Mire jó a házasság?

Biztos mindenki máshogy látja, máshogy érzi, csak a mi nevünkben tudok beszélni:

Mi hivatalosan is egymás hozzátartozói akartunk lenni, minden téren közösséget akartunk vállalni, nemcsak érzelmileg, hanem az élet többi területén. Az érzelmek fontosak, ilyen téren már összetartoztunk, de az élet nemcsak érzelmekből áll, így társultunk jogilag, társadalmi szinten is. Ilyen téren is megosztjuk egymással az életünk, felvállaljuk egymást.

Azon kívül amit már elmondtak azért, mert mi egy család szeretnénk lenni. Nekem egy barát-barátnő, vagy élettársi viszony nem fedi a család fogalmát, nézve ezt jogilag meg érzelmileg. Hiába írja valaki, hogy ez fejben dől el, mert szerintem - a szerintemen van a hangsúly - ha csak el teng-leng valaki egy másik emberrel, örökre nyitva hagyva a kiskaput, hogy következmények nélkül akár ott is hagyhatja a másikat, az nem család.

Ha valaki házasodik felelősséget vállal a saját döntéséért, és esküt tesz a család/barátok/pár idegen és esetlegesen Isten színe előtt, hogy szeretni fogja a másikat, hogy vele egy életre tervez, jóban rosszban.

Persze ennek ellenére van válás, van, hogy az esküt nem tudják betartani, megoldhatatlan problémák vannak. (ezek általában az elhamarkodott házasságok, ahol nem ismerték ki a másikat, vagy azok a házasságok, ahol összeházasodtak annak ellenére, hogy a jövőbeli terveik nem fedik egymást, vagy megcsalás stb, kinek milyen a természete)

DE! És ez a legfontosabb, a házasság egy (jó esetben) életre szóló döntés a másik mellett. A járás és együttélés olyanoknak való szerintem, akik hagyni akarnak egy szabadulási lehetőséget következmények nélkül. Hiszen ha csak egy papír, akkor miért esik nehezére aláírni? Naponta több papírt ír alá az ember, és ha tényleg komolyan gondolja, hogy vele maradna a papír nélkül is akkor az mit változtat? Azon kívül, hogy aláírta.

A hazassagot nem lehet elmagyarazni, ha nem erzed, akkor nincs mirol beszelni.

Szamomra a hazassag magasabb rendu, mint az egyutteles, en azt gondolom, hogy akik nem akarnak hazasodni, azok felnek a valodi elkotelezettsegtol.

Egyetlen dologra jó, hogy a nő le tudja húzni az exét válás után.

Lehet lepontozni hölgyeim!

Megvolt, főleg mivel a házasság alatt szerzett vagyon feleződik válásnál. Tehát senkit se lehet kiforgatni a vagyonából.

Másrészt undorítóan általánosítasz annak ellenére, hogy nem ismersz itt senkit, nem ismered senki személyes élettörténetét, nem látsz bele mindenki életébe, és csak mert te vagy a "nagy macsó" úgy érzed jogod van bárki felett is pálcát törni - jelen pillanatban a nők felett - mondván pénzéhes dög mindegyik.

Mert neked rossz tapasztalatod volt, vagy amcsi filmekből veszel példákat a saját fixa ideád megerősítésére, nem leszel okos :) (én se vagyok az, nem kell elkezdeni veszekedni)

A lepontozást megkaptad, én bevallom :)

A házasság számomra nagyon sokat jelent. Felvállalni egymást a világ előtt minden kötelezettséggel, felelősséggel. Pont ez a szép benne. És sokkal de sokkal jobban érzem magam a szerelmem feleségeként, mintha csak összecuccoltunk volna és ellennénk valahogy...Van aki így érzi jól magát, ez mindenki magánügye.

Hozzáteszem, két tanús esküvőnk volt, tehát a felhajtás kilőve.

Ha röviden akarok válaszolni:

A HÁZASSÁG AZ, AMELY EGY EMBERI KAPCSOLATOT MEGKÜLÖNBÖZTET AZ ÁLLATI KAPCSOLATOKTÓL.

(Bővebben is kifejthetem, de ez a lényeg. Minden másra képesek az állatok is.)