ez képmutatás lenne!

"Az a típus vagy, aki hosszú bűnlajstromot vezet a párjáról, hogy felmentéssel saját magát. Szerintem légy őszintébb. Nem kell a feloldozási litánia. Megtetszett más, ez van. 17 év sok, a szerelem újdonsága abban már nyomokban sincs. Elmúlt. Dönteni kell. Megéled titokban az új szerelmet vagy felvállalod vagy eldobod, hogy elmondhasd, micsoda gerinces ember vagy te. Miközben a feleséged is rég csak érdekből van veled és mert tudja, úgyse jutna neki jobb, csak anyagilag kerülne padlóra."

A bűnlajstrom lehet, hogy kölcsönös kettőnk között, vagy ez is a 17 év fásultságának a hozadéka, persze, hogy belém vésődnek az elégedetlenség okai, de ez kölcsönös, mivel már a puszta szokásainkkal is egymás idegeit szabdalhatjuk amely az egyikőnknek a rutinja a másikunk szemébe a főbenjáró bűn, még mindig nem tanulta, meg ennyi idő alatt se,, hogy én másképpen csinálom, és csak úgy jó...

Lehet, hogy naiv voltam, hogy azt hihettem, hogy egy házasság megtartja a boldogságát több évtizeden keresztül, mert csak akkor működőképes szerintem! Ezek alap dolgok, mivel kikoptak a jelenlegi házasságunkból, persze, hogy észre veszem másban a lehetőséget. Egy új kapcsolat is ugyanúgy ellaposodhat idővel, de ez két félen múlik, ha a kapcsolat szereteten, az intimitáson, a kölcsönös vonzódáson alapszik akkor hosszútávú jól működő kapcsolat! Ha válás lenne a részemről valószínű én járok rosszabbul anyagilag, veszekedni nincs kedvem a pénzen, mert annak a levét a gyerekek innák meg! A boldogtalan és boldog házasságokat érzékelem, sógoromék régebb óta házasok, és valóban boldog házasságban élnek, ezt lehet érezni. Kicsit ez is rávilágít arra, hogy a házasságunk megfeneklett. A döntés kettőnké lesz, a labdát én fogom feldobni, mert akár mi is lesz, az lesz a lényeg, hogy a gyerekek ne sérüljenek, vagy minél kevésbé érezzék a negatív hatásait.

15-ös anonim válaszára:

„Ha a második gyerek van már 10-12 éves, válhatsz nyugodtan. Beszéljetek meg osztott felügyeletet és kész.”

A második gyerek jóval kisebb annál! A házasságunkban, mint írtam, már születése előtt voltak gondok, kb 5-6 évvel ezelőtt. Elhittem, hogy talán jobb lesz a házasságban a közös életünk is ha kettő gyermekünk lesz. Megbeszéltük, hogy mind a ketten szeretnénk még egy gyereket, az ebből a célból való együttlétek, azt éreztették kicsit velem, hogy csak a megfogantatáshoz van rám szükség, mint valami ’herére’  , ezt az együttlétek precíz kiszámításból, a fogantatás legsikeresebb időpontjának a megtervezése miatt is így éreztem. A gyerekeket nagyon szeretem, de a házasságunkból hiányzó intimitás miatti feszültségek. Mostanra teljes kiábránduláshoz vezettek részemről.

„A házasságotok isten szemében már nehezen nevezhető házasságnak.

Remélem összejön a kollega nőddel.”

Pedig az un. Isten előtt, ha összejönnék válás előtt a kolleginával, akkor az egyik főbenjáró bűnt testesíteném meg, talán azt hívják paráználkodásnak! Nem vagyok vallásos, ne érts félre, ha a randi sikeres is lesz, tehát a kölcsönös vonzalom nem csak, puszta képzelgés(igaz ennek kicsi az esélye, mert sokat kommunikálunk, bizonyos fórumokon), Nem szeretnék céltáblát csinálni a plátói szerelmemből, tehát a házasságom vége előtt nem szeretném szeretővé tenni. A házaséletünket úgy szeretném, hogy szétváljon, hogy nincs egy 3. akit lehessen okolni a válásért, na ez nagyon direkt kitervelten hangzik… Igazából azáltal, hogy ha válnék a mostani intim életünk hiányát tenném legálissá, hiszen akkor már mind két nem házastárs élnénk.

Köszönöm a bizalmat, majd el válik milyen irányba tudjuk terelni a kapcsolatunkat!

„Élhetnétek egy háztartásban a gyerek miatt, és közben lehetnél együtt mással.”

Az első időszak ilyen lesz, tehát maradok, mivel sokat vagyok a kisebbik gyerkőccel, itthoni munkámból kifolyólag ezt meg tehetem, ha úgy adódik én vagyok a mobilabb. Nem vagyok híve a marakodás fenntartásának, vállás után sem, hiszen ezeknek a dolgoknak a levét mindig a gyerekek isszák meg.

„Én ezt szeretném amíg a gyerek pici, de nem találok még csak plátói szerelmet sem. Remélem nekem még szán szerelmet a sors. És neked is.”

Kicsit azt érzem, hogy nem a legjobbkor jött, de rávilágít arra, hogy egy boldogtalan házasság, mennyire káros!

9 anonim ***** válasza:

"nem szolgál ki meg nem a kurv.@m, ne használjam ki, stb. Nem b@.zik velem, ha nincs kedve"

"Menekülj..."

Ennyire szörnyű a helyzet! Sajnos volt rá példa, hogy ezt kaptam a fejemhez, meg hogy agyf.szt kap tőlem. De most szent a nyugalom itthon, mert nem jelzem felé, hogy milyen üres az életünk, ilyenkor jól el vagyunk... látszólag! Lehet az intimitás megvonásával akar betörni, mint egy vadlovat, de nálam pont azt éri el, hogy eltávolodok tőle. Mint írtam teljesen kiábrándultam belőle és a házasságunkból is. Csak a megfelelő időre várok, hogy elé tárjak mindent, és kipakoljak! sajnos a gyerekek mindig itthon vannak amikor mindketten itthon vagyunk, nehéz lesz nélkülük erről beszélni.

16 anonim válasza:

„14 én mit tennék? Férfiként nem válnék el, nem lenne opció a hétvégi apaság, az elidegenített gyerekek. A gyerekeim nélkül nem tudnék boldog lenni. A heti X óra láthatás a vége, bárki bármit is mond, ott sérülni fog a kötődés. Csak akkor válnék, ha látnék esélyt a közös gyermekfelügyeletet, hogy erre hajlandó az asszony. Ha van esély arra, hogy a gyerekekkel áll bosszút, akkor nem kockáztatnék. „

Sajnos a házasságban is elidegenítheti a gyerekeket az egyik vagy másik fél, mert írtam erről, hogy a családunkban volt egy olyan eset, hogy az a házastársak úgy éltek mint marakodó kutyák, állandóan egymást szidták, a gyerekek is bele lettek vonva ebbe. Az egyik gyerek az anyja, a másik gyerek az apja mellett állt ki. Miután felnőttek ez a szembenállás megmaradt a testvérek és a szülőkkel szemben is!

Ha a gyerekeken állna bosszút, akkor azt mondanám jól döntöttem, hogy ennyire bosszúálló emberrel maradva is elszenvedheti az ember ezt a rossz viszonyt, sőt el is szenvedem, mert mit ér az életünk boldogság és intimitás nélkül telik el!

"De megélném az új szerelmet titokban. Én nő vagyok és voltam hasonló helyzetben és hosszasan vívódtam én is, de volt egy pont amikor rájöttem, hogy ehhez ami köztünk van, az ő feleségének és az én férjemnek semmi köze. Megakadàlyozhatták, de attól még feléjük ez az érzés sosem fog működni. Sok év szenvedés volt, soha nem jöttünk össze mert nem akarta elveszteni a családját. De ők nem voltak elhidegülve. Én végül beláttam, hogy mellettem mindig hiányoznának neki és soha nem tudnám kárpótolni. Nem akartam szörnyeteget csinálni belőle."

Ez nagyon szép amit írtál, hogy volt egy működő kapcsolat amit nem akartál boldogtalanná tenni!

„De soha nem akartam azt, hogy elváljon. Nem ment neki titokban. Mással megcsalta többször is. Velem nem.

Szerintem bűn volt eldobni ezt a szerelmet. Ilyen hányszor van az ember életében? Nekem nem lesz többé, ezt tudom. Titokban meg kellett volna élni. Engem azóta nem birtokolhat senki. Megundorodtam a kalitkába zárt kapcsolatoktól. A gyerekek az elsők. Nagy árat fizet egy szülő, ha nem vigyáz rájuk. A szerelemnek nincs mindig létjogosultsága. Van amikor nem szabad megélni. Egy nő kevesebbet kockãztat, mert ha lebukik, akkor is nagy eséllyel nàla maradnak a gyerekek. Egy férfi azonnal bukja a gyerekeit is. Én ezért tudtam lezárni magamban végül. Mert rájöttem, ha lebukunk, ő elveszíti az élete érzelmeit és annàl akkor már jobban szerettem, hogy ilyen árat kérjek tőle.”

Sajnálom, hogy nem tudtad megélni a szerelmedet, nem tudom, hogy melyik döntés ami jó, de olyan biztos nincs amelyből mindenki jól jönne ki!