Mit gondoltok egy házasságról? Valóban jó ez a gyereknek?

Én ilyen közegben nőttem fel. A húgom talált ki erre az állapotra egy nevet: fagyos otthon. A legnagyobb probléma az volt, hogy nem tudtuk, hogyan kell egy kapcsolatban viselkedni. Azt tanultuk, hogy a kapcsolat annyit jelent, hogy néha beszélgetnek az emberek. Kiskorunkban még láttunk néha puszit, simogatást közöttük de idővel belefáradtak a színészkedésbe. Közönyösek voltak egymással.

Azt pedig senkinek nem kívánom, hogy a szerető dologra rájöjjön. Összetöri az ember házasságról alkotott képét.

A "miattatok voltam boldogtalan" mondta, pedig előbb-utóbb kicsúszik egy fásult ember száján.

Szerintem meg bőven elég. Én is így nőttem fel. Igaz sokáig nem tudtam, hogy van külön életük, eléggé zokon esett. Mindig azt láttam hogy szépen élünk, sokan irigyelnek, meg van mindenünk. 16 körül voltam mikor apukám lebukott tesóm előtt. Akkor leültettek és elmondták. Pár hétig duzzogtunk, hogy hazugságban nőttünk fel, majd egyik barátnőm ordítozott velem egy sort, hogy milyen hülye vagyok, ő mindennap arra megy haza, hogy az apja fekszik a tv előtt, ugráltatja, cselédnek nézi az anyját. Elgondolkodtam rajta, és rájöttem, hogy tényleg nagyon jó gyerekkorunk volt, nagyszerű szüleim vannak. Ha nem is volt szerelem közöttük, de tisztelet és szeretet igen!

Én szerelemből mentem férjhez. Sajnálom, hogy a szüleim életéből ez kimaradt. De attól még szépen éltek, élnek. A mai napig együtt vannak, már idősebbek, nincsenek harmadikok sem. Mindent megadtak nekünk. Nem csak anyagilag. Semmi károm nem lett belőle.

Örültem volna,hogy ilyen közegben nőttem volna föl.6 éves voltam mikor rajtakaptam apámat a szeretőjével,egészen a válásig hatalmas veszekedések voltak itthon(amiket apám generált),majd lelépett és itt hagyott minket.

Apám genny természete a fél gyerekkoromat végigkísérte.

Szóval szerintem a ti családotok még mindig jobban jár ezzel amíg a szerető témát nem teregetitek ki előttük.Ha harmonikus egyébként a légkör ez miért lenne probléma?

Szerintetek a nagy szerelmek év után nem ugyanígy végződnek? Ne legyünk már naivak előbb-utóbb az emberek nagy része kikacsint a házasságból, aztán ahogy itt írta vki, szépen elmúlik ez az időszak is. Ha szépen együtt tudtok élni, tiszteletben,szeretetben, akkor ti nagyon szerencsések vagytok. A nagy szerelemben kötött házasságoknak is csak igen apró hányada marad gyengéd, és ha a házaspár nem toleráns egymás iránt, csak az ordítozás marad...volt benne részem, alig tudtam kiszabadulni belőle, és egy normális, nyugodt kapcsolatra vágytam, ahol nincs ordítozás.

A gyerekek pedig semmi másra nem vágynak, mint biztonságot adó családra, és az igazán nagy kárt azzal tudjuk okozni nekik, ha ezt megszüntetjük. Az elvált szülők gyermekeinek sokkal könnyebben siklik ki az életük, sok esetben elindul a harc értük. Kamasz korukban pedig azon sakkoznak köztetek, hogy ki enged meg többet, az a jobb fej. Szóval maradjatok csak együtt, mert a következő kapcsolatban is jó eséllyel pár év múlva ugyanitt köttök ki, csak ráment a gyermekeitek biztonsága és jövője.