Plátói szerelem a házasság mellett, mennyire tisztességes?

21 anonim ***** válaszára:

"Akkor minek akarod tiltani azt, akit szeretsz? Lehet, hogy ha elválnál, új tiszta lappal másként alakulna köztetek. Ha lezárod a kommunikációs lehetőségeket, nem lesz lehetőség a változtatásra. Könnyen csalódhatsz így is, ezek a nagy szerelmek ritkán kölcsönösek igazán, de még az is lehet, hogy valóban szeret, de nem akar második lenni. Nem értem, minek kéne lezárni, ha egyszer úgyis elválsz? Amúgy meg nem lesz ez olyan sima menet, mint aminek képzeled. Persze, hogy örül az asszony, mert ő is vágyik még szerelemre, de erősebb dolgok is vannak ennél: az anyagiak, a hétköznapok problémái, a lakhatás...Mi is úgy indultunk, hogy szeretnénk válni, aztán annyi volt az akadály, hogy halogattuk, halogattuk és maradt minden a régiben. A nagy semmi boldogtalanság, de legalább van fedél a fejünk fölött és a gyereket el tudjuk látni. Ő nem boldogtalan, nagyon szeretjük. Én is azt hittem 3 évvel ezelőtt, hogy megszabadulok, de be kellett látnom, hogy naív álmodozás volt mindkettőnk részéről."

Az a nagy helyezet, hogy a kb. 10 napos fellángolás rengeteg buktatóval volt körbeaknásítva! Azért vettem fel a kapcsolatot a kolleginával, mert rám tőrt az elveszítésének a lehetősége, hogy nem fogok vele találkozni, lehet, hogy hónapokig nem láthatom érzések, stb. Még az utolsó munkahelyen együtt töltött napokban éreztem a kölcsönös vonzalmat, megvolt a kommunikáció, amely érezhetően közelebbinek volt, mint egy szimpla kollégák közötti kapcsolat. A kapcsolat felvétel után meg tudtunk beszélni egy találkára, amire Ő javasolt egy közeli időpontot, helyet, sajnos nagyon nem sikerült az első alkalom, amely sokat változott, csúszott, különböző okokból(nagyon szűk intervallum volt az is csak egy heti egy délutánra, amely ha közbe jött valami fontos, akkor csúszott a következő hétre, utána 1 hétre rá volt a következő lehetőség). Kezdve Ott, a munkarendem, a gyerekek nevelésében elég nagy feladat hárul rám is, mert az asszony vidéken dolgozik, illetve van felkészülési idő, stb., a kicsi óvodába jár ott félnapos, nemrég kezdte ezért folyamatosan beteg, állandóan itthon van, a körülmények sem akarták, hogy összejöjjenek a megbeszélt randik!

Neki lett elege, a hétvégétől nem reagált a válaszaimra, persze zavart a dolog, ezért ráírtam néhányszor, hogy mi történhetett, láthatóan meg sem nézte! Majd a tegnapi randit kb. 1 órával előtte lemondta valami gyenge ürügyet keresve, majd ráírtam, hogy mondja meg, hogy mi a probléma, mi változott közöttünk! Erre jött a válasz, hogy talált valakit, azért nem írt rám, mert vele tölti a szabadidejét. Ez teljesen kiütött, mert úgy vagyok vele, hogy nem ismeretlenül találkoztunk volna először a találkánkon, minek köntörfalazni, akkor kezdhette volna azzal, hogy lett valakije, ne írjak rá többet, annyi őszinteséget elvártam volna tőle.

De nem haragszom rá, gratuláltam és boldogságot kívántam! Amit megköszönt!

Tehát megköszönte, hogy békén hagyom!

A végén küldtem neki egy hosszú leírást, amit a találkánkra szerettem volna időzíteni, beszélni erről, amit jobb személyesen megbeszélni, mint leírni. Sajnos mégis üzenetként volt lehetőségem elküldeni, mert nem bírtam magamban tartani, az érzelmi viharomról, az életem válságáról és a köztünk lévő vonzalom kiterjesztéséről, amely csak bennem zajlott! Az utolsó üzenetem miután látta letöröltem, de őnála már nem tudtam, de kit érdekel már, szerintem ő is így tett.

Megírtam Neki, hogy én már nem fogom vele felvenni a kapcsolatot, ha Ő nem akarja, és nem keres. A vége csak az lett hogy elveszítettem!

Túl vagyok egy szörnyű éjszakán, de megpróbálok nem rá gondolni, pont ezért tiltottam le, hogy ne is lássam, hogy mikor mit csinál, mert szétszakad a szívem a mostani helyzetben, olyan hülyén érzem magam mint valami tini szerelmes aki valami elérhetetlenbe esett bele, mert most már tényleg elérhetetlen lett, egy beteljesülhetetlen kapcsolat!

22 anonim válaszára:

„Igaza van a #21-nek. Ne tiltsd akkor legalább a szerelmed tárgyát. Ha valóban váltok, talán vele kialakulhat ami most nem jött össze. Vagy miért lépett vissza? Foglalt? Vagy mert nem tudtál volna vele eleget találkozni a család miatt?”

-Pont ez lehet az egyik indok, hogy nem megy bele egy olyan kapcsolatba, amelyben alig tudunk már az elején találkozni! Az utóbbi hét durván nem adott időt nekünk, akárhogy sakkoztam, Ö amikor dolgozik, akkor én vagyok szabad, amikor korábban egyszer-egyszer hamarabb végez kora délután, akkor meg már a kisebbik gyereket pátyolgatom itthon, jóformán random heti egy óra maradt már az elején, amikor megismerkedhettünk volna!

-A másik ok a fiatal korú gyermekem lehet, mert ő teljes kontrolt és odafigyelést igényel, mivel még házasságban élünk az asszonnyal (de még utána is szeretném segíteni a családomat), az elhidegült kapcsolatunk ellenére is, vannak olyan dolgok amelyek felül írnak sok mindent, a gyerekek az elsők között vannak. Nem vagyok olyan szülő, aki letojja a gyerekét, amint akad egy új partnere.

Az érzelmi kitárulkozásomat amelyben leírtam neki a végén mindent amiről nem tudtunk beszélni, a végén finomam céloztam arra, hogy az-az érzésem hogy nem volt semmi féle fontos elfoglaltság illetve a barátot is kétségbe vontam, de írtam neki, hogy nem haragszom rá ezért a körülmények miatt!

A lényeg, hogy nagyon padlón vagyok, de ki kell heverjem, mert ha Ő nem lát benne fantáziát, akkor kár zaklatnom!

Persze hogy most itt írtátok, hogy miért tiltottam le, mert lehet, hogy írna, de nem látom mert letiltottam, ha üzenne!

Az utóbbi napok hallgatása volt a legrosszabb az egészben, az előtte érzékelhető kölcsönös vonzódás után. Mit tennétek a helyemben, nem tiltanátok le ezeknek a történéseknek az ismeretében sem? Nem akarom magam tovább gyötörni, ha már ilyen mód benne vagyok nyakig!

Az, hogy beszélgettem a feleségemmel a válásról, nem azt jelenti, hogy most el tudunk holnap válni, pedig jó lenne mihamarabb túl esni rajta, igaz fogalmam sincs, hogy zajlik egy ilyen előkészítése. A jelenlegi sűrű betáblázott napjaink ezt is megnehezítik, hogy lehessen valamit intézni, talán heti egy nap délelőttjén tudunk tyúklépésben.

Már az is eszembe jutott, hogy az asszony is visszatáncol, mert benne van a pakliba, pedig én fogok a legnagyobbat feláldozni! Mert a házban maradjon a család, ahol most élünk, a gyerekek és az asszony tulajdona lesz, mivel van ezen kívül egy rész tulajdonom, tehát nem leszek hajléktalan, de abban a család lakik, oda nem megyek, illetve egyenlőre maradok otthon, ameddig nem találok valami jó lakhatást! Ne nézzetek baleknak, hogy így döntöttem, de van ötletem, mivel tudom majd kompenzálni…

24 ***** válaszára:

"Sajnálom kérdező, hogy így alakult. De nézd, talán ez ahhoz kellett, hogy ki tudjál lépni a rossz házasságodból."

Hát még én, mennyire sajnálom, de túl kell rajta lépnem, nem nyalogathatom a sebeimet, ha még pocsékul is érzem magam.

Ha úgy nézzük, igen, a boldogság lehetősége nyitotta fel a szemem, hogy mit ér egy olyan házasság ahol a boldogság híján az ember elsorvad, mert egymást gyötörjük, mert a házassági kötelék jogot formál arra, hogy egymás felett uralkodhassunk! Lehet, hogy korábbi rögződés, hogy a szétment elvált családok gyerekei nagyobb eséllyel vesznek el, de ez csak abban az esetben igaz, ha nem foglalkoznak velük és elhanyagolják!

A feleségemmel kapcsolatos beszélgetésről annyit, hogy ő is belátta, hogy a kapcsolatunk mély válságban van. És milyen érdekes, most teljesen nyugodt a légkör, még jobban, mint mielőtt elé tártam a válást. Azóta nem esett szó erről, majd jövő héten fogok erről vele tudni erről beszélni amikor kettesben leszünk, nem lesznek itthon a gyerekek.

26 anonim ***** válaszára:

"Így már azt mondom, jól tetted, hogy letiltottad.

Elég lelki teher lesz most neked a válás-nem válás, nem kell még egy nő aki csupa bizonytalansággal pakolja tele a lelked, a gondolataid.

Mert még ha olyan lenne amilyennek hitted, hogy lesz, akivel jól megvagytok, akire támaszkodhatsz amíg lezajlanak a dolgok...de nem, csak ő is nehezíti a helyzeted, az életed ezzel a hozzádállásával."

A válást valóban nem szerettem volna, úgy végig csinálni, hogy céltábla legyen az a személy, aki megdobogtatta a szívem, azért kíváncsi lettem volna a találkánk milyen irányba fejlődött volna, de, ezen kár most gondolkodni, mert csak emésztem magam, de lehet, hogy most nem is baj, hogy így tört! Ha már így is alakult, persze nagyon nagy akarattal kell rendelkeznem, ahhoz, hogy ne nézzek az üzeneteinkre tiltás nélkül rá, amely azért evett belülről, hogy mi is történt, mint hogy keressem az önmarcangoló okokat a sorok között olvasva.

Abban egyet értek az asszonnyal, ha szét is megyünk, nem akar ő sem marakodni, a jó kapcsolattal lenni akármi is lesz, valami ilyesmit szeretnék, mert ha nem is maradunk együtt minek marjuk egymást, a gyerekeket felhasználva egymás ellen! Annak mindig a gyerekek isszák meg a levét!

Talán, ha tényleg nem túl leszünk az egészen, hátha lehet még valami közöttünk, persze ennek kicsi az esélye, de ki tudja!

Esetleg volt-e más ehhez hasonló helyzetben, hogy a végén az első ’randi kosár’ után második alkalomra teremtődött lehetőség? Itt arra gondolok, hogy későbbi alkalommal csak összejöttek!?

Végig gondoltam az egészet! Visszavontam a fiók tiltását! Egy napja még a törlés, a teljes elzárkózás is a szemem előtt lebegett!

Van annyi önuralmam, hogy rá sem nézek a fiókjára addig, ameddig, nem rendeződik az életem a jelenlegi kapcsolatomban!

A tervem az, hogy ha rendeződik a jelenlegi életem, akkor fel fogom venni a kapcsolatot újra a hölggyel akibe belehabarodtam, megírom neki, hogy az akkori helyzetben érthető volt, hogy elzárkózott tőlem, és meghiúsult a találkánk a kölcsönös vonzalom ellenér is! Lehetetlen kapcsolata kezdtünk volna, ha lehetőség adódna egy újra kezdésre, akkor másként állnék az egészhez!

,A találka valószínű ezért lett elhalasztva, hiszen időt nem szántam a kapcsolatunkra, tehát heti több alkalmat minimum megér(néhány órában számolva az ismerkedésre)

Miután arra a következtetésre jutottam, hogy a találkozónkra szánt időkeret nem volt alkalmas a kölcsönös megismerésre, ez is lehetett az ok, hogy meghiúsította a volt kolléganő a találkánkat, lehet, hogy én is meggondoltam volna, hogy ha fordított esetben lettünk volna, mindig a kifogásokat találtam. Lehetett érezni, azt, hogy nem akar második lenni, mint előzőleg írták, illetve az is érezhető lehetett, hogy talán csak szórakozni akarok vele, mint csak a szabadidőmet akartam volna megédesíteni vele(ez persze nem igaz)!

5-6 évnyi boldogtalan házasság után, amely szintén kikészítő tud lenni a szeretett megvonások, az elhidegülés miatt, arra ébresztettek, hogy a válást mihamarabb eszközölni fogom, de még az asszonnyal el kell erről beszélgetnünk!

Arra is gondoltam, hogy ha túl leszünk a váláson, akkor már biztosíthatok annyi szabadidőt az életemből, hogy heti néhány alkalmam legyen egy normális párkapcsolatra való időm, ezeket ne írják át a gyerekek, ennyire lehet az ember önző, amikor piros betűs ünnepnapok(órák) legyenek, akkor a másik fél is szánjon időt kicsit a sajátjából legyen a gyerekkel! A házasságunkat is ez tette tönkre, amelynek a több évi keserű szájíz miatt nem kívánok folytatni.