Házasság témakörében igazából csak olyanok szavára érdemes adni, akik legalább 15-20 éve benne is élnek?

Szerintem egy dolog számít minden emberközi kapcsolatban: hogy a kapocs legyen annyira fontos, hogy meg akarjátok tartani, tehát az elkötelezettség számít. Ha mindkét fél részéről adott ez, akkor nem romantikusfilmes tökéletességben, hanem biztonságban le lehet élni egy életet. Nem ezekkel a szavakkal, de ezt fogalmazta meg apum a 30. házassági évfordulójukon. Nem tökéletes a házasságuk, de mindkettőjük önmaga lehet, vannak viták, de elsimítódnak, ők már biztosan együtt fognak leélni egy életet.

Én elváltam, ott eleinte csak a volt férjem, később az én részemről sem volt meg az elkötelezettség. Nem csalt meg, nem bántalmazott, de sosem volt annyira fontos számára a kapcsolatunk, hogy ne helyezze fölé az igazát, a jogát arra, hogy mindent kimondjon úgy, ahogy megfogalmazódott benne. Neki a büszkesége fontosabb volt, mint a kapcsolatunk, nekem meg később a mentális egészségem.

Van egy barátnőm, ő 12, én 13 éves voltam, amikor összebarátkoztunk, több évtizedes barátság van mögöttünk, a testvéremként szeretem. Több összetűzésünk is volt már ennyi idő alatt, de soha nem volt rá példa, hogy rövid idő elteltével ne nyissunk a másik felé, hogy üljünk le, beszéljük meg, mert ér annyit a szeretet, ami közöttünk van, hogy energiát tegyek abba, hogy megpróbáljalak megérteni. Vele például tudom, hogy életreszóló kapcsolat van közöttünk.

Párkapcsolatnál persze másabb, nehezebb, de szerintem az lenne a legfontosabb, hogy a kettőnk egységét mindketten elsőrendűként kezeljük. Minden válási, szakítási ok mögött ott van az szerintem, hogy legalább az egyik fél ezt valami mögé besorolta.

Edri! Te minek szólsz bele olyan "modernkori bölcsességeket" amiről fogalmad sincs? Vagy most a felpontozásra hajtasz? Én pl. jobban hiszek egy középkorúnak, aki értelmes és van mögötte 15 év házasság, mint egy fb-on, tiktok-on meg tinderen szocializálódott vak vezet világtalant típusú embereket.

Tudom, aki már középkorú az debil és sötét. Azt ne felejtsd neki már van múltja, lehet neked meg jövőd se lesz, főleg ha anyád viszi be este a kakaót! Egy kis tisztelet csodákra képes. Főleg ha szerencsés vagy, és te is megéled a közép vagy öregkort! Ezt hívják alázatosságnak, meg is látszik azon a társadalmon ahol a hagyomány és az alázat már nem játszik. Nézd meg kínát, meg a nyugati világot. Hát igen, van még kérdésed a témával kapcsolatban?

5. Ti honnan a fenéből veszitek ezt a brutálisan idióta sztereotípiát: "Egyrészt 20 éve még kicsit másabb volt a normális párkapcsolati felállás (pl. akkor még az volt a normális, hogy a nő viszi az egész háztartást és ha a férfi náha elmosogat, akkor legyen hálás".

Én sosem láttam ezt, a lehető legszélesebb értelembe vett családomban is az összes férfi rengeteget dolgozott a munkahelyén és otthon is. A lakóhelyem is ez volt a minta, akik nem ilyenek voltak, azokat meg úgy ismerték mind a rosszpénzt! Arányaiban nagyon eltörpült a létszámuk a normálisak mellett! Szerintem meg most van már a párkapcsolati válságok reneszánsza! Sem a nő, sem a férfi nem akar semmit, csak élni! A kor embere már túlzottan is önző! Anyámék közösen építettek fel egy házat úgy hogy ketten voltunk kigyerekek. Főzött, mosott, ellátta a családot. Apám melózott, ellátta a családot. Nem jártak üdülni, nem volt luxus, nem volt utazás. Kitartottak egymás mellett, most 80 évesek, és együtt gyomlálják a kertet, együtt főznek, bevásárolnak, mosogatnak, takarítanak!

A szomszéd dettó!

Ma mi van? Jó pasi, jó nő, szex, utazás, élvezetek, egoizmus, végtelen lehetőségek. Majd pont most jók a párkapcsolatok, amikor a legkisebb probléma esetén is szakítanak, válnak, félrelépnek. Amikor mindenki ott lóg 0-24-ben a neten. Amikor a hygaományokat, acsaládjukat megvetik a fiatalok. Amikor a totális idiótizmus meg a sok elmebeteg szélsőséges gondolat futótűzként terjed? amikor a nőket és a férfiakat egymás ellen hergelik, amikor a külsőségektől már senki sem tud elszakadni? Amikor a neten szocializálódnak a gyerekek, amikor már értelmesen, kritikusan nem tudnak gondolkodni, rendszerben meg pláne? Nem az ő hibájuk, ne érts félre, jelenleg nincs szüksége a világnak sem családokra, sem nemzetekre. Ez az aknamunka mindenhol látszik az élel területén. Nagy elánnal, nagy lelkesedéssel mennek a kapcsolatok1-2 évig, és utána elhal a többsége. Miért? Mert az ingerküszöbünket már a csillagos egekig tolták azok, akiknek mi csak egy pénztárca vagyunk. Jajjj, nincsenek külföldi utazások, jajjj, nincsen szuper autónk, jajjj nem keresünk 800EFt-ot, jajj nem nézünk ki trendin, jajjj a párom nem megy bele szexuálisan szélsőséges aberrációkba! Jajjj párom nem szexel naponta 5X! stb. Inkább a mai kapcsolatok fulladnak ki ideje korán, a tudatmódosítókról, a pszichés betegségekról, az rossz önképről már nem is beszélek.

Régen is voltak problémák, de nem ekkorák.

A mai fiatalok csak annyit látnak, a régi világ mennyire unalmas lehetett a maihoz képest, szóval az fúj, az akkori emberek tutira primitívek voltak. Felesleges összehasonlítani korokat, meg felesleges sztereotípiákkal megvezetni az embereket! Főleg úgy, hogy vagy semmi tapasztalatod a témában, vagy pedig hallottál 1-2 esetről, majd ezt ráhúzod az egészre!

A szuleim 1987-ben hazasodtak ossze, es 85 ota vannak egyutt. Hiaba ennyi ev, megsem volt elottem jo pelda.

Apam egy hirtelen haragu, idegbeteg alkoholista, annak idejen rengetegszer beleverte a jatekgepbe a fizeteset, anyam meg egy hajcsar, egy martir, akinek soha semmi nem jo, es nem felel meg senki. Allandoan veszekednek, halisten nem lakok mar veluk 4 eve, de sokszor mondtam nekik, hogy valjanak el. Illetve kb 2hetente ugrom be hozzajuk, akkor is mindig osszeugranak.

Hat, igy nehez volt felnoni es normalis part talalni, rengeteg rossz kapcsolatom volt.

9-es, nem dehogy, ez munkamegosztás és ez így teljesen jó is, gondolom anyukádnak is megfelelt. A probléma akkor van, ha mondjuk nem nagyon van kinti teendő, mert kicsi a kert vagy egyáltalán nincs, így ha tradicionálisan osztjuk fel a ház körüli teendőket, akkor nagyon nem lesz igazságos, hogy kinek mennyi munkája van. Manapság meg már nem számít gáznak, ha egy férfi mosogat, porszívózik vagy egyéb házimunkát végez, nem lesz ettől papucsnak titulálva, teljesen oké, ha felezik az otthoni teendőket.

De ez csak egy zárójeles példa volt, valamit akartam írni, hogy érthetőbb legyen, hogy kb mire gondolok és hirtelen ez jutott eszembe, ne akadjatok fent ezen légyszi. Tisztában vagyok vele, hogy régebben se volt mindenhol igazságtalanul elosztva a házimunka és most is van olyan, hogy valaki szerint akkor is a nő dolga és ő nem hajlandó ilyeneket csinálni. De azért szerintem lehet mondani, mint egy általános különbséget a 20 évvel ezelőtti és a mostani, fiatalabbak közötti kapcsolatra. Kisarkítva arra akartam utalni, hogy azért, mert a nagymamád azt tanácsolja, hogy akkor leszel jó feleség, ha minden nap főzöl, még nem lesz biztosan igaz csak azért, mert neki már sok éves tapasztalata van.

Tudom, hogy sztereotípia, de a kérdés nem erről szól, én csak amellett akartam érvelni, hogy attól, hogy valaki fiatalabb és emiatt mondjuk még csak 5 éve házas, lehet vannak dolgok, amiben ő tudna jobb tanácsot adni. Pont ezért, én nem csak olyanokra hallgatnék, akik minimum 15-20 éve házasok, jó lehet a többféle nézőpontot is látni.