Plátói szerelem a házasság mellett, mennyire tisztességes?

30 anonim válaszára:

A gyerekeiddel ezután sem lesz kevesebb dolgod, sőt ... A hölgyet nem az zavarta, hogy házas vagy, hanem a kevés szabadidő, ezen egy vàlás nem fog sokat segíteni. Szerintem ne reménykedj. Ne legyen igazam, de csak gyerekes nőnél lesz esélyed, más nem fogja elnêzni a családi kötelezettségeidet. Kivéve persze, ha úgy teszel, mint némelyik férfi, válás után mintha a gyerekei megszűntek volna létezni. De nem hiszem, hogy te ilyen vagy. Nyilván törekedni kell az énidőre, de gondja bele, ezt ketten se nagyon tudtátok megteremteni, egyedül se lesz könnyebb, mert a gyerekek ugyanannyi törődést igényelnek. Ugyanannyiszor kell őket hozni-vinni suliba, oviba, különóra, orvos, stb. Ez nem lesz kevesebb.

A gyerekekkel való foglalkozás a velük lét az én irányomba tolódtak el jócskán, pláne ez most a kisebbnél lehet érezni, de így volt korábban a nagyobbal is, ez a munkaidőmből is adódik. Az asszony is más időszakban dolgozik, amikor én általában szabad vagyok, így rám hárult jobban ez a feladat, de amikor itthon is van, mivel a munkahelyére is dolgozik itthonról, most, félnapos a gyerek az oviban délutánoktól estig napi szinten velem van a kisebbik fiunk, az asszony kora délután végez, utána is velem van a kicsi majd a nagy is csatlakozik, akkor már ketten vannak velem. Utána meg én megyek dolgozni. Így megy ez. De ez elég egyenlőtlen, már kezdek ebben elfáradni.

Ma délután amikor hazajött az asszony megint szóba került a válás, a család mint gazdasági közösség természetes dolog szerinte, és annak nem része egy érzelmi szövetség, illetve, hogy már évekkel ezelőtt, őneki is megfordult, hogy miért vagyunk együtt, miért nem megyünk külön! Na ezen megdöbbentem, tehát már 10-12 évvel ezelőtti időszakról volt szó. Ő azt javasolja, hogy ne váljunk, csak éljünk külön, a papír csak papír, de nekem ez nem tetszik!

Gazdaságilag valóban össze vagyunk kötve, mert nem akarna itt maradni a gyerekkel a házunkba, ha én elköltözök egy albérletbe! Ezt kicsit olyan zsarolásfélének lehet érezni! Valahogy úgy van vele, hogy jobb egy rossz házasságban, mint ha külön élnénk!

Ez a hozzá állás az elhidegült házasságunkra, még inkább rátesz egy lapáttal.

Most azt érzem, hogy éveken keresztül, félre voltam vezetve, miközben lehet egy boldog életet vesztettem el! Én nem tudok így maradni benne, ezt érzem, ezen nem lehet megalkudni!

32/32 anonim válaszára:

„Sajnos a legtöbben a gazdasági része miatt maradnak együtt.

Egy dolgot tudok biztosan, ha most nem váltok el, benne fogtok ragadni a házasságotokban, ahogyan mi is.

„5 éve döntöttem el, hogy érzelmileg vége és még mindig nem tudtam elválni. 3 éve leültünk, megbeszéltük a válás részleteit és annyira ijesztő és megoldhatatlan volt az anyagi része, hogy úgy döntöttünk, nem rohanunk sehova. Én szerelmes voltam már másba, nem volt viszonzatlan a vonzalom, de az illető nem akart belebonyolódni hosszútávú titkos kapcsolatba. Szóval dobott. Akkor úgy éreztem, végülis akkor nem mindegy, minek siettetni a válást, legalább az anyagi része könnyebb így és a gyerek se sír felváltva utánunk. És most, 3 év elteltével azt érzem, az a szerelem, ami akkor erőt adott volna új erőt kezdeni, már nincs sehol és vele az erőm is elszállt mindenféle változtatásra. Pedig akkor én is azt éreztem, nem lehet, hogy csak ennyi az élet, ez az érzelmi sivatag, együtt élni azzal, aki elárult, sose állt ki mellettem, aki egyértelműen csak a házam miatt törődött bele abba, hogy nem tudunk elválni, mert nincs hova mennie. Milyen élet ez? Akkor elviselhetetlennek éreztem, az új szerelem azt mutatta, hogy lehetne másként is, hogy az élet nem csak ennyi. Végül mégis megadtam magam az anyagi dolgoknak, én is rá voltam szorulva arra, hogy 2 fizetésből éljünk. És eltelt 3 év és megszoktam a boldogtalanságot és már nem remélek semmit. Igazából nincsenek is elvált ismerőseim. Reálisan nézve ebben a korban a vonzó férfiak és nők családosak. Nincs reményem arra, hogy párt találjak. A netes ismerkedést utálom, soha nem használtam, max. csak rövid időre. Én a spontán kialakuló vonzalomban hiszek. Mivel erre semmi esély függetlennel, minek váljak?

Ha most nem váltok el, benne fogtok ragadni a házasságotokban. Ez nem biztos, hogy baj. Nem hiszek a szerelemben. Abban hiszek, hogy ki kell fizetni a rezsit.”

A gazdasági érdekközösségű családok nagyon a régi világot juttatják eszembe, akkor volt két vagyon amit össze adtak és lett belőle egy még nagyobb, általában boldogság nélkül. A mai világ annyiban más, hogy olyan csekély a megélhetésre való(pedig nem a minimálbér kategóriát képviseljük), hogy összekényszeríti a nem működő kapcsolatokat is. Mint egy cég amely csak az anyagi érdekre épül, teljesen kiábrándító! Jelenleg az utóbbi napok beszélgetései nagyon a válás irányába tolták a kapcsolatunkat, és feltörtek a szőnyeg alá sepert sérelmek is, az asszony elmesélte, hogy ő is korábban gondolt már a válásra, ezt írtam itt kicsit előrébb. De közben megalázónak is érzi ezt, hogy felhoztam, illetve a gyerekeket hozta fel példának, hogy ők mennyire szenvednék meg a válást. Első lépésben ha el is válunk itthon maradunk, tehát látszólag együtt fogunk élni, a válás csak a lelki kapcsolatunkat fogja tükrözni! A házat is meg lehet osztani, mint osztott közös tulajdon úgy, hogy az egyik szoba az enyém a másik az asszony nevén van és vannak a közös használati helységek, most valami hasonlóban gondolkodom, a gyerekeknek is ez lenne a jobb, végül is maradna formálisan minden számukra, itt lenne apa és anya.

Megint a szex hiányát jelölte meg indoknak, ami, hihetetlen, hogy nem érti, csak egy része ennek a dolognak. Másik sérelmem az, hogy korábban azt mondta, hogy nélküle sehol sem lennék, otthon lennék a mai napig anyám szoknyája mellett! Illetve az elkényeztetésemre is szokott célozni, már ettől is besokalltam, úgy vagyok vele, hogy kezdek egy függetlenebb életet, ha valamit csinálok, bele tudok kezdeni, nem lesz a folytonos akadékoskodás, mint korábban! Ez is egy indok a válásra az elhidegülés mellett!

34 anonim válaszára:

„Ez a lehető legrosszabb megoldás, bár én is gondoltam rã. Gyakorlatilag tartósítjátok a jelenlegi állapotot. Magatokat becsapjátok, mintha tettek volna valamit. Valójában semmit. A válás értelme abban van, hogy mentek szét fizikailag is. Ha elvaltok a lényeg nélkül, esélyetek se lesz soha normális új életre, az egyetlen lépés az új élet felé el lesz használva látszatlépésekre. Normális nő szóba se fog veled állni, a fiatalságod eltelik és később már azért se tudtok kilépni, mert már senki számára nem lesztek vonzóak. Egyetlen esélyed van új életre, ha most elválsz, amíg a szerelem hajt. Később már nem lesz erőd. Senki nem fog veled kapcsolatba bonyolódni, ha a feleségeddel élsz egy házban. De úgy látom, olyan vagy mint a férjem, neki se akarodzik albérletbe mennie, pedig az én házam. Nincs ezzel baj, de akkor ne csapd be magad, gyakorlatilag semmit se akartok változtatni az életeteken, mert anyagilag így a jobb.”

Két dolog az, ami miatt ezt a megoldást választanám. Nem fejtettem ki bővebben a további lépéseimet!

Az első: Az asszony is így talán könnyebben el fog válni, ha azt érzi, hogy nagy változások nem lesznek a mostani életünkhöz képest, mert neki a mostani helyzet jó, jobban bele megy így a dologba, mintha mindent felrúgok, megy a marakodás a vagyonon évekig húzhatjuk a dolgot, gyors válást szeretnék.

A másik dolog a gyerekek ebben a házban élnek, ez az otthonuk, ők hozzánk és a megszokott otthonhoz is ragaszkodnak, minél kisebb törést szeretnék az életükben, ne érezzék, hogy azzal, hogy elválunk, a jelenlegi biztonságot jelentő háttér a válással széttörjön, az valóban nyomot hagyna az életükben.

A további tervem egy kisebb lakás bérlése lenne, ahova elköltöznék. A vagyonközösség révén a gyerekekkel is bármikor tudok találkozni, nem lenne az a rém, hogy alig látom őket. Azzal hogy elválunk a szülői kötelességeimet nem fogom hanyagolni, a gyerekért el kell menni az óvodába, később az iskolába, ahol tudok részese szeretnék lenni az életüknek! De a válás révén lesz magánéletem is, talán idővel jut hely egy boldog párkapcsolatra, boldogabb életre.

37 anonim válaszára:

Mielőtt bármit csinálsz, beszélj egy ügyvéddel! Ha közös az ingatlan, nehogy elveszítsd a részed azzal, hogy elköltözöl. Még a végén rád sütik, hogy elhagytad a családod. Nem kockázatnélküli saját ingatlanból elköltözni.

Kicsit utána néztem a dolgoknak, írtam is, hogy nincs szándékomban elköltözni az elején, részben a gyerekek és részben ennek a lehetőségnek a kiküszöbölésében, tehát a válás után is maradnék valameddig. A gyerekek sem éreznék a változást, de hosszabb távon az lesz, hogy megyek.

Biztosan kíváncsiak vagytok, hogy miként folytatódott ez az egész történet!

Hát sehogy, teljesen maga alá gyűrt az érzés, és a kollegina szakított meg minden lehetséges kapcsolatot, nem én! Tehát semmi nem lett közöttünk! Azért is vagyok padlón mert kétségbeesésemben, mindent érzésemet leírtam őszintén, miután azt írta, hogy befickózott :( . Most meg pislogok és nézek, hogy mi van, mivel teljesen felkavartak az események, és a kérdéseimre sem kaptam választ, próbáltam vele felvenni a kapcsolatot, de mély hallgatás a válasz. Nem csapódtam volna ekkorát, ha nem lett volna előtte a flört a részéről, a vonzódás a részéről, mert így nagyobb a bukta. Már jobban vagyok, de eléggé megviselt lelkileg, totál azt érzem, hogy hülyét csináltam magamból az őszinteségemmel. Nehezen gyógyulnak a lelki sebek, pedig semmi sem volt, még a találkánk is meghiúsult, amit mindketten akartunk előtte! Az asszonynak elmondtam, hogy mivel évek óta a kapcsolatunkban nincs, szerelembe estem egy másik nőbe(ennél jobban nem kívántam kifejteni): Felmerült a házasságunk mentése a részéről is, de még a kollegina hatása alatt vagyok! Most én érzem magam annak aki megcsalta a másikat, pedig semmi sem történt(ami bánt is). Olyan rég óta hiányolom a szeretetet közöttünk, hogy a lehetősége teljesen elbódított és még részben hat rám. Teljesen tanácstalan vagyok, a volt kolleginával nagy valószínűséggel végleg megszakadt a kapcsolat, amit nagyon bánok, de ez így végződött.