Ha volt egy rossz időszak a házasságotokban, hogy kezelitek a változást? Kérdezgettek néha, vagy túlléptek?

Az én párom nagyon okos megoldást talált a problémákra: baja volt velem, ezt éreztette százféleképp, de sem magától, sem kérdésre nem mondott semmit. Ezzel azt érte el, hogy majdnem elváltunk, mert két év alatt eljutottam oda, hogy ha nem mond semmit, akkor csak duzzogjon magában, egy teljes évig igyekeztem kideríteni, hogy mitől fordult magába, min kellene változtatnom, mit vár, de aztán feladtam én is. Már majdnem kiköltöztem, mikor végre nagy nehezen elmondta, hogy mi bántotta. Igaza is volt, de nem vagyok gondolatolvasó, ugye... végül megoldottuk, de sok szart kihagyhattunk volna, ha azonnal szóvá teszi a dolgot.

Én a kérdező típus vagyok. Kommunikáció, kommunikáció. De! Volt egy nagyon zűrös időszak, amikor őt ez nagyon idegesítette, és megkért, hogy hagyjam kicsit békén. Megtettem. Piszok nehéz volt. :) Pár hét múlva viszont ő tette szóvá, hogy nem kérdezek mostanában semmit (ugyanis túlteljesítettem a dolgot :)), és kisült, ez jobban zavarja. Azóta maradunk a mindent megbeszélésnél.