Normális dolog az, ha egy hosszú ideig munkanélküli házastárs egy idő után már idegesíti azt aki a szabadnapját tölti otthon?

Az idegesítés és konfliktus nem normális, de valahol érthető. A munkanélküliség sajnos olyan élethelyzetet teremthet, hogy az ember megjárja a pokol bugyrait. Kilátástalanságtól, keserűségig...minden elveszti az értelmét..stb.

Nem könnyű annak, aki őszintén szeretne dolgozni, de folyamatosan visszautasítják, vagy rosszabb esetben még csak nem is reagálnak rá. Lelkileg iszonyú feldolgozni.

Mindkettőtök részéről több toleranciát és empátiát.

Gondolj bele a másik helyzetébe. Csak ennyi. :)

Párodnak üzenem, ha pénz kell, akkor átmenetileg adja lejjebb,...menjen utcaseprőnek, vagy szemetes ürítőnek...majd közben keres jobbat, de legalább van munkája.

Értesd meg vele, hogy átmenetileg ne akarjon igazgató lenni, hanem elégedjen meg az ablakpucoló álással. :)

Mindenkinek egyszerűbb lesz az élete.

Ha rosszul állunk, gyerekeink vannak, én dolgozom, de a házastársam nem, s nem vállal be akármit, akkor jogosan idegesítene. Akkor is idegesítene, ha nincs mit elvállalnia, és valószínű, akkor is szóvá tenném, de tudnám, hogy nem jogos a felháborodásom, mégis vitát okozna.

Sajnos a munkanélküliség belerondít a kapcsolatba.