A férjem megbánta hogy családot alapítottunk? Igazán szereti Ő a gyermekünket?

Sokakat idegesíthet sajnos, engem a szomszédé is pedig csak néha hallani, hogy sír vagy a földhöz veri magát a folyosón 😂😂😂

Beszéljétek ezt meg, a gyerek vállalás bizony jár kellemetlen dolgokkal is,amire lelkileg nem állt készen.

Néha menj el a gyerekkel anyudhoz vagy valami.

Jobb ötletem nincs.

Ezt amúgy is csak ő tudja megoldani, amíg nem veszi észre azokat a dolgokat amik nem normálisak saját magával kapcsolatban addig nem fog változni.

A gyerek nem hülye csak azért mert sír, egyszerűen egyerek.

Próbálj vele beszélni, próbáljatok pihenni együtt gyerek nélkül, vagy hagyd őt kicsit gyerek nélkül ha megtudjátok oldani.

Pszichológust javasolok, esetleg párterápiát, minél hamarabb!! Ha nem hajlandó rá, akkor válj el. Egyénként én is ilyen helyzetben vagyok és szerintem elég gyakori, hogy a gyerekvállalás után így kifordulnak magukból a férfiak. Az okát nem tudom.

A férjem most kezdi a terápiát, majd amikor már nagyobb lesz a babánk, akkor megyünk párterápiára is.

Mi már töltöttünk pár napot a szüleimnél, amikor a férjem agresszív volt. Azzal a feltétellel jöttem vissza, hogy elkezdi a terápiát és még egy agresszív megnyilvánulás után végleg elmegyünk. Ehhez tartom is magamat. Egyébként azért döntöttem úgy, hogy teszünk mégegy próbát, mert én tudom milyen egyedülálló szülő gyermekeként felnőni és nem jó buli.

De már ő is belátta, hogy segítségre van szüksége a dühkezelésben.

Tipikus felelőtlen szar alak, aki előbb szaporodik aztán utólag jut eszébe hogy neki ez baromira nem kell és teher.

Nem is értem az ilyet. Mit hitt milyen lesz egy gyerekkel? A kicsik nonstop visítanak, hangosak, hisztiznek, nincs tőlük nyugta az embernek soha.

Miért nem képesek az emberek józanul ezt a gyerekvállalás dolgot jobban átgondolni? Felmérni hogy akarják e, alkalmasak e?

Érdekes, nekem ment nőként is, sose akartam gyereket, nem szeretem őket+ pont azért sem, mert csak nyűg az egész.

Jól látod kérdező, sajnos későn, de igen, megbánta a dolgot és nem szereti a gyereket, nincs hozzá türelme sem. Abszolut nem neki való ez az élet. Ha jót akarsz a gyerekednek, váljatok el, mert ez egyre jobban ki fog ütközni az évekkel, és ahogy a gyerek idősebb lesz, egyre jobban érezni fogja, hogy teher az apjának. Vagy megvárod amíg teljesen elege lesz és lelép. De ha ezt nem is teszi meg, egyre több kifogása lesz, miért jár későn haza.

Mondjuk kérdés: MIÉRT merült fel benned a gyerekvállalás gondolata? Ennyire rhadtul nem ismered a pasit?

Az enym is emlegeti a gyereket, kizárt!, hogy szüljek, amikor ő is egy nagy gyerek félig. De én nem egy rózsaszín szemüvegen át nézem őt, hanem tudom, mi a gyerekvállalás szpontjából red flag. Ennyi.