Mi értelme van házasodni ha 66% az esély hogy válás a vége vagy csak papiron türik meg egymást a felek?

10 - Nem. Julius Evola vagyok.

Ez nem egy olyan papír, mint a lottószelvény, hogy majd valamekkora eséllyel bejön vagy nem. Ez csakis a feleken múlik. Papír nélkül is ugyanúgy meg kell küzdeni az élet által hozott dolgokkal egy kapcsolatban. A papír egyik része pl nálunk, hogy szerettünk volna együtt ünnepelni a családdal, barátokkal annak apropóján, hogy megtaláltam a hozzám illő társat, akivel kölcsönösen szeretjük, tiszteljük, megbecsüljük, támogatjuk egymást. És ezt egy szertartásosabb formában kinyilatkozni. A papír másik része csak nekünk szól, rólunk, hogy ezáltal is szeretnénk még szorosabban összekapcsolódni, még jobban azt az érzést adni a másiknak, hogy igenis komolyan gondoltuk, hogy elköteleződünk egymás felé. És harmadrészt (ez a legkisebb része) igen, elismerem, hogy vannak államilag is támogatott kedvező része, de ez csak egy 'plusz' úgymond, nem ez számít. De ha fordítva lenne és emiatt elesnénk bizonyos állami támogatásoktól, és alul lenne értékelve össznépileg a házasság, mi akkor is összeházasodtunk volna, mert nagyszüleimből és hozzám közel állók pozitív példáiból nekem fontos lenne ez a dolog, ha téyeg megtaláltam azt a személyt, akivel egymáshoz illünk, és boldogok vagyunk.

Hát akkor te ne házasodj. Attól más még reménykedhet. Én ismerek jó házasságokat a rokonságomból is és szeretnék olyat, pedig egyszer már elváltam 20 év után. Szerintem egyébként személyiség kérdése is, mennyire való valakinek a házasság. Én szeretnék egy olyan társat, akivel nincsenek köztünk határok, magánszféra és együtt fejlődünk, mert van ekkora bizalom. Úgy érzem, társ nélkül, ha nem tudom magam megosztani és nem tudok gondoskodni, valahogy nincs annyira értelme az életemnek. Más meg ettől hülyét kapna, beleszólásnak, túlzott alkalmazkodásnak, kiszolgáltatottságnak éli meg. De hát semmi sem kötelező, már senki nem néz ki, ha nem házasodsz, hanem csak összejártok vagy együtt éltek, hogy könnyebb legyen lelépni, ha mégse jön be. Ezek mind totál elfogadottak már ma.

Van egy barátom aki élettársi kapcsolatban élt nőjével 6 évig, semmi nagyobb veszekedés nem volt. A nő ragaszkodott a házassághoz, megtörtént a dolog aztán fél évre a házasság útán elváltak.

Ezt csak azok érthetik, akik megtalálták az igaz szerelmet. Tegnap szarrá sírtam magam részegen, hogy miért van velem ennyire jó pasi, nem érdemlem meg. Sajnos az évek csak erősítették a szerelmünket, így kb. Képtelen lennék nélküle létezni. A papír is dobott sokat a kapcsolaton. Tegnap is mondtuk, hogy akkor örökké együtt, mert most már megfogadtuk. Aztán jól megcsókoltuk egymást. Mar a kapcsolat elején mondtuk, hogy örökké együtt leszünk. Így is lesz, majd meglátjátok. Teljesen bele vagyok már őrülve a szerelembe.

Amúgy azért ide is leírom. De nekünk is folyton azzal jöttek, hogy majd vége lesz, semmi sem tart örökké stb. Kapaszkodj meg: 8 év után házasodtunk össze! És nem nem váltunk még mindig el. Elég sokszor megkapjuk azóta is a poénokat, hogy minek vártunk ennyit vele. Hát minek? Mert mindenki azt mondta vége lesz. Szóval ja, az emberek csak általánosítani tudnak